Barion Pixel

Mire emlékszünk könnyen? És arra miért?

Az első csók emléke

14 éves voltam, amikor megtörtént az első csók. Régóta tetszett egy fiú. 16 volt. Nekem akkor gyönyörű. Magas, barna, kisportolt. Egy huncut hajtincs mindig a szemébe lógott és ettől még vagányabbnak tűnt. Naná, hogy minden lány odavolt érte. Pont úgy, ahogyan ezt az amerikai tini filmekben látjuk.

Elérhetetlennek éreztem, hisz csak 14 voltam, kislány. Ráadásul nem is szép, (gondoltam). Sőt a duciságomat kimondottan kövérségnek éltem meg.

Lakodalomban voltunk. Olyan igazi falusi lakodalmat képzelj el. 500-600 fővel. Már délelőtt kezdődik. Ebéd, majd kikerülnek az asztalok. Tánc, mulatozás. Estére a vacsorához újra behordják a bakokra fektetett asztallapokat és padokat.

Nagy engedmény volt a fiatalok számára akkoriban, hogy nem volt kötelező a szülőkkel ülni. Egy olyan esküvő, ahol szinte a fél falu hivatalos, szép számmal vannak gyerekek, tinik és a nagyok. Mindannyian egy asztalnál. A fiatalok sora. Mindig ugyanott. Így kerültem a szerelmem közelébe. Pontosan mellé.

Beszélgettünk. Semmiségekről. Mielőtt a következő fogást, a lagziskáposztát hozták volna, sétára invitált a nagy Ő. Boldogan mondtam igent. Kint a sötétben megfogta a kezem. Így andalogtunk egy darabig, majd a templom rejtett szegletében, a sekrestye bejárata mellett megtörtént. Az első csók az életemben.

Visszafelé én már nem jártam, hanem úsztam a levegőben. Az érzést a mai napig fel tudom idézni. Több volt, mint boldogság. Büszkeség és győzelem. Engem választott. Úgy éreztem mindenki látni fogja, hogy mi történt odakint. Pontosan fel tudom idézni a kérdést, amit a barátnőmnek tettem fel.

  • Látszik a számon?
  • Csókolóztatok? – kérdezett vissza hangjában teljes bizonysággal.
  • Tehát látszik?- váltam holt fehérré. Rettegve attól, hogy szüleim is megpillantják rajtam a „felnőtté válás” tényét.

Ez a történet nem most volt. Mégis szinte tökéletes részletességgel tudom előhívni a képeket.

Saját esküvőn készült fotó

 

Emlékezz Te is

 

Most pedig Te jössz. Olvasd el a kérdéseket, és ami a legjobban megérint, idézd fel oly alapossággal, amennyire csak tudod.

  • Mikor, kivel, hol csókolóztál először?
  • Mikor, miért voltál életedben a legboldogabb?
  • Mikor sírtál utoljára? Miért?
  • Melyik gyerekkori ajándéknak örültél a legjobban?
  • Milyen emlékezetes baleset történt veled?
  • Féltél már istenigazából?
  • Melyik ruhádban érezted magad gyönyörűnek? Hol viselted?
  • Mikor akartál a föd alá süllyedni szégyenedben?
  • Vérig sértett valaki életedben?

Egészen biztos, hogy találtál olyan elfeledettnek hitt emlékképet, melyet elő tudtál hívni memóriabankodból. A memória ugyanis végtelen. Hallod! VÉGTELEN A MEMÓRIÁD!

Mindent eltárolt, amit életed során átéltél. Annál még többet is. Olvasmányokat, filmeket, verseket, színdarabokat, zenét, dallamot, festményt. Az égvilágon minden lenyomatot hagyott az agykéregben. Képzeld! Még azt is, amit egykor megtanultál. Még az oroszt is.

Hogy nem tudod előhívni? Ez a baj? Hát igen. Képes vagy mindent elmenteni. A tudás birtokában vagy. De előhívni már nem vagy képes.

Vagy mégis? Miért tudtad felidézni azt a bizonyos évszázados eseményt? És ha azt elő tudtad bányászni, akkor van rá mód, hogy ugyanazzal a módszerrel a többi tudást is felszínre hozd? Erre keressük a választ.

Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus lesz a segítségünkre.

Agyad tárolókapacitása végtelen

 

A tanulás az agykéregben megy végbe. 3-4 mm rétegesen felgyűrt lemez, kiterítve 2 m² a felszíne. Itt keletkezik a motiváció, gondolat, érzelem. Közel 100 milliárd idegsejttel rendelkezel. Egy idegsejt 10-20-100 ezer másikkal alkot kapcsolatot. Hogy tudja ezt megtenni? Úgy, hogy nyúlványokat növesztett.

Dendritek az antennák, összegyűjtik az infót. 10-20 ezer ilyen nyúlványa van egyetlen sejtnek.

Az axonok az adók. Továbbítják az impulzust. 40-60 ezer axonja van egy sejtenek. Mondhatjuk a számok hallatán, hogy agyad tárolókapacitása végtelen.

Ha az adó és a vevő közt kapcsolat jön létre, az a SZINAPSZIS. Az axon, gyöngyeiben ingerület átvivő anyagokat tárol. Azokat kiönti, a dendritek tüskéi felveszik. De van egy bibi. Csak akkor tud megtörténni az átadás, ha egyszerre sülnek ki. Vagyis memórianyomok csak akkor keletkeznek, ha egyszerre kódolnak. Ez olyan, mintha rendelnél egy iPadot egy webshopból. A GLS kiszállítja. Ha nem vagy otthon, nem tudod átvenni. ( Az agyadban nincs szomszéd, sem GLS pont.) Ezért létrejöttek az u.n. gátló idegsejtek. A hippocampusban laknak. Az a dolguk, hogy meggátoljanak abban, hogy elmenj otthonról, ha jön a csomagod.

Szuperidegsejtjeid vannak, nélkülük nincs memória

 

De mégsem ilyen egyszerű. Egy gátló idegsejt csak 100-200 vásárlót tud otthon tartani. Azaz a szinkronizálni az adót és a fogadót. Nem győzi a rengeteg pakkot.

Viszont van megoldás! Létezik egy szupergátló idegsejt, ami a gátló idegsejteket szinkronizálja. Néhány 10 000 szupergátló gondoskodik arról, hogy minden vásárló a világon pont akkor legyen otthon, amikor megy a futár. A szuperidegsejtek befolyásolják tehát a több milliárd idegsejtet. Nélkülük nincs memória. Hogyan teszi? Érzelmekről, motivációról, élettani tapasztalatokról szállít infót. A múltról.

Tanulni könnyű

 

Ha otthon vagy, amikor jön az iPaded, azért lesz jó, mert egy csomó kreatív dolgot tudsz teremteni vele. Kreatívkodhatsz, alkothatsz. Általa tanulhatsz újat, fejlődhetsz. Ez az igazi boldogság. A FLOW. A motiváció.

Most már tudod, hogy jut el a tudás a memóriádba. Ez könnyű. Tanulni könnyű.

Emlékezni nehéz

 

Akkor mi a nehéz? Előhívni az emlékbankodból azt a végeláthatatlan ismeretet, amit eddig begyűjtöttél. Az emlékképeket fel kell cimkézned. Pecséttel kell ellátnod.

Lássuk a magyarázatot! Életed során folyton folyvást vásároltál. A GLS szakadatlan hozza. Te átveszed. Nem mindegy hol helyezed el a lakásban és milyen cimkét ragasztasz rá. Az a célod, hogy azonnal elő tudd rántani, amikor szükséged van rá. Ha szöget akarsz beverni, akkor tudd, hol a kalapács.

A cimkét a belső világod ragasztja a memóriacsomagra. A saját élményeid, érzelmeid, megtapasztalásod. Minél egyedibb, annál jobban előhívható. A belső világod fejleszthető. Fejlesztened kell! Érzelemgazdagítással, motiválással, erkölcsösséggel, kulturális hagyományok ápolásával.

Az információrobbanás veszélybe sodorta a tudást

 

Nincs idő a végtelen mennyiségű információt cimkével ellátni. Ezért csökken a kreativitás, kikapcsolja az érzelmeket, ami lelki elsivárosodáshoz vezet.

Az a fiatal, aki 1 órára leül a gép elé szörfölni a neten, a végén fogalma sincs mi volt a célja az egésznek. Azonban teleírta a tároló rekeszeit, de csak felületesen. A belső világot kizárta a folyamatból. Egy csomó időt elpazarolt, miközben egy árva gondolatot sem produkált.

Megváltozott környezetbe kerültünk az információs korszakban.

Az evolúció során mindig az maradt fenn, aki a környezeti változásokhoz alkalmazkodni tudott. Az agyad keresi a megoldást. Azonban ha azt hiszed, hogy képes vagy ezt az információ cunamit kezelni, akkor tudod mi vár rád?

Stressz, neurológiai betegségek, alkohol drog.

Az információ robbanás tehát káros annak, aki azt nem tanulja meg kezelni. Megszűrni, szelektálni, időt hagyni a fontosak felcimkézésére.

Mi a megoldás?

 

  • Élményeket gyűjteni. Valódit.
  • Művészetekkel találkozni. Múzeum, koncert, színház, film.
  • Kapcsolatok teremteni, ápolni.
  • Tudatosan bánni az internet adta lehetőségekkel.
  • Olvasni, olvasni, olvasni.
  • Az újat a régihez kötni. ( Pl ezt tettem én is, amikor azt mondtam, ez olyan mint…)
  • Időt adni a kódolásnak.
  • Megállni és gondolkodni. Nem átrohanni egy könyvön!

 

 

 

 

Megosztás:

Facebook
Twitter
LinkedIn
E-mail
Nyomtatás