Nyár van. Nyaralás. Nézem magam körül a 1-3 éves gyerekeket. Elképesztő kitartás, tenni akarás, kiapadhatatlan energia hajtja őket. Már a nézésbe belefáradok. Mindent kipróbálnak, addig, amíg nem sikerül. A kutatás, felfedezés, alkotóvágy kiapadhatatlan kis testükben, lelkükben.
Míg nézem őket, eszembe jut, hogy hamarosan szeptember. Iskolakezdés. Múlt évben egy kis rokon fiúcska első osztályba került. Már nyár elején meg kellett venni neki a táskát, tolltartót, oly lelkesen várta az iskolát. Nem rég találkoztunk. Kérdeztem, várja e az iskolát.
-Nem. –mondta határozottan. – Utálok suliba járni.
-Miért? – Mert a tanár túl sokat beszél és hülyeséget tanulunk.
Az a tudásvágy, felfedezés, kutatás, lelkesedés, ami a kisgyermeket élteti, elsorvad, ha nem táplálják. Automatikusan elpárolog, ha elnyomják. Mivel lehet kioltani? Teljesítménykényszerrel, félelemmel, jutalmazással, büntetéssel. Igen, jutalmazással is.
Az óvoda, az általános, középiskola, sőt még az egyetem is úgy tekint a gyermekre, tanulóra, mint egy üres hordóra, amit meg kell tölteni tudással. Sajnos a felsőoktatásban is bulémiások a hallgatók. Felzabálják a tudományt a vizsgáig, majd kiokádják, hogy helyet csináljanak a következő tananyagnak.
A tanulás sokkal több, mint bemagolt szakanyag. A tanulás a feltalálás, felfedezés, megtapasztalás, alkotás öröme. Értelme van, mert továbbviszi az emberiséget. A tudás iránti lelkesedés felkeltése, életben tartása hajtja előre az embert.
Az ipari társadalomban, amit megtanult egy fiatal, az a szaktudás élete végéig elkísérte. Használta. A tudás alapú társadalomban, ahol villámgyorsan változik minden, már nem állja meg a helyét ez a fajta tanulás. Mit kell tudni? Fel kell készíteni a fiatalokat a kihívásokra, problémamegoldásra. Meg kell, hogy változzon a tanulás fogalma.
Felelősségvállalás, egyéniségek kibontakoztatása, saját akarat megvalósítása. Önálló gondolkodás, egyéni tudáskészlet, együttműködés, csapatmunka.
12 éve kutatják agykutatók, neurológusok. Én is azóta követem őszinte lelkesedéssel az eredményeket. Engem hajt a kíváncsiság, a tudni akarás. Ugyanúgy, mint a két éves gyermeket. A gyermeket, aki az élete elején mindenben a leglegleg. 100 milliárd idegsejt várja a fejében, hogy feladatot kapjon. Arra születtünk, hogy a végtelen hálózatba kössük az idegsejteket. De szomorú a vége. Összeköttetik egy bizonyos számú neuron, válik rutinná a „tudás”. Ami pedig nincs használva, az leépül. Olyan agy születik, ami nem optimális a testhez, amiben lakozik.
Új képesség akkor születik, ha valami érzelmileg megérint. Az agyban lévő érzelmi központot aktiválja. Megszületik az AHA élménye, ami hajt tovább és tovább. Ezt nem lehet kényszerrel kiváltani, de még jutalmazással sem.
Én úgy tapasztalom, hogy csírájában hibás az egész rendszer. Mert figyelmen kívül hagyja a személyiséget, egyediséget. Elvész maga az ember. A legtöbben nem tudnak még arra sem válaszolni, ha megkérdezem, hogy ki vagy te. A válasz a név, a foglalkozás, a családi állapot. Ez pedig nem az ember. Hová tűnt az éntudat? Önismeret nélküli kalandorok akarnak boldogulni a földi dzsungelben. Kisgyermekként egy szakajtót húztak a fejükre, azonosra szabván mindenkit, aki hagyta. A legszomorúbb, hogy ezzel az egyen maszkkal, egyen tudással, egyen szokásokkal élik le életüket.
Jó hír. Ezt a lelkesedés bármikor újraéleszthető. Igyekszem a tanulás tréningeken az ébredezőkről lefejteni az egyen maszkot, a közöny rétegeit és segíteni megtalálni az eredetet. Mert hitem szerint az az első lépés a valódi tudáshoz.
Hogyan férj hozzá agyad nagyobb százalékához. Hogy légy okosabb. Magolás helyett holisztikus tanulás. Figyelem, koncentrácó, memória fejlesztése. Önismeret. Gyorstanulási módszerek. Motiváció fenntartása. Hogyan vizsgázz sikeresen. Hogyan alakíts ki új készségeket. Nyelvtanulás magolás nélkül.
Az online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja
