A jól működő tanár – szülő – diák kapcsolat 4 lépésben

 

Amikor én szülő voltam

 

A fiam 16 – 17 éves volt, amikor sorozatban hozott rossz jegyeket magyarból. Esszékre. Én is furának tartottam, mert elárulom, hogy azokra sem kapott hármasnál jobbat, amit én írtam. Pedig a nagyobbik fiamnak írt esszéimet a tanár kiemelkedőnek tartotta. Ok, tudom, hogy most kiakadsz, milyen nevelés ez. Szülő írja az esszét. Most nem erről szeretnék értekezni. Bár megérne egy blogot, hogy miért történhet meg és tartom bizonyos esetekben akár elfogadhatónak.

A fiam a nem túl jó jegyekre azt válaszolta:

-Pikkel rám a tanár.

-Pikkel rád a tanár? Miért? Mit csináltál? Mert csak úgy nem pikkel egy tanár. Annak oka van.

-Nem, nem csináltam semmit. Csak úgy. Vannak kedvencei és vannak, akiket nem szeret. Meg ilyen meg olyan. Meg nem tud tanítani és így tovább.

– Rendben. Kérek tőle időpontot és beszélgetek vele.

– Nem, nem kell. Csak rosszabb lesz.

– Kisfiam, én tudok úgy kommunikálni, hogy nem lesz rosszabb. Vagy most elárulod, hogy mi baja van veled. – Akkor nem derült ki, hogy mi volt az ok. Néhány évvel később viszont igen. Végül mégsem kellett elmennem a tanárnőhöz.

De mondok  egy másik példát is az életünkből. Még általános iskolából. A biosztanár keménysége köztudott volt. Szinte lehetetlen volt nála ötöst kapni. Bármennyit tanult a diák. Bármennyit tanultam a fiammal. A szülők kígyót-békát mondtak rá. Néhány hónap után, mikor én is beláttam, hogy valami nem stimmel, elmentem hozzá a lakására. Megbeszélni a dolgot. Eredménye az lett, hogy onnantól kezdve, aki tanult, mindenki javított.

 

A tanár – szülő – diák háromszög

 

Igen, ez a hármas kapcsolat hihetetlen hatással bír. Akár jó, akár rossz irányba. Te, aki most olvasod e cikket, biztosan sejted, hogy oka van annak, amiért írok róla. De még mennyire! Mert a szülő nincsen tisztában vele milyen rombolást végez akkor, ha a gyermeke minden egyes szavát készpénznek veszi, és vele együtt szidja a tanárt. A lavina elindul, ha elfogad az utódja szájából mindent, kétkedés nélkül és még bele is segít.

 

Tanár- szülő- diák bizalmi viszony

 

Mindig is így volt, van és lesz, hogy a rosszabb jegyért, pikkelésért, a diák a tanárt, a kérdést, a hétfőt, a pénteket vagy mittudoménmit hibáztat. Gyakran akár jogosan, hisz nem minden tanár jó tanár. Mi történik akkor, ha a szülő a másik fél megkérdezése, meghallgatása nélkül, szintén beszáll a negatív kritikába a tanár ellen? Ez itt a lényeg! Mert az anya, apa nem látja annak következményét. Hát én elmondom.

 

A szülő- gyerek együttes kritikájának „gyümölcse”

 

Az a diák, aki otthonról megerősítést kapott, hogy a tanár a hibás! „Te okos vagy, te szegény, mindent megtettél, viszont a tanár nem értékeli a tudásodat,” akkor az a diák ezekkel a gondolatokkal felvértezve ül be órára. A gondolatok érzelmet váltanak ki. Az érzelmek szavakat és tetteket. A gyerek minden pillantásában, mozdulatában benne lesz a bizalmatlanság. A felsőbbren dűség. Legyőztelek. Nekem hisznek otthon, nem neked.

Ehhez nem is kell megszólalnia. Mert a testbeszéde süt, éget. A feszültség elviselhetetlenné válik. Pattanásig feszülnek az idegek. Ha még egy-egy beszólás, kellően pikírt módon el is hangzik, akkor aztán vége mindennek.

Kedves szülő, biztosan arról sem tudsz, hogy ez a viselkedés fertőző. Fertőző, mert a tükör neuronok gondoskodnak róla. Többet róla itt olvashatsz. http://medicalonline.hu/tudomany/cikk/eloszor_mutattak_ki_emberi_agyban_tukorneuronokat

El tudod képzelni, hogy ettől kezdve milyen lesz az óra? Átjön a tanár magyarázata? Nem. Semmi sem jön át. Mert már nem csak az a diák fog páncélt hordani, ami ráadásul 220 voltos, hanem a társai is.  Pedagógus legyen a talpán, aki ilyen helyzetben meg tudja őrizni hidegvérét. Elfogadja ezt a kínos helyzetet, és dolgozik úgy, mint előtte. Talán sohasem derül ki a tanár számára, hogy mi történt. Csak érzi, hogy gáz van. És bizony, hogy pikkelni fog. Mert a testbeszédet a tudatalatti olvassa és reagál rá.

Anyuka, apuka! Jól gondold meg, mikor együtt ócsárlod a tanárt a gyermekeddel egyetemben. Mert a legrosszabbul pontosan a Te gyereked fog járni. A tanár nem fogja tudni átadni ugyanazt, amit egy egészséges jó hangulatú kapcsolatban tudna. Nem fog tudni motiválni. A gyermeked pedig azt tanulja meg, hogy lehet a körülményeket hibáztatni. A hiba nem az ő készülékében van. Személyiségfejlődésében komoly károkat okozol. Az életét a sikertelenség felé kormányozod tudattalanul. Mert a kudarcaiért nem magába fog nézni, hanem a körülményeket fogja hibáztatni. Ezt tanulta.

 

Mi van, ha a gyereknek igaza van?

 

Biztosan felmerül benned jó néhány kérdés. Egyet nem értés. Mert mi van akkor, ha a gyereknek igaza van? Mi van akkor, ha a tanár tényleg nem tud tanítani? Mi van akkor, ha a tanárban semmiféle empátiaérzék nincs. És még sorolhatnám.

Álljunk meg! Nem extrém esetekről beszélek. Olyan esetekről beszélek, amikor a tanár eredményei, munkája, hozzáállása rendben van. De még akkor is, amikor baromira nem jó a tanár, akkor sem teszel jót, hogy együtt szidod a gyerekkel a háta mögött, a másik fél meghallgatása nélkül. Azt másképpen kell megoldani. Igen, van ilyen is.

 

Mit tudsz tenni, ha nem kirívó esetekről van szó?

 

1.Ha úgy érzed, alulértékeli a tanár a gyereked tudását, akkor beszéld meg vele. Legtöbbször az a baj, hogy a tanuló nem tudja reálisan értékelni a saját tudását.

Miért? Mert nem tanították meg neki. A tanár feladata lenne, az első pillanattól kezdve rászoktatni a tanulót arra, hogy az a tudás, amit most produkált, az mennyit ér. Értékelje ő a saját teljesítményét mindig először. Utána jöhet a tanár értékelése, de megindokolva jót s javítandót is.

2. Pikkel rá a tanár. Beszélj a pedagógussal. A pikkelés nem magától születik. Kellett valaminek történnie. Leggyakrabban csupán egy vállrándítás, beszólás. Valami van a háttérben.

3.Nem tud tanítani a tanár, ezért nem tudja a gyerek az anyagot. Na, ezt nem kell megbeszélni. Tanítsd meg a gyereked tanulni, ha             nagyobb, tanuljon meg ő tanulni. Manapság bármi megtanulható a netről autodidakta módon. Nem kell hozzá tanár, csak szándék,                    akarat.

Akkor miért ne tudná a gyerek otthon, egyedül megtanulni a könyvből, vagy akár netről kiegészítve.

4.A rossz jegyekért az oktatási rendszer a hibás. Itt sincs mit megbeszélni. De ha van egy olyan tanára a gyerekednek, aki fittyet hány a tanmenetre és valóban tanít, őt becsüld meg, de nagyon.

 

Röviden az oktatási rendszer hibáiról

 

Teljesen egyetértek veled. Csak három eget rengető hibát hadd említsek.

-Az kap ötöst, aki megtanulja és fel tudja mondani a leckét. Azt már nem, hogy mit kezdjen vele.

-A tantárgyak közt semmiféle kapcsolat nincs. Különböző időben, gyakran tanévben tanulják a korokat például történelemből, magyarból, művészetből stb. Csak akkor látja meg a tanuló az összefüggést, ha ő maga utánajár. Esetleg véletlenül összeáll a kép.

-Amitől működik a világ, az a problémamegoldó képesség összefogással, együttműködéssel. Meg kellene tanulniuk a tanulóknak csoportban dolgozni, problémát megoldani és nem bemagolt szöveget visszamondani.

 

A fent említett okok vezettek engem oda, hogy megtanítsam tanulni azokat, kik felébredtek. Kik érzik a saját bőrökön, hogy valami nem kóser, de nem tudják, mit lehet tenni.

Nem tudok segíteni viszont diáknak, akit a szülő kényszerít hozzám. Mert adni csak annak lehet, aki kér s elfogad.

Ha felébredtél, olvasgass az oldalaimon >>

Német blog >>

Tanulás blog >>

Hallgass bele a videóimba >>

S ha már valóban a bőrödön érzed a szükségét, gyere el egy jobb agyféltekés tanulás tréningre, vagy tanulj meg tanulni online. Mert már erre is van lehetőséged.

Online tanulás tréning >>

 

Szerző

A nevem Weitz Teréz. Bő három évtizedes német nyelvtanári, 20 éves nyelvvizsga előkészítő és 20 éves szinkrontolmács tapasztalatom alapján fejlesztettem ki az egyéni tanulási-nyelvtanítási módszeremet.