Bemutatkozás

A nevem Weitz Teréz

Bő két évtizedes német nyelvtanári, 20 éves nyelvvizsga előkészítő és 20 éves szinkrontolmács tapasztalatom alapján fejlesztettem ki az egyéni tanulási-nyelvtanítási módszeremet.


Ennek eredménye a ma már több, mint 450 sikeres nyelvvizsga. A tanulási módszerek rendkívüli eredményességén felbuzdulva terjesztettem ki tanácsadói tevékenységemet a tanulás minden területére. Alapelvem, hogy mindenki jobb tanuló lehetne, ha az agyműködéshez alkalmazkodó hatékony tanulási technikával tanulna. Bárki elsajátíthatja a gyorstanulási technikát, melynek eredménye a tudás, a nyugodt vizsgázás és a jó kommunikációs készség. A legújabb agykutatási eredményeket folyamatosan építem be módszereimbe. Célom az, hogy a jobb agyféltekés tanulási módszert a lehető legtöbb tanulóval megosszam.

Nyiladozásom

Felmenőim mindannyian svábok, akik a Dunán csorogtak le, hogy új hazát találjanak. Majd megállapodtak a síkságon egy olyan helyen, ahol dombok és lankák ölelik át a falucska szívét. A homokos talaj nem sok választási lehetőséget adott a letelepedőknek. Szőlőművelésbe kezdtek.

Őseim is ezt az utat választották. És igen. Jó döntés volt, mert a magyar átlaghoz képest jobb körülményeket biztosított a szőlő és a bor minden családnak. A kemény, kitartó munkát mindenki magába szívta már az anyatejjel. Aki nem, azt kivetette magából a falu. A családok a szőlőket a munkaidő után művelték. Minden 2-3 évben gyarapítva a birtokok nagyságát. A gyerekeknek is részt kellett venni a nehéz fizikai munkában. A szombatokat, az iskolai szüneteket bizony nem nyaralással töltöttem, hanem a szőlőben. Már alig vártam a déli pihenőt a nagy diófa árnyékában. Az volt nekem az élvezet.

Nagymamám törve beszélt magyarul. Kicsi koromban ő vigyázott rám, mert a szüleim dolgoztak. Tehát mondhatom, hogy kétnyelvűen nőttem fel. Meglehetősen érdekes nyelvi közegben találta magát, aki becsöppent hozzánk. Szüleim magyarul beszéltek egymással, de a nagyszülőkhöz svábul szóltak. A nagyim és nagypapám egymással svábul beszéltek. Én attól függ kihez szóltam. Mamához svábul, anyuékhoz magyarul.

Felnőttem

Valahogy szóba se jöhetett, hogy a fiatalok elhagyják a családot. Egészen természetes volt, hogy maradunk. Férjhez mentem és persze hogy nekünk is voltak szőlőink. Délelőtt az iskolában tanítottam, délután a szőlőben dolgozott mindenki.

Mindig is megelőztem gondolkodásban a koromat. Nyughatatlan voltam. Magántanulókat vállaltam délutánonként és németet tanítottam nekik. Házhoz jártam, mint régen az urak gyerekeihez a házi tanítók. Így legalább megúsztam a kapálást. Kecelen az általános iskolában sikerült elérni, hogy németet is tanulhassanak a diákok. Nagy óraszámban. Ez volt az én utam. Első osztálytól taníthattam a nyelvet végig. Így tudtam megtapasztalni, hogy mi a tanítás- tanulás. Tanulóim minden német nyelvi versenyt megnyertek.

Igen ám, de a tanítási módszerem szemet szúrt az igazgatónak. Nem volt tanmenetem. Nem azt tanítottam, amit kellett. Saját fejem után mentem. Sok különleges ötletet hoztam a külföldi továbbképzésekről, ahol már más szelek fújtak. Persze, hogy gyakori összetűzésbe kerültünk.

Ezért úgy döntöttem, hogy nyelvoktató vállalkozó leszek. 1995-ben csuktam be az iskola ajtaját és nyitottam ki a sajátomét. Féltem? Oh igen. Nagyon. Mi lesz velem „ állás” nélkül? Persze, hogy nem kellett volna szoronganom. Jöttek utánam szeretett diákjaim. 46 tanulóval indultam.

Jó döntés volt, mert akkor kezdődött az az irány, hogy kell a nyelvvizsga. Meglovagoltam a hullámot. Tanulóim 8. osztályra középfokú német nyelvvizsgát tettek. Még a rettegett Rigó utcában.

Nyelvvizsgák a Rigó utcában

Miért rettegett? Sosem felejtjük el azokat a vizsgákat. Mindenkinek reggel fél nyolcra kellett megjelenni. Még akkor is, ha délután került sorra. Több emeleten, minden tanteremben szóbeli vizsgák mentek. A vizsgázók a folyosón heccelték egymás idegeit. Én pedig szaladgáltam hol egyikhez, hol másikhoz, megnyugtatni őket, hiszen nem egy helyre voltak beosztva. 5 vizsgázó után kijött a vizsgáztató és kiragasztotta az ajtóra, hogy ki hány pontot kapott. Ilyenkor volt ám lökdösődés, izgalom. 20 tanulóból 3-4 ment át. Büszkén mondom, az én tanulóim elenyésző kivétellel mind sikeresen vizsgáztak. Pedig ők még gyerekek voltak a többihez képest. Jöttek is mindig kérdezősködni az ott várakozó szülők, hogy kik ezek a kicsik, akiknek mindnek sikerül a vizsgájuk.

Tolmács lettem

A városunk testvérvárosi kapcsolatot épített ki. Először megkértek, hogy fordítsak le hivatalos dokumentumokat. Majd görgött a golyó tovább és tolmácsolni hívtak egyre gyakrabban. Csoportokat kísértem, ifjúsági találkozókat szervezetem és időnként a megyei német magyar kapcsolatok tárgyalásain, utazásain fordítottam. Annak ellenére, hogy elképesztően sokat tanultam, nem szerettem pódiumra kiállni és fordítani. Legtöbbször a politikusok ott találták ki, hogy mit mondanak, aminek nem sok értelme volt. 20 év tolmácskodás után abbahagytam.

Úttörőségem

Mint említettem, mindig előrébb gondolkoztam a tömegnél. A szőlőtermesztés mindemellett folyt, a szüleim segítségével. De bizony lefelé ágazott. Bodzatermesztésbe váltottunk. 8 éve pedig, miután láttuk, hogy az is lefelé ágazik, homoktövist ültettünk. Kivágtuk a szőlőket, melyek az ősökhöz tartozó kapocs volt. Igazából ez a férjem vállalkozása. De a marketinget én építettem ki. Most már csak időnként van rám szükség. homoktoviswebaruhaz.hu.

Az útkeresés, a változáshoz alkalmazkodás persze a legjobban abban mutatkozott meg, hogy 15 évvel ezelőtt érzékeltem, a diákok nem úgy teljesítenek, mint korábban. Mi lehet az oka? Mi történt? Mi változott a fejekben?

Tanulni tanítás

Elindultam egy nyomon. Találtam némi agykutatási eredményt arról, hogyan működik az agy, tanulás közben. Kipróbáltam. Saját fiamon, aki akkor 7. osztályba járt. Megdöbbentően sikeres volt a módszer. Bevittem az óráimba. Biztosan Te is tapasztaltad már, ha találsz valami Téged érdeklőt, akkor rátapadsz és végtelenbe megy a folyamat. Megszállottja lettem a témának. Kutattam, tanultam, kísérleteztem. Összeállt egy program. Egy középiskolás lány lett a kísérleti alanyom. Minden pénteken találkoztunk. Teszteltük a módszert. Jobb lett, mint vártuk.

Meghirdettünk a városban egy pályázatot. Kerestünk egy alanyt, akivel végigcsináltam a tanulás programot úgy, hogy közben ment a kandi kamera. Miután bizonyítékok tömegét kaptam arra, hogy hogyan kell tanulni hatékonyan, elkezdtem  az egyéni, majd csoportos hatékony tanulás tréningeket. Előadásokat tartottam. Így született, és fejlődött ki a jobb agyféltekés tanulási módszer.  A mai napig változik, mert jönnek az újabb és újabb felfedezések a témában.

Családom

Dávid fiam Németországban él családjával. Fejlesztő mérnök. Az Audinak dolgozik a cég, ahol 3 év alatt egészen meglepően magasra jutott. Köszönhető ez szakmai tudásának, munkához való hozzáállásának, amit az anyatejjel magába szívott. Felesége Eszter, egy csodának adott életet. Megszületett kisfiuk, kis unokánk, Dante.

Megmérettetett. Igen. Ezt őszintén mondom. Tragédiák sorát éltem át. Egy pszichológus azt mondta, ennyi tragédia egy ember életében csak háború ideje alatt történik.

Anyukámat korán elvesztettem. Orvosi műhiba következtében. Váratlanul érkezett a hívás a kórházból, hogy elment. Apu majd beleőrült. Maradt nekem, ő, a mindig erős, mindig tudja mit kell tenni, teljes depresszív magatehetetlen állapotban. Anyu halála után fél évre elment a családunk legközelebbi barátja. 49 éves volt. Apunak ez volt a végső pofon. Már csak éldegélt. Fél évvel később meggyet szedett és leszakadt alatta az ág. Lezuhant a mélybe, a szomszéd udvarába, egy kőrakásra. 10 métert zuhant. 3 hétig intenzíven ápolták, mielőtt itt hagyott minket.

Nem tudtam, hogy a tragédiák sorozata csak előkészítés volt a mélyebb fájdalom elviselésére. Dani  fiam, 2014. március 15-én hagyta el a Föld nevű játszóteret. 24 éves volt. Boldog. Minden sínen volt az életében. Rendőrtisztként 2 hete dolgozott azon a munkahelyen, ahova vágyott. Motorral ment vissza Budapestre, amikor ütközött egy kisteherautóval.

Hogy tudtam feldolgozni? Írtam. Írtam a kínról, a belepusztulásomról, a feltápászkodásról. A fájdalom oly hatalmas belső gazdagodást adott, mellyel lehet tovább élni. Mély hitet, mely nélkül nem lehetne élni. Azt mondom, a tragédiák által jobb ember lettem. Másképp nézek az emberekre, magamra, az élet értelmére. Az én értelmemre. A feladatomra, melyet vállaltam. És ez a tanítás.

- Weitz Teréz