Tudod-e mi a legnehezebb dolog a világon?

A válaszért végig kell olvasnod.

Hogy volt régen?

A fiatalok tisztelték az időseket a tudásukért. Ma erre aligha találunk példát. Kimondom bátran. Nem tisztelik az időseket. ( Ne köss bele ebbe, mert kivételek vannak. )

Vajon mi lehet az ok?

A tudást nem az idősek birtokolják. Bármilyen tudás, ami a világról eddig tudható, hozzáférhető, elérhető a neten.

Tehát az ő szemükben már nem az idősebbek azok, akik a tudás birtokában vannak. Sőt, ők azok, akik el vannak maradva, nem tudják olyan jól használni a technikát, hogy ezt a tudást elérjék. Ezáltal leértékelődnek, s ez a leértékelés megannyi negatívumot von maga után. Az idősek megsértődnek, jön a bezzegazénidőmben. Vica-verza sztori.

Az ember, bár autonóm személyiség, csoporthoz tartozik, s a csoport együttműködése, kapcsolati minősége határozza meg, hogy jól vagyunk, vagy rosszul.

Egyvalamivel a fiatalok nincsenek tisztában. A világhálón megtalálható hozzáférhető tudás az nem tudás, az csupán információ.

A könyvekben lévő tudás is csak információ.

A tanár által átadott ismeret sem több információnál.

Akkor mi a tudás?

Megcsinálás, próbálkozások sora, kudarchegyek, kitartás, makacsság, elengedés, megtartás, sikerek, azaz kőkemény tapasztalat.

A tapasztalatok megszerzéséhez pedig munka kell.

Megélés, hibázás, javítás, újfent hibázás, újratervezés, bánat és öröm, mire létrejöhet az a forma, az a minőség, ami már használható, de soha nem tökéletes.

És ez mind idő, idő, idő, évek, évek, évek.

Hogy lehet elérni azt, hogy az információból ne legyen tudás?

Nem szabad megtanítani az egyedet tanulni. Magoljon csak mindhiába. Higgye azt, hogy másképp nem is lehet.

El kell árasztani annyi információval, hogy ne győzze és ne ismerje ki magát benne. Ne találja meg mi az eredeti, tiszta forrás. Ezért inkább feladja.

( Zárójelben, de nem mellékesen! Ez az én zászlóshajóm, hogy újra megtanítsalak tanulni és gondolkodni. Keresd a tréningjeimet. )

Talán egy egyszerű példával még szemléletesebbé tudom tenni a gondolataimat.

A szakácskönyv is információ, nem az étel, nem lehet megenni. Azt, az információ segítségével lehet megfőzni, megsütni. Aki életében először főz, süt, valószínű nem is ehetőt készít. Pedig pont úgy csinálta, ahogy le van írva.

Mikor lesz ehető és finom?

Tapasztalat után rájön dolgokra, hogy függ a tojás méretétől, a liszt minőségétől, a sütő állapotától. Amikor az információ által már egészen kitűnő fogást varázsolt az asztalra, utána jön a fejlesztés, a kísérletezés, és ez már az ő tudása lesz, amit tovább tud majd adni a kezdőnek.

Van egy kérdésem!

Egyre több könyvet írnak, egyre több könyvet adnak ki. Már hangoskönyv formájában is, hogy győzd. Akkor is menjen, amikor nem kell hozzá fotel és állólámpa. Az érzet pedig megszületik. Sok információt ettem. Most már tudok.

A computer billentyűje is csak úgy kattog, s az egér száguld a képernyőn.

Ennyi információ után, hogyhogy nem lett jobb a világ?

Most arra gondolsz, hogy igenis jobb lett.

Én erre meg azt mondom, ezt téves érzet. Kényelmesebb lett, szórakoztatóbb, ugyanakkor üresebb, értelmetlenebb, céltalanabb.

A kenyér és a cirkusz megvan. Minden oké.

Erre az illúzióra is hadd hozzak egy példát. Maradjunk az evésnél.

Nézz körül! Régen nem volt ennyi elhízott ember, ennyi elhízott gyermek. Tudjuk, hogy az egészség a belekben lakozik.

Nem az átlag információval jövök, hogy nem mozognak, egészségtelenül étkeznek. Oh nem!

Van-e mögött más is, egy önkéntes buktató, amikor saját fejét teszi az ember a guillotine alá.

Az ételgyártó nagy multik ugyebár a tőzsdén vannak. Ahhoz, hogy ott maradjanak, folytonos növekedést kell produkálniuk. De ezt nem lehet, hisz ha az ember jóllakott, akkor nem fog többet enni.

Hogy lehet elérni, hogy többet vegyen, többet egyen?

Kell beletenni valamit a kajába, amitől hamar újra éhes lesz. Kell olyan üres kajákat gyártani, amiben sok kalória van és kevés energia.

Mi ez? Többek közt cukor, szénhidrát. Megeszed, két óra múlva újra éhes leszel. Mondhatjuk azt, hogy elérték a céljukat? Nézz körül!

A gazdasági mutatók pedig kúsznak felfelé. A karantén különösen jót tett ez ügyben.

Lehetséges a végtelen gazdasági növekedés?

Folytonos ideig -óráig lehet. Végtelen nem. A Föld véges. Érzed-e már?

Közben kibújt a tojásból egy gondolkodó réteg, aki bio kaját akar. Adjuk meg nekik a lehetőséget. Jó drágán. Így kevesen maradnak. Hálistennek azok kevesen vannak, akik az önellátásban látják a jövőjüket. Hjahhh, aki a kényelmet megszokta….

Amit eddig olvastál, számodra még információ.

De ha figyelsz arra, hogy mit veszel, mi van benne, mi jó a szervezetednek, és elkezdesz eszerint élni, azaz tapasztalni, az már tudás. Kell hozzá tudatosság. Kell hozzá felébredés. Gondolkodásra való igény és gondolkodás.

Folytathatom a sort?

Hogy lehet elérni azt, hogy ne mozogj?

Hogy lehet elérni azt, hogy ne gondolkozz?

Hogy lehet elérni azt, hogy a félelem, amit akkorára növesztettek benned, mint egy dinoszaurusz, egy időre elkussoljon?

Le kell ültetni a képernyő elé. Legyen az Netflix, vagy Facebook, Insta, Youtube. Gond elszáll, jóllét becsücsül a helyére. A gondolkodás fárasztó, szerencsére nem is kell.

Hát nem könnyebb így? Hát nem csudajó ez a világ!

Ja, és közben az ínycsiklandó reklámok elhitetik veled, hogy a mozizáshoz jár a kóla és a chips. Meg is van a „Szentháromság, kóla- chips – térerő”.(Géczy Gábor)

Ne feledkezzünk meg arról sem, ha ettől a sok sz@rtól felmegy a savad, akkor rögtön tudd meg, mitől fog elmúlni. Meg a fejfájásod, meg a reumád, hisz nem mozogsz és…és..és..

Na jól elkanyarodtam az eredeti témától.

Úgyhogy az üzenetben még egyszer így a végére.

Az információ még nem tudás.

A tudás = tapasztalat

A tapasztalat = csinálás

Csinálás = kudarc + siker.

Az együttműködési javaslatom a fiataloknak.

Tiszteljétek a tudást, tapasztalatot.

Együttműködési javaslatom az időseknek.

Tiszteljétek a fiatalok kreativitását, technikával kapcsolatos tudását.

Így jöhet létre a világon a legeslegnehezebb dolog:

az EGYÜTT-MŰKÖDÉS.