Már megint szomorú lettem
Igen. Már megint szomorú lettem. Mert a diák nem változik. Kellemes kis adagokban vesszük a tananyagot. Alkalmazkodva ahhoz, hogy mást is meg kell tanulni. Alkalmazkodva ahhoz, hogy kényelmesen lehessen elültetni az anyagot az agyban. De mit csinál a diák? Utolsó pillanatban tanul. Ha elmarad egy óra és 2 hét is van a megtanulásra, akkor sem fog hozzá, csak az óra előtti napon. Na ezen húzom fel magam, mert ehhez igazából csak józan paraszti ész kellene, hogy felfogja a tanuló, mi jó neki.
Azután azonnal jön a felmentés
Még mindig szomorú vagyok, de már nem a diák miatt, hanem az oktatási rendszer miatt. Annyi, de annyi badarságot kell megtanulniuk a gyerekeknek, aminek semmi értelme. Nincs értelme, mert amit megtanultak, azt a számonkérés után azonnal el is felejti az agy. Másodszor, azért nincs értelme, mert az információs korban lehetetlenség az ismeretekkel lépést tartani. Naponta 10 000-nél is több természettudományos cikket publikálnak. Ezt egy tanárnak még elolvasni is lehetetlenség, nem hogy megtanítania. Nem az lenne a logikus, hogy megtanítjuk a diákot tanulni és majd ő megtanulja, ami érdekli?
Bezzeg
Ha veszel egy új telefont, akkor nekiesel a használati utasítás tanulmányozásának.(lányok) Vagy addig próbálgatod, amíg rájössz a kezelésére. (fiúk) Az agy működéséhez bezzeg nem adtak útmutatót. Sem a diáknak, sem a tanárnak. De még a szülőnek sem. Pedig a gyerekek tanulási képességének 50%-a az élet első 4 évében alakul ki. Hoppá! Akkor nem is biztos, hogy az iskolát kell vádolni? Mennyit tudnak a tanárok az agy, azaz a tanulás és gondolkodás működéséről? Hát nem az lenne a legfőbb és legelső lépés, hogy megtanítsuk a szülőket arra, hogyan lehet a gyermek képességeit 4 éves korig fejleszteni? A tanárokat és diákokat arra, hogyan lehet könnyen, gyorsan és hatékonyan tanulni? Szívem szerint 2 alaptantárgyat vezetnék be. A tanulás tanítása és a gondolkodás tanítása. Apropó. Biztosan sokan hallottatok arról, hogy a gyermek képessége függ az anya intelligenciájától. Ez részben igaz. De nem azért, mert örökölte a gyerkőc, hanem, mert a tájékozottabb anya ösztönből és az ő meglévő tudásából sokkal több idegsejt kapcsolatot hoz létre gyermeke agyában.
Vissza az elejére
Tudnod kell, hogy az agy rövid távú memóriája csak nagyon kevés infót tud tárolni. Ha megtelt, az előzőt kiszorítja. Ha egy fürdőkád megtelt vízzel, akkor hiába töltöd tovább, kifolyik. Át kellene vezetned a vizet az óceánba. Mert agyad befogadóképessége akkora, mint egy óceán. Tudnod kell azt is, hogy 24 órán belül az infó 80%-a elfolyik. Lefordítva. Ha órán hallottad a tananyagot és nem erősíted meg otthon azonnal, akkor a tanulást legközelebb 20%-ról indítod. Tehát még az nap készíts a tananyagból elmetérképet. Úgy tudod a rövid távú memóriából átkonvertálni a hosszú távú memóriába, hogy szakaszonként megállsz és elgondolkodsz a megtanultakon. Vagyis időnként kihúzod a kádból a dugót és a kifolyt víz helyére újat tudsz tölteni.
Ismétlés a tudás anyja
Na ezt már mindenki tudja. De azt vajon tudod e, hogy hányszor és miként kell ismételni ahhoz, hogy örökre megjegyezd az ismeretet?
1. Úgy tanulsz, hogy megállsz és elgondolkodsz a tanultakon.
2. 10 percenként ismételsz 5 percet
3. Második nap 5 perc ismétlés
4. Egy hét után 3 perc ismétlés
5. Egy hónap után 3 perc ismétlés
6. 6 hónap után 3 perc ismétlés
Most jön az, hogy ennyi idő alatt el sem tudod olvasni az aláhúzottakat. Azt nem! De erre való az elmetérkép.