Nagy szókincsed van, mégsem tudod használni?

Dalma vásárlófüggő. Dalma élete tarthatatlanná vált. Felkereste a pszichológusát. A doktor megkérdezte, hogy mikor szokott vásárolni, mennyire súlyos a helyzet.

– Kezdetben csak hétvégén jártam az üzleteket. Reggeltől estig mentem üzletről üzletre. Nem gondolkodtam, vásároltam. Úgy éreztem, meg kell szereznem, mert boldoggá tesz. Sajnos most ott tartok, hogy már a munkára sem tudok odafigyelni, mert alig várom, hogy mehessek vadászni. Úgyhogy minden napi rutin, hogy rohanok az üzletekbe, s vásárolok zárásig. Otthon folytatódik az őrület. Képes vagyok éjszakáig webshopingolni.

– Mit csinál ezzel az irdatlan mennyiségű ruhával, cipővel, táskával?

– Van egy óriási gardróbom, ott sorakoznak a szerzeményeim. Rengeteget ki sem csomagoltam.

– Hogyan öltözködik reggelente? Az azért nem lehet könnyű.

– Ehhez van egy másik gardróbom. A megszokottakat húzom fel, nincs sem időm, sem kedvem az újak közt keresgélni, összevariálni egy outfitet.

Amikor elolvastam ezt a párbeszédet, mint a villám csapott le rám a felismerés, hogy a nyelvtanulásnál is teljesen hasonló a helyzet. Meglepetésként ért, Vera F. Birkenbihl  előadásában a következő agykutatási eredmény a nyelvtanulásról:

Az agy az új szavakat máshol tárolja, mint azokat, amiket használ.

Vagyis helyettesítsd be az új szavakat ruhákra. A végtelen üzletsor kirakatából veszel 5-6 ruhát naponta. Hazaviszed és beakasztod a nagy gardróbba. Mivel sok energia onnan kivenni, és azon agyalni milyen kombinációban passzol a régi ruhatáradhoz, ezért nem is hozod ki, nem használod.

Lehet, hogy hatalmas szókincs van a birtokodban, de ha nem kezdesz el vele mondatokat alkotni, akkor ott marad a gardrób mélyén. Tehát csak úgy fog fejlődni a nyelvtudásod, úgy bővül az aktív szókincsed, hogy az új szavakkal azonnal mondatokat alkotsz. 7-8 nagyon egyszerű mondatot.

Képletesen: Kihozod az új szerzeményt a nagy gardróbból a kisebbe, abba, amiből nap, mint nap öltözködsz, vagyis használod.