Szülőknek a tanulásról

 

Küzdötök? Vitáztok? Nézd az ő oldalát. Napi 6-7-8-9 óra! Este nyolckor kezdeni tanulni? Csak öntik az anyagot. Nincs ideje az agynak elrendezni, mert jön a következő. Fel tudja venni a versenyt a tananyag a sokkal érdekesebb internetről jövő információval? A koncentráció romokban.

 

Ha el tudja mondani, akkor még nem tudja

 

Azt hiszed, ha megtanulta, akkor azt biztosan tudja? No, hát ez egyáltalán nem így van.

Elmondom a múlt heten történtet, ami ennek bizonyítéka. Német nyelvtani anyagot vettük. Ez nálam úgy történik, hogy elmondom az elmetérképről az elméletet. Remélem, tudod miről. A Német Nyelvtan Térképről. Majd példákkal alátámasztom. Ezek után a diákoknak is kell példát mondani. Ha tud példát magyarul az már jó. Utána mehet németül. Persze megtűzdeljük az órát mindennel, amitől a nyelvtan is izgalmas lesz.

A következő órán a tanítványoknak le kell rajzolni emlékezetből az elmetérképet. Majd kinyithatják az eredetit. Összehasonlítják. Ha hiányzott valami, azt pótolják. El is mondatom velük mi hiányzott. Az elmetérképről ezek után nekik kell elmagyarázni az elméletet. Példát mondani. A sajátot, amivel bizonyítja, hogy valóban alkalmazni is tudja.

És akkor innen jön a bizonyíték arra, hogy az elméleti tudás még nem tudás. Máté gyönyörűen elmondja az elméletet. Majd hozza az én példáimat. Kérek helyette másikat. Nos, ez a példa már telis tele hibával. Pedig oly határozottan, teljes meggyőződéssel adta elő, hogy semmi kétsége nem volt afelől, hogy tudja. Ez nem egyedi példa.

Miért mondom el ezt Neked?

Mert a tanulás még nem tudás. Hogyan tanulnak meg a mexikói lányok szőnyeget szőni? Úgy, hogy nézik, majd csinálják. A tudás az, ha csinálni is tudod.

 

A hatalmas lufi a magyar oktatásban

 

Az a diák, aki el tudja mondani az anyagot, ötöst kap. Mit számít az, hogy fogalma nincs miért tanulta meg. Hol tudja használni. Egymástól különállva tanítják mindazt, ami összefügg. Az irodalmat, zenét, történelmet, földrajzot…..Soha össze nem áll a fejében, hogy minden mindennel összefügg.

 

Ömlesztik az anyagot

 

Az agynak idő kell ahhoz, hogy elpakolja azt az infómennyiséget, amit kapott. Érnie kell. Erre aztán végképp nincs idő, mert minden órán öntik, öntik, öntik az újat. Olyan ez, mintha folyamatosan zabálnod kellene.

Az agyműködés szabályai szerint? Nem. Idegsejteknek megfelelő jegyzetelés, szünetek ritmusa, felejtési görbe, ismétlések üteme, tovább gondolkodás, összefüggések megláttatása. Azok megfogalmazása. Hol van? Figyelembe veszik?

Már a kicsi 2 osztályos gyereknek olyan természetismereti tantárgya van, amivel alig boldogul. Egyszerűen utálja. Kudarcélményei egész életére kihatnak. Én azt állítom, hogy az iskolában oly önbecsülés letörés történik, amit csak késő felnőtt korára tud kijavítani. Ha tudja.

 

Felejtés, koncentrációzavarok

 

Még nem is vettük figyelembe azt a tényt, hogy az agy azt fogja megjegyezni, amit érdekesnek talál. Az interneten elérhető dolgok sokkal érdekesebbek. Nyilván teret kérnek maguknak, pedig az agy rövid és középtávú befogadóképessége véges. Koncentráció? A multi tasking miatt, leszoktak a koncentrációról. A tanár magyaráz, a diák már a 2. percben elkattintott.

 

Ma szerencse kell a tudáshoz

 

Aki ilyen körülmények közt mégis tud valamennyit, annak baromi szerencséje van. Ösztönből rájött valamire. Esetleg kifogott jó tanárokat. Talán a szülők vették észre, hogy valami nem jól van és közbeavatkoztak.

Napi 8-9 órája van egy középiskolásnak. Délután 4-kor ér haza. Jó esetben este 7-8, mire leül tanulni. Bár azt nem tanulta meg, nem tanították meg neki, hogyan kell agyműködéshez illeszkedően tanulni.

 

Mit lehet tenni?

 

Várni a változásra a lehető legrosszabb. Bármennyire nem fog tetszeni, amit mondok, de egyelőre abban látom a megoldást, hogy az anyuka, apuka tanulja meg, hogyan kéri az agy az anyagot. Ő tudja szépen lassan csepegtetve átadni már az óvodás korú gyermekének. Mert a rossz tanulási szokások leváltása nehéz, fájdalmas, nyűgös, macerás. Nem is akarja a diák.

Számtalan örömteli visszajelzést kapok szülőktől, akik ezt megtették. Azért írtam, hogy nem fog tetszeni, amit mondok, mert sokan, túl sokan mondják azt, hogy a gyereknek kell tudnia, nem nekem. De a gyerek nem fogja tudni! Mondom még egyszer, hacsak nincs szerencséje.

Szívvel-lélekkel azon vagyok, hogy a szülőknek tanítsam meg a módszert. Mert ebből a sok rosszból is ki lehet hozni sok jót. Valódi tudást. Ne a felejtésnek tanuljanak!

Álljon itt a legfrissebb példa, bár név nélkül, mert arra nem kaptam engedélyt.

 

– 5. osztályos a lányom és a megyéket meg a megyeszékhelyeket a mnemotehnika segítségével tanulta meg.
5-öst kapott a második körben, mert csak akkor volt hajlandó ezzel a módszerrel memorizálni és még mindig tudja a megyéket.
– A János vitézt csak vizualizációval tanultuk nagyon rövid idő alatt és a plusz eredmény az, hogyha nincs meg a kép, akkor a lányom tudja magáról, hogy azt nem jegyezte meg.

 

Kapott ezzel egy plusz ajándékot is: az önértékelést.

Ha meghallottad, amit mondok és szeretnéd, hogy a Te gyermeked is örömmel tanuljon, valóban tudjon és ne kelljen önértékelési zavarokkal leélni az életét, gyere el és tanulj meg tanulni. Azért, hogy megtaníthasd. Ne várj a változásra, mert addigra a legdrágább kincsed már elhagyja az iskolapadot.

A szerzőről