Haladó német tréning

"Egyébként a német tanulási módszerre ráhúzva elvégeztem egy diplomamentőt angolból, és elsőre sikerült a középfok, úgyhogy átvehettem a diplomámat! A legfontosabb, amit Tőled kaptam, hogy itt ugye határidő volt, és fel tudtam mérni, hogy mennyit és mit kell tanulnom napi szinten, hogy ne fussak ki az időből. Míg a többiek szépen elúsztak.... 14-ből 4-nek sikerült. Mindent nagyon köszönök! Szoktam mondani, hogy annyira jó némettanár vagy, hogy még az angol nyelvvizsga is sikerül."

Rita

"Egy kis fantáziával 18 mondathoz találtam egy sima, ráadásul tavaszi újságban képeket. Azonnal vissza tudtam mondani a képek alapján a mondatokat, de azért a hátoldalára emlékeztetőül felírtam magyarul, németül. Pár nap múlva újra ismételtem, természetesen, 90 % feletti eredménnyel. Ami viszont megdöbbentett, hogy este képek nélkül is eltudtam mondani, hiszen a képekre fejből is emlékszik az ember, így a 18 mondatból 14-et tudtam, teljesen fejből. Ennek azért örülök nagyon, mert rengeteg füzetet elhasználtam már gyakorlásként, és ugye a mondatokat vagy betűként, vagy fantáziaképként jegyezzük meg, ami elvontabb. Így hogy, kézzel foghatóvá tettem, kötöttem is a való élethez, füzetet is spórolok, szórakoztató, és hatékony. 🙂 Extra sikerélmény: A Tesco-ban amikor megláttam az adott, terméket, akkor is eszembe jutott a mondat. Ezért is írtam, hogy a mondatot sikerült a való életbe beépítenem."

Krisztina

"Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. Sz.Anita vagyok. Jelenleg egyetemi tanulmányaimat folytatom, mellette a második szemeszter óta dolgozom. Szerencsére nem kényszerből. Úgy gondolom, minden egyes diákmunka hasznos élettapasztalatot nyújthat, hiszen a széles látókör és a kiterjedt kapcsolati rendszer elengedhetetlen a mai világban. Az alapképzés (BME-VBK biomérnök, nappali BSc) kezdetétől volt szerencsém a német nyelvvel kapcsolatos projektekben részt venni (5 év, 3 különböző és nagyszerű munkahely), és remélem, a jövőben újabbakban is szerepet vállalhatok majd, immár egyetemi keretek között, reménybeli PhD-sként. Az egyetemi évek alatt a diákmunkán kívül számos öntevékeny körben és csoportban volt lehetőségem kipróbálni magam, szakmai és attól merőben különböző területeken is. Jelenleg a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának biomérnök mesterszakos hallgatója vagyok, nappali képzésen. Emellett a Diplomamunkához szükséges kutatómunkát a SOTE-EOK-ban végzem, ahol abban a nagyszerű helyzetben vagyok, hogy nemzetközi hírű kutatóktól tanulhatok. Továbbá két egyetemi lap újságíró, valamint rovatvezető helyettes munkatársaként, valamint a lap újonnan induló video-szekciójának egyik szerkesztő riportereként dolgozom. A félév elején emellett még németet tanítottam egy szoros német együttműködéssel működő, gépkocsik szoftvereit fejlesztő cégnél. Mindemellett természetesen igyekszem hetente hazajárni, hogy családommal, barátaimmal a viszonylag nagy távolság ellenére is rendszeresen találkozzam. Első olvasatra mindez talán kicsit soknak tűnhet, de higgyétek el, nem az! Pláne, ha az ember örömét leli abban, amit csinál.

Nagyon sok helyen megfordulok tehát, különböző emberekkel és élethelyzetekkel találom szembe magam, és Tercsi néni tanításait bizony az élet is igazolja. Azt látom magam körül, hogy az lesz sikeres és boldog, aki nyitott a folyamatos megújulásra és tanulásra, szakmailag profi és kellően motivált. Kitűzött cél nélkül nem jutunk előrébb, nem tudunk fejlődni. Ha ezek hiányoznak, a legjobb képességű ember is megrekedhet egy adott szituációban és csodálkozik, hogy boldogtalan, pedig azt hiszi, mindene megvan. Ennek az ellenkezője is igaz. Egy olyan ember, aki otthonról és gyermekkorából keveset tudott magával hozni, a megfelelő környezetben és iránymutatással, ha motivált, csodákra képes. A Tanárnő profizmusát támasztja alá, hogy mindezeket ő már a kilencvenes években felismerte, mikor még Magyarországon híre-hamva nem volt a valódi menedzsmentnek, agykontrollnak, vagy az informális keretek közötti tanulásnak. Azóta pedig folyamatosan fejlődik, nem fél megújulni, így garantálva az oktatás magas színvonalának megőrzését az egyre jobban kiéleződő versenyhelyzetben is.

Gondoltátok volna, hogy még mindig, közel 7 évvel azután, hogy az utolsó órán részt vettem Nála, az élet legváratlanabb pillanataiban is eszembe jut, hogy jé, tényleg: ezt is Ő tanította anno. A minap egy országos rendezvényen voltam, ahol Szalay Ádámtól (gazdasági oldalról) és Bagdy Emőkétől (tudományos oldalról megközelítve) hallhattuk mindazokat a gondolatokat, amelyeket mi már jó pár évvel korábban megtanultunk a nyelvstúdióban a motivációról, a tanulásról, a fejlődésről, a kreatív gondolkodásról és a csapatmunka fontosságáról. Számomra csak évekkel a stúdió elhagyása után vált világossá, hogy tanítási módszerével a Tanárnő jóval a tömegek előtt járt. Több mint húsz évvel ezelőtt ő már úgy tanított németet óvodásoknak(!), kisiskolásoknak, ahogy akkor azt Magyarországon még nem sokan tették. Az általa használt tanítási módszerek most már szerencsére kezdenek egyre általánosabbakká válni itthon is. Ha a közoktatásban még nem is, de a magánszférában, a sikerre törő, innovatív és életképes vállalkozásoknál mindenképp. A „régi nyelvstúdiós” csoportból, az általános iskolai osztálytársak közül sokakkal tartom a kapcsolatot, és úgy látom, többen ügyesen alkalmazzák a való életben is, amit anno a nyelvtanulás megkönnyítésének módszereként sajátítottak el a Tanárnőtől. Többször leírtam már korábban, hogy Tercsi néni nem csak a németre, de az életre is tanított bennünket. Kezei alól kikerülve már egy olyan „önmenedzselési” képességgel rendelkeztünk, ami az élet számos területén könnyítette meg számunkra az érvényesülést, akár csak azáltal, hogy tudtunk kommunikálni, tudtunk értelmesen beszélni és írni magyarul (a német csak ráadás). Arról nem is beszélve, hogy máig csodálkozva néznek rám, mikor szóba kerül, hogy 15 évesen már felsőfokú német nyelvvizsgával rendelkeztem, s mindezt egy olyan városban, ahol se két tannyelvű általános iskola nem létezett, sem pedig földrajzi elhelyezkedése vagy gazdasági fejlettsége nem indokolta volna, hogy ez természetes legyen. Ebből pedig olyan evidencia is következik, hogy Wikkerné és Sajdikné Tanárnők és egy kiskunhalasi kedves tanárom, Szabó Tanár Úr áldozatos munkájának köszönhetően már a reménybeli PhD képzés végéig el vagyok látva nyelvvizsgákkal. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne gyakorolnám folyamatosan a nyelveket, vagy ne tanulnék újakat, anélkül ma már tényleg nem lehet élni.

Végül pedig kívánom, hogy Mindannyian, akik a Nyelvstúdióban tanulhattok, örüljetek a lehetőségnek és éljetek vele, tanuljatok!"

Barátsággal,
Anita