Okosabb, kreatívabb lesz a gyermeked, ha unatkozik. Itt a nyár, a lehetőség arra, hogy a gyerek az év közben megtanultakat életre keltse, aktiválja, áthuzalozza az agyát. Hagyd őt unatkozni.
Miért jó az unatkozás?
– Mit csináljak? Úgy unatkozom. Remélem, elhangzik még ez a mondat, mert akkor minden rendben van. Ha az unaloműzés eszköze a telefon, akkor vagytok bajban.
Miért jó az unatkozás?
Miközben azon gondolkodik, hogy mit kellene csinálni, új ötleteket fejleszt. Végre nem befelé töltenek, suliban, különórán, hanem a betöltöttből csinál valamit. Ehhez csend kell. Az ihlet csendben születik. Így tették ezt a nagyok is. A zseniket, felfedezőket csendben, ellazult állapotban hirtelen találta meg a múzsa.
Célkitűzés mindenek felett
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én irtózom azoktól a motivátoroktól, akik a célról, célkitűzésről, részcélokról beszélnek. Tudat alatt leszek tőlük feszült.
Célok kellenek persze. De átesett a társadalom a ló túloldalára. Nem teszünk már semmit, csak valamilyen cél érdekében. Lesz-e eredménye, mekkora a hozama? Megéri-e? Mi lesz a hasznom belőle?
Hatékony tanulás, gyors tanulás
Ez a szemléletmód már a gyerekszobában formálódik. Tanulj gyorsan, hatékonyan. Érj el szép eredményeket. Akkor leszel sikeres. Olyat ne csinálj, aminek nincs értelme.
Igen, mondhatod, hogy ellentmondásban vagyok önmagammal, hisz én is a gyors, hatékony tanulást tanítom. De mégsem csak azt. A kreativitást legalább akkora adagban, mint a hatékony tanulást. Éppen hogy a semmittevésre is igyekszem rábeszélni szülőket, gyerekeket.
Aki nem veszi le a szemét a célról, az elfelejti a teremtés örömét. Így nyer értelmet az a mondat, hogy nem a cél a cél, hanem az odavezető út, és az, hogy közben mit tapasztalsz meg. A cél elérése boldogtalanná tesz.
Amikor Boris Becker elérte a célját, összetört, hirtelen üressé vált az élete. Fájdalmasan kiáltott fel a nyeresége után.
– Mit fogok most csinálni? Így történt ez Schumacherrel is.
Nézz körül az utcán. Csupa mogorva embereket látsz. Ők egykor vidám, érdeklődő gyerekek voltak. Funkcionalizálták őket. Ezt akarod? Ilyen jövőt szánsz a gyermekednek?
Tévhitek a gyereknevelésről
Azt hiszed, folyton foglalkoztatni kell.
Azt hiszed, folyton irányítanod kell.
Azt hiszed, akkor teljesít jól, ha megmondod neki, mit, hogyan, mikor.
Ha legközelebb panaszkodik, hogy unatkozik, annak örülj, az jó jel, mert nem a telefonjával tölti az értékes időt.
Szívből ajánlom André Stern könyvét. …És sosem jártam iskolába. Egy boldog gyermek története.
Azt hiszi az ember, ha valaki nem jár iskolába, akkor abból nagyon buta, képzetlen felnőtt lesz. Ez is egy hatalmas tévhit.
Az érdeklődés velünk született tulajdonság. Az hajt előre. A tudásvágy, a kipróbálás és a közben megszületett tapasztalat az élet értelme.
Ismerd meg a gyermeked, miben tehetséges
Nyári szünet. Töröld el a tudatalattidba betonozott tévhitet, hogy mindig foglalkoztatni kell a gyermeket. Kitalálni helyette, mit csináljon. Hagyd őt unatkozni, mert akkor teszel vele jót.
Még valami óriási dolog születik belőle.
Kiégett, boldogtalan felnőttek alkotják a társadalom nagy részét. Miért is? Mert az a munkájuk, amit valakik, legtöbbször a szülők kitaláltak nekik. Divatos szakma, jól fizető. Hagyták magukat, mert ők sem tudják, mit szerettek volna.
Nézz magadba! Te tudod magadról, miben vagy tehetséges? Ismered magad? Tudod mit akartál volna?
A gyermeked még megmentheted. Figyeld őt, mit talál ki, mit szeret, mibe feledkezik bele játék közben. Ezt jegyzetelt fel, hogy majd együtt agyaljatok arról, milyen szakmában teljesedhet ki.