Életbölcsességet tanultam

A húsvétot pihenésnek szántam. Kissé meg kell erőszakolnom magam, ha pihenésről van szó, mert bizony bevallom, munkamániás vagyok. Sejtettem ugyan, de a Jakupcsek egy pszichológussal beszélgetett a műsorában a munkamániáról. Bakker magamra ismertem.

Pedig én aztán mindenkinek mondom, ha többet akarsz tanulni, kreatív ötlet kellene, akkor pihenj többet. Igyekszem betartani, de nagyon tudatosnak kell lennem, hogy ez így legyen.

A múlt héten a könyvíró szeminárium után, ami reggel 9-től este 8-ig tart telistele gondolkodással, kreatív ötleteléssel, úgy leszippantyúzta az agyam, hogy még másnap reggel sem voltam képes egy használható mondatot kicsikarni az elmémből.

Na, akkor rögtön tudtam. Futócipő lábra, irány a zöld. Nem vittem magammal sem jegyzetet, sem telefont. Direkt. Ne terheljem az agyam. Hát az történt, hogy kb.: fél óra múlva kitört a láva. Még jó, hogy ismerek memotechnikákat, amivel megjegyeztem a kitörő gondolatcunamit.

Rohantam haza, félretolva férjemet az ajtóból. Nem tudta mi a baj. 🙂
Kiáltom: Tollat, papírt, gyorsan.

Azonban nem erről akartam írni. Balatonon voltam. Idő csodás, víz megnyugtat, agyalás elfelejtve. Összefutottam egy régi ismerőssel. Nevezzük Péternek. Barátjával ült a kedvenc halsütödénkben. Lehuppantam hozzájuk. Borozgattunk és beszélgettünk. Igazi életművész a pasas. Filmgyárban dolgozott. Bejárta a világot. Mit ne mondjak, van némi tudás a fejében. Szóval egyáltalán nem egy hétköznapi ember. Jó társalkodó, és mindenkivel szót ért. Legyen a másik bármilyen intelligencia szinten. Figyeltem. Vajon hogyan csinálja. Persze, nem most először tanulmányoztam a módszerét. De ennyire sosem tettem tudatosan.

Tudod mit csinál? Figyel. Igen. Figyel. Amikor a másik beszél, tényleg rá figyel. Visszakérdez. Megkérdezi a véleményét is. Iszonyat érzékeny csápjai vannak arra, hogy mindenkiben találjon valami pozitívat. Azt ki is mondja. Nem érzed puncsolásnak, mert őszinte. Nem olyan tulajdonságot választ, amit maga sem hisz el, hanem olyat, ami igaz. Mert mindenkiben van valami jó.

Teljesen különböző szinteken tud érvelni. Ugyanazt a gondolatot mondja el, de passzintja a beszélgető partnere szintjéhez. Mindezt könnyedén, erőltetés nélkül teszi.
A diskurzus végén, ami du. 2-től – este 8-ig tartott, megkérdeztem, hogy mi a titka. Ezt válaszolta:

– Mindenkitől tanulni akarok. Mindenkitől lehet valamit tanulni. Néha keresni kell, de mindig megtalálom.

Én is tanultam. Elhatároztam, hogy ezentúl én is ezt teszem.

Szerző

A nevem Weitz Teréz. Bő három évtizedes német nyelvtanári, 20 éves nyelvvizsga előkészítő és 20 éves szinkrontolmács tapasztalatom alapján fejlesztettem ki az egyéni tanulási-nyelvtanítási módszeremet.