A siker titka

Már a startnál eldől, kiből lesz sikeres ember

Először is szeretném tisztázni, hogy mit jelent számomra a siker. Szoktad mondani valakire azt, hogy elemében van? Szinte szárnyal! Annyira jól csinálja.

Mindenkinek van olyan oldala, amiben jó. Vagy jó lehetne. A képességét azért kapta, hogy erősítse, fejlessze, használja, teremtsen vele, adjon tudásából másoknak.

Döntéseidben nincs szabad akaratod

Akkor lesz boldog életed, ha azt dolgozhatod, amivel elemedben lehetsz. Majd az, magával hozza a sikert. Nem, nem kapod ingyen! Keményen meg kell dolgoznod érte. Életed első pillanatától az utolsóig. A rengeteg elvégzendőből egyet szeretnék most kiemelni. Ez dönti el már a startnál azt, hogy összejönnek a dolgaid, vagy túlélősdit játszol. Kibírni a napokat hétvégéig és a szabadságig. Nem tudom, hogy elhiszed e, hogy döntéseidben nincs szabad akaratod. És most nem arra gondolok, hogy a családod, vagy a főnököd vagy a lehetőségeid korlátoznak. Á, dehogy. Te korlátozod saját magad.

A szokásaid a korlátaid

Képzeld el a következő jelenetet. Kocsit szeretnél venni. Elmész egy autókereskedésbe és mutatnak neked egy helyes kis piros kocsit. Minden tekintetben megfelel az elvárásaidnak. Te mégis kézzel- lábbal tiltakozol ellene. Vajon miért? Mert a kis piros autó emlékeztet valamire. Egy kis piros autóval tanultál vezetni 40 évvel ezelőtt egy „állat” oktatótól. Nem veszed meg, de megmagyarászni sem tudod az okát.

Ugyanez a szituáció megfordítva is lehet. Megmutatják a kis helyes kocsit. Nem is egészen az, ami az elvárásaidnak megfelel, mégis azt mondod, ez az enyém. Szerelem első látásra. Miért? Mert kisgyermek korodban szüleidnek volt egy kis piros autójuk, amivel nyaralni jártatok. Nem kérdés, hogy megveszed e.

Te döntöttél? Vehetjük úgy is. Azonban nem a tudatos éned választott. Oh, dehogy. A tudatos éned a jéghegy csúcsa. 10%-15%. A tudatalatti dönt. A víz alatti rész. A nem látható. A pilóta üzemmód. Pilóta üzemmódban éled az életed. Ez sok esetben jó, szükséges. Ha nem lenne, már megőrültél volna. Minden tettedet, mozdulatodat nem lehet tudatosan irányítani. Reggel, amikor bekapcsolod a kávéfőző gombját, tök jó, hogy automatikusan teszed.

Agyad, testednek csupán 2%-a. Ezzel szemben ő zabálja fel a legtöbb energiát. Gondolkodásra 20%-70%- ot is képes elfogyasztani Vizsgaidőszakban 70%-ot. Elméd ezért mindent automatizál, hogy ne kerüljön sok munkába. Nem gondolkodásra termett.

Megkísérelsz spórolni ott, ahol csak lehet. Létrehozol sablonokat. Egy impulzus alapján besorolja az agyad a dolgot valamely sablonba. Piros autó= veszély vagy piros autó = boldogság. Puff, kész eldőlt. Nem te döntöttél.

Ezen a hosszú felvezetőn bizony végig kellett menjek, hogy értsd, a tanulási szokásaid is tökre ugyanígy működnek.

Itt vagy még? Akkor jó. Ez jó jel a sikerességed felé.

A tanuláshoz fogyaszthatsz 20% vagy 70% energiát

A magoláshoz nem kell gondolkodnod. Csábító az agynak. Mehet pilóta üzemmódban. Gondolkodáshoz a tanulás 50%-70%-ot is elfogyaszt. Tudatalattid mit fog sugallni?

Hahó, kedves gazdám, spóroljunk! Meg lehet ezt oldani kevesebb energiabefektetéssel is.

Mennyire igaz ez? Amikor az általam kidolgozott tanulási technikák szóba kerülnek, a „szűz” hallgatóság azonnal elveti. Hú, ez mennyi idő, energia, gondolkodás. Ezalatt „megtanulom.”

Pl.: TORII = kapu japánul. Én azt mondom, úgy jegyzem meg, hogy a focicsapatom az elvesztett meccs miatt tort ül a kapuban. Vizualizálom, lehetőleg minden érzékszervemet bevonva. Mindkét féltekét dolgoztatom. A szó azonnal a hosszú távú memóriába kerül. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ez a tudás előhívható lesz bárhol, bármikor.

A magoláshoz nem kell sok energia

magolás = kevés energia > nem előhívható > újabb ismétlés > sok idő > negatív élmény > nyelvtanulás rossz > nem megy nekem

Jó szokás a sikeres tanulás kulcsa

Mi a helyzet azokkal, akik voltak a képzésemen?

Megtapasztalták a magukban rejlő csodát, lelkesen távoznak. Hisz a 86 milliárd idegsejt tényleg csak arra vár, hogy rögzíthesse az információt úgy, hogy előhívható.

A szokás nagy úr. Szépen lassan, osonva észrevétlenül kúszik vissza. A pilóta üzemmód újra átveszi az irányítást.

Itt veszett el a siker. Itt a kockázat az én munkámban is. Az utat mutatom, de a sikerért már az embernek kell megdolgozni.

Van egy jó hírem.

Ha kitartó vagy, figyeled magad, tudatos vagy, egy – három hónapig, akkor a kreatív tanulás lesz a szokásod, a pilóta üzemmód.

 

 

 

Döntésképesség – megy neked?

 

Van egy nyelvtani anyag németből. A mindenki-t kétféleképpen lehet kifejezni, jede vagy alle szavakkal. Diákjaim mindig megkérdezik, mikor melyiket kell használni. Mivel kissé bonyolult és több szálon futó dologról van szó, ezt szoktam válaszolni:

– Egyenlőre tedd azt, hogy választasz. Amelyik szimpatikus. De ha meghoztad a döntést, utána be kell tartanod az azzal járó szabályt. Jede után egyes számban, alle után többes számban ragozunk.

Miközben ezt magyaráztam bevillant egy kép. A döntés szabadsága a Te kezedben van. Legyen életed bármely területéről szó.

  • Életmódváltás
  • Munkahelyváltás
  • Párkapcsolat
  • Vállalkozás indítása
  • Tanulás/ nyelvtanulás

Mindennek ára van.

 

Semmi sincs ingyen. A döntés és nem döntés ára mérhető. Pénzben, időben, lelki egyensúlyban, kiteljesedésben, boldogságban.

A nem döntés is döntés. Az emberek többsége panaszkodik. Nem elégedett a testsúlyával, kinézetével, egészségével, párkapcsolatával, életszínvonalával, munkájával, őket körülvevő emberekkel, munkatársakkal, családtagokkal. Napjaival, ÉLETÉVEL.

Tökéletesen tudja, mit kellene tennie, hogy változtasson a sokszor már elviselhetetlen, fájdalommal teli napjain, önostorozásán. De nem dönt. Vagyis a nem döntést választja.

Túl drágának tartja az új életet.

  • Le kell mondania a kedvenc kajáról, a kanapén punnyadásról, a telefonja simogatásáról.
  • Beleragad a mindennapi mókuskerékbe. Az élete péntek délutántól vasárnap délig tart. Nem tovább, mert este már retteg a héttől.
  • Hagyja elhidegülni, elromlani, a párkapcsolatát. Egymást hibáztatva, vádolva a közösen elrontott életükért. Mígnem valamelyiküknél elszakad a cérna és lép.
  • Le kell mondania a szabadidejének nagy részéről és fel kell vállalnia a rohanással, szorgalommal, odafigyeléssel, gondolkodással, önismerettel járó életformát.

A boldogtalan életét próbálja kompenzálni. Álörömökkel. Internet, játék, túlzásba vitt edzések, vásárlásfüggőség. Szerencse, ha nem megy tovább alkohol és drogfüggőségbe.

Miről mondott le?

 

Az önmagával, testsúlyával, egészségével elégedett emberről.

Arról, hogy minden reggel úgy keljen fel, hogy örül a napnak, munkájának. Felismerje a benne rejlő képességeket és újabbnál újabb csodákat éljen át önmagával kapcsolatban. Sikerélmények, AHA élmények zuhatagában fürdőzzön.

Lemond arról, hogy választott párjával boldog, békés perceket, órákat, napokat, éveket KÖZÖS ÉLETET éljen át. Lemond az egykoron szerelmesem tervezett álmokról, s szépen lassan alig észrevehetően átengedi másnak ennek esélyét.

A döntések oka a félelemben keresendő

 

A kudarctól való félelem a legerősebb visszatartó erő. Amit mondanak mások, a nem vagyok elég jó, okos, szép. Nem vagyok szerethető, ha kiderülnek a hiányosságaim. Megszégyenülök. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Mind-mind tanult szokások. Szokásaid összessége vagy. Tanult viselkedésforma. Otthonról hozod. Anyukád is ezt tette. Az ő anyja is ezt tette. Nem vagy tudatában döntésképtelenségednek, félelmednek, alacsony önértékelésed súlyosságának. Véleményem szerint az önbecsülés letörés az egyik legrosszabb tanult viselkedésforma. Mert egy önbizalom hiányos emberrel együtt élni embert próbáló feladat. Kihat a család minden tagjának életére.

Az önbizalom hiányos ember önmaga börtönében vegetál. A kis rácsos ablakon kukucskál ki a kék égre, a madarak szabad röptére. Irigyelve őket. Az irigység rossz. Az irigység megerősíti a hiányt. Bezzeg a madárnak szárnya van. Könnyű neki repülni. Szerencsés is, hisz madárnak született.

A madár felvállalta a veszélyt. A szabadságnak ára van. Belebukhat ebbe az életformába. Örökös veszélyben él. De ÉL, mert a veszélyt nem is annak látja. Fentről tekint a világra. Ő ezt szokta meg. Ebben nőtt fel. Az anyamadár nem csak repülni tanította meg, hanem arra is, hogy figyeljen a jelekre. A lehetőségekre, a veszélyekre. A kismadár eltanulta az anyjától azt, hogy a szárnyalásért fizetni kell, de megéri. Soha nem értené meg azt, aki börtönbe zárva, szárnyaszegetten éli boldogtalanul az életét.

Mi a megoldás?

 

Nem az én kezemben van. Csak abban bízhatok, hogy sokaknál megszületik a BELÁTÁS. Bízni szeretnék abban, hogy a tükröt tartó kézre nem ellenségként tekintenek.

Akik így élnek, nem tudnak valamit. Iszonyatosan, mérhetetlenül fontosat. A nem döntésüknek, életszemléletüknek nem csak önmagukra van negatív romboló hatása, hanem a közvetlen és tágabb környezetükre.

ANYUKÁK, ti már felnőttek vagytok

 

Ti alakítjátok a világot. Ti vagytok a példa előttük embrió koruktól kezdve. A gyerek tüköridegsejtjei benneteket másol, s adja tovább azt a viselkedésformát, személyiséget, játszmákat, maszkokat, mit tőletek tanult. 4 éves korig megtörténik a személyiség kifejlődése. Utána nehéz változtatni.

Nincs tökéletes anya. Soha nem is lesz. De lehet egyre jobbá válni.

ÉBREDÉSSEL, BELÁTÁSSAL, TETTEKKEL, KITARTÁSSAL. FELELŐSSÉGVÁLLALÁSSAL. Fájdalmakkal fog járni.

Írnom kellett, mert azt látom, érzem, tapasztalom, szenvedem, hogy nagyon rossz felé haladunk.

Én sem vagyok tökéletes. Mégis biztos vagyok benne, hogy lehet a gondolkodásmódomból tanulni, fejlődni. Sokáig aludtam én is az elnyomottak álmát. Börtönben sínylődve. Beláttam, felébredtem. Nincs olyan perce a napnak, hogy ne tartanék önvizsgálatot. Fejlődni akarok. Halálom utolsó napjáig. Ezért meg is teszek sok mindent. (Még nem mindent, de egyre többet.:))

Hitvallásom mese formájában:

 

A tengeri csillagok

Szörnyű vihar kerekedett a tenger felett. Jeges szél hasított végig a vízen, hatalmas hullámok keletkeztek, amelyek kalapácsütésszerű zajjal ütődtek neki a partnak. Úgy tűnt, mintha acéleke szántotta volna föl a tenger fenekét, összekaszabolva a tengerfenék kisebb lakóit, rákféléket, puhatestűeket, tíz méterre a tenger felszínétől.
Amikor a vihar – olyan gyorsan, mint ahogyan keletkezett – elmúlt, a tenger megnyugodott és visszahúzódott. A partot sár borította, amelyben ezernyi tengeri csillag vívta haláltusáját. Annyian voltak, hogy az egész tengerpart rózsaszínné változott.
Sok-sok ember futott a partra, hogy megnézze az eseményt. Forgatócsoportok is érkeztek, hogy lefilmezzék a tengeri csillagokat, amelyek szinte mozdulatlanul haldokoltak.
Az emberek között ott volt egy kisfiú is, aki – miközben apja kezét szorította – szomorúan nézte a kis tengeri csillagokat. Mindenki ott állt és nézett, senki nem tett semmit. A kisfiú hirtelen elengedte az apja kezét, levette a zokniját és a cipőjét és a vízpartra futott. Lehajolt és felmarkolt három csillagot, majd rohanvást a vízbe dobta őket. Ezt többször is megismételte.
Egy cementállványon álló férfi odakiáltott a kisfiúnak:
– Mit csinálsz te gyerek?
– Visszadobom a tengerbe a csillagokat. Ha nem tenném, elpusztulnának mind itt a parton. – válaszolta a gyerek anélkül, hogy abbahagyta volna az ide-oda futást.
– De több ezer tengeri csillagot úgysem tudsz megmenteni. Túl sok ez neked! – kiáltotta a férfi. – Ez a part rettentő hosszú! Nem tudod megváltoztatni a dolgokat!
A gyerek elmosolyodott, lehajolt egy újabb csillagért, s ahogy elhajította, be a tengerbe, így válaszolt:
– De ennek az egynek a sorsát itt biztosan megváltoztattam!
A férfi elgondolkodott egy pillanatra, aztán lehajolt, levette a zokniját és a cipőjét és lement a partra, ő is elkezdte összeszedni és visszadobálni a csillagokat a tengerbe. Rögtön utána lejött két lány is, így már négyen dobálták a csillagokat a vízbe. Néhány perccel később már ötvenen voltak, aztán százan, kétszázan, ezren, akik mind a csillagokat dobálták vissza a vízbe.
Így mindegyik megmenekült.
Ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, elég, hogyha valaki, akár a legkisebb is, vegye a bátorságát és elkezdje.
(Bruno Ferrero)

Forrás: https://kincsesfuzet.hu/tag/a-tengeri-csillagok/