Barion Pixel

Rettenetesen sajnálom a mai szülőket

Most igenis a régen jobb volt, agyonra szidott mondattal kezdem, mert régen igenis, hogy jobb volt, szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

Mit csináltunk gyerekként? A szüleink dolgoztak, nem 8 órában. A munka után fusiban. Már ha van valaki, aki ismeri még e szót. Vagy itt vidéken, a szőlőben.

 

A nagyszülők otthon voltak, vigyáztak ránk.

 

S ez a vigyázás mit jelentett? Csak ott voltak, félszemmel figyelmük rajtunk, de nem igazán foglalkoztak azzal, hogy mit csinálunk. Kicsi kortól kezdve volt feladatunk a házban, a kertben. Ha azzal végeztünk, azt csináltuk, amit akartunk.

Gyakran fordult elő az, hogy én már végeztem a munkámmal, átmentem a szomszédba a barátnőmhöz, akinek még volt feladata, pl.: ruhát teregetni, akkor azt együtt csináltuk. Nagytakarítást is együtt csináltuk. Először egyikünknél aztán a másiknál. Közben jókat nevettünk, a nagymamája néha hülyét kapott a vihogásunktól.

 

Délutánonként, esténként pedig összegyűlt az utca gyerekserege, kicsik, nagyok egyaránt, és bablevesbe belemártottat, vagy árokcicát játszottunk. Ilyenkor az idősek már kint ültek a ház előtt az utcán, a kispadon, s minket néztek, időnként odaszóltak, ha valaki durva volt, s közben beszélgettek.

 

Gyakran kibicajoztunk a falu szélére, barkát szedtünk, ibolyát, elhagyott tanyákat fedeztünk fel. Mindenkinek meg volt szabva, hányra kell hazaérni. Este csak meséltünk és meséltünk a kalandjainkról.

 

Csínytevés is volt bőven.

 

Egyszer az egész csapatunk egy búzamezőben kergetőzött, letaroltunk egy óriási területet, lett is baj belőle. Vagy körtét loptunk. A gazda elcsípett bennünket, s úgy tett, mintha mérges lenne, mikor elkergetett. De valójában nem volt az, csak beszállt a játékunkba.

Mivel a szülők, nagyszülők napközben egyáltalán nem értek rá velünk foglalkozni, gyakran unatkoztunk. És ez jó, mert a gyerek utál unatkozni, tehát kitalál ellene valamit, s lesz kreatív az elméje. Rosszat is? Naná!

 

Én műanyag játéktányérban tűzön körömlakkot akartam főzni. Gondolhatod, mi lett a vége. Vagy a barátnőm úgy feltupírozta a hosszú szőke hajamat, hogy anyukám alig tudta kibontani. Megszenvedtem a kreatívkodásunkat.

 

Lehet, hogy most azt gondolod, hogy a szülők nem foglalkoztak velünk. Ó, dehogynem! Faladatot adtak, kornak megfelelőt. S azt „ellenőrizték”, kaptunk érte dicséretet, vagy akár szidást, ha nem csináltuk meg. Este pedig meséltek. Vagy az egész család együtt ült a tévé előtt.

 

A vasárnap délután pedig az együttlétről szólt.

 

Miért sajnálom a mai szülőket?

 

Mert fordítva van. A gyereket foglalkoztatni kell egész nap, mert egyedül nem tud játszani. Fél a szülő attól, hogy unatkozik a gyerek. Ezért állandóan ő találja ki, mit csináljanak együtt, jó esetben.

 

Mert ha nem, akkor a drága kincse a neten lóg. Függő a gyerek.

Felelős szülő persze tiltja, de akkor helyette programot kell kínálnia.

 

Esetleg elhívja a szomszéd gyereket, hogy játszanak. S most már ketten nyomják a kütyüt egymás mellett ülve, elkülönülve.

A játszótéren nincs senki, még nyáron sem. S ha véletlenül mégis, akkor mit látok? Ülnek a mászókán és simogatják a telefonjukat.

Minden udvarban van saját játszótér. Minek menne a közösbe?

 

Átestünk a ló túloldalára. Régen első volt a munka és utána a gyerek. Most első a gyerek egész napos foglalkoztatása, s hajnalban vagy éjszaka jöhet a munka, ha az online tevékenység.

 

A gyerekeknek semmi ötletük nincs arra, hogy a telefonozáson kívül mit csináljanak. Nem is alakul ki ilyen kreatív idegsejtháló az agyukban.

Mivel nincsenek személyes kapcsolatban egymással, nem tudják leolvasni a testbeszédet, hogy mikor okoztak fájdalmat a másiknak. Éppen tegnap panaszkodott sírva egy anyuka, hogy miért olyan gonoszak a gyerekek egymással. Hát ezért.

 

Igen, tudom, hogy most csak a rossz oldalról írtam, és a netes világnak van előnye is.

Na, de az csak akkor előny, ha a szülő és a gyerek tudatossága van azon a fejlettségi szinten, ahol a technológia. Van??

Persze léteznek a magányos dzsungelharcos szülők, akik látják a buktatókat. Nekik duplán kell megküzdeniük, hisz a saját gyerekük nyilván a többséget követné.

 

Mi hát a megoldás? Egyre több szülőnek kell rászoknia arra, hogy nem kell folyton foglalkoztatni a gyereket. Hagyd unatkozni.

Hozzatok össze kis gyerekcsapatot pár órára, szigorúan kütyümenteset.

 

Idővel ki fognak találni valami klassz játékot.

Legyen feladata a gyereknek. Még a kicsiknek is.

 

Ha ezt teszed, visszakapod a gyereked.

Megosztás:

Facebook
Twitter
LinkedIn
E-mail
Nyomtatás