Hozzászólás most!

Őrizzétek meg a tanulás örömét

tanulas orome

 

Az ember genetikája nem változott évezredek óta. A gyermek, amikor világra jön, megkap mindent ahhoz, hogy életben maradjon. Ebbe a mindenbe tudd belegondolni tényleg a végtelen lehetőséget. A genetika nem tudja, mire lesz szüksége annak a kis lénynek, hogy élhessen.

Azt, hogy a végtelen lehetőségek tárházából idővel mi marad meg, az határozza meg, hova születik. Teljesen más adottságokra van szüksége az Afrikában született gyermeknek, mint a nyugati civilizációban. Amire nincs szükség, azt idővel elfelejti.

Minden gyermek egy tanulógép.

 

Elképesztő gyorsasággal tanul meg járni, beszélni, a semmiből. Kíváncsiak, kutatók, megoldáskeresők, alkotók, kis művészek. Akkor vannak elemükben, amikor játszhatnak. Sajnos a felnőtt úgy gondol ennek ellenére a gyermekre, hogy ez a 0 pont, a primitív stádium. Segíteni kell őt felnőni.

De hogyan? Hasonlít. A társadalmi elvárás a mérce. Ha a barátok gyereke már emeli a fejét és az övé nem, akkor megijed, sőt szégyent érez. Fordítva? A korábban fejlődő gyermek szülője büszke a kicsinyére. Ő több, jobb, ügyesebb. Ezeket a nonverbális jeleket a pár napos, hetes csecsemő már veszi. Akkor kapok mosolyt, szeretetet, ha ezt meg ezt tudom.

Iskolai elvárások kontra személyiség

 

A helyzet fokozódik, amint óvodába, iskolába kerül. Létezik egy szabályrendszer, nevezzük oktatási rendszernek, melyet valakik megszabtak. Ehhez mérnek minden gyermeket. Az a gyerek, aki kilóg a sorból, nem teljesíti a művi elvárásokat, azt problémásnak nyilvánítják, végleg megpecsételve a sorsát. Pedig az a másság nem más, mint személyiségjegy. Lehet, hogy a kézügyessége kiváló, de nehezen tanul meg olvasni. Lehet, hogy táncosnak született és nem matematikusnak.

A matematika befogadására 10 éves korban érik meg egy gyermek

 

Apropó! A lengyel neurobiológus, Marek Katzmarczyk rájött arra, hogy 10 éves korban képes egy gyermek a matek befogadására. Ehelyett már óvodában számoltatják. Ebből lesz a traumatikus élmény a matek irányába. S ha valaki korábban érik? Őt matekzseninek látják, s azzá is válik.

Minden gyermek más-más ritmusban érik.

 

Ezt a ritmust hagyják figyelmen kívül.

Minden gyermek valamilyen adottsággal születik. Azonban a felnőttek megszabják, hogy mely adottság hasznos, melyik haszontalan. Sőt, a szülő nem is tudja saját gyermekéről, hogy milyen tehetséget hozott magával. Végül is honnan tudná, hisz ő saját magát sem ismeri.

Növekedhetne a gyermek égig érő, dús, árnyat adó, bölcs tölgyfává. Ehelyett mi lesz belőle? Kávéscsészében elférő, visszametszett bonsai.

A gyerek imád tanulni.

 

Hogyan lehetséges, hogy az iskola veszi el tőle a tanulás örömét?

Információt töltenek a fejébe. Pedig szívesen tanulna magától olyat, ami iránt elragadtatást érez. Szívná magába, mint a szivacs. Pozitív érzelemmel, belülről fakadó akarással, mert bizony motiválni nem lehet senkit. Sem büntetéssel, sem jutalmazással. A motiváció vagy belülről fakad, vagy csak pislákol és kihuny.

Hogyan lehet megtartani a tanulás iránti örömöt?

 

Ismerned kell a teremtő célját. Gyermekednek adott adottságot, tehetséget. Ezt kell kiderítened, kiderítenetek, és nem foglalkozni az elvárásokkal, csak annyiban, amennyire alkalmazkodni szükséges hozzá.

Egy téves tudást kell helyre tenni.

Azt hiszed, a gyermeked akkor lesz boldog, ha valakivé válik.

Dehogy! Ő már most valaki. Azt kell együtt kibontakoztatni. Szüksége lesz a virágba boruláshoz egyéb tudásra. Ennek ő maga fog utánajárni.

Aki sose járt iskolába, André Stern előadásai, könyvei nyomán született az írás.

Dr. Teichmann nyelvtanulási módszere

 

Dr. Bernhard Teichmann tolmács és író volt. Bár 100 évvel ezelőtt alkotott és írta meg a Teichmanns praktische Methode című könyvét a francia nyelvtanulásról, nagyon úgy érzem, hogy rengeteg minden használható belőle, mind a mai napig. Annál is inkább, mert én is a szövegből való tanulás híve vagyok.

Nem figyeltem volna fel a módszerre, ha Vera F. Birkenbihl, szerintem korunk egyik legkiemelkedőbb kutatója, nem írta volna Teichmanról a következőt:

Ich garantiere Ihnen, dass Dr Teichmanns Plan funktioniert!

 

Rendkívül fontos az eredményesség tekintetében, hogy mit olvasunk. Teichmann és Birkenbihl azt mondják, hogy regényt olvasson a nyelvtanuló. Ne rövid történetet!  Elsősorban krimit és színdarabot javasolnak. Érveik abszolút elfogadhatók.

  1. Sok bennük a dialógus.
  2. A regényt könnyebben fogod megérteni. Miért is? Mert egy szerző alapszókincsét 30 oldalon tálalja. Tehát 30 oldal után ismerni fogod, milyen szavakkal dolgozik.
  3. A regény kerete, az idő, a szereplők, a történet íve szintén egy jó fogódzó.
  4. Minden krimiíró mintákat alkotva ír. Elsőként Perry Mason történeteit ajánlja a nyelvtanulónak.
  5. Szótár nélkül olvass, ugyanis a szavak értelmének kitalálása hatalmas örömet okoz. A folyamatos pozitív érzelem eredménye pedig a hatékony tanulás.

 

Birkenbihl még kiegészíti a módszert a neurológiai kutatási eredményeivel.

  1. Olvass extrém lassan. Ekkor az agynak ideje van idegsejtek közti kapcsolatot alkotni. Így lesz több tanulási energiád a szavak memorizálására.
  2. Napi 10 perc lassú olvasás, a gyors nyelvtanulás titka. Nem baj, ha nem sokat értesz meg belőle. Lehet, hogy csak 30%-ot.
  3. Egy könyvet olvass el legalább háromszor. A harmadik körben szinte mindent érteni fogsz.

Dr. Teichmann 100 évvel ezelőtti tanácsát a jelen korban meg tudjuk koronázni azzal, hogy a könyvet hangoskönyv formájában is hallgathatod. Ezzel pedig azt éred el, hogy egyidejűleg találkozol az írott és beszélt nyelvvel.

Ha egyébként is szeretsz olvasni és a kedvelt könyvet németül is elolvasod, eljutsz arra a szintre, hogy megfeledkezel arról, hogy nem is magyarul olvasol.

Hát mi ez, ha nem élménytanulás?