Most igenis a régen jobb volt, agyonra szidott mondattal kezdem, mert régen igenis, hogy jobb volt, szülőknek és gyerekeknek egyaránt.
Mit csináltunk gyerekként? A szüleink dolgoztak, nem 8 órában. A munka után fusiban. Már ha van valaki, aki ismeri még e szót. Vagy itt vidéken, a szőlőben.
A nagyszülők otthon voltak, vigyáztak ránk.
S ez a vigyázás mit jelentett? Csak ott voltak, félszemmel figyelmük rajtunk, de nem igazán foglalkoztak azzal, hogy mit csinálunk. Kicsi kortól kezdve volt feladatunk a házban, a kertben. Ha azzal végeztünk, azt csináltuk, amit akartunk.
Gyakran fordult elő az, hogy én már végeztem a munkámmal, átmentem a szomszédba a barátnőmhöz, akinek még volt feladata, pl.: ruhát teregetni, akkor azt együtt csináltuk. Nagytakarítást is együtt csináltuk. Először egyikünknél aztán a másiknál. Közben jókat nevettünk, a nagymamája néha hülyét kapott a vihogásunktól.
Délutánonként, esténként pedig összegyűlt az utca gyerekserege, kicsik, nagyok egyaránt, és bablevesbe belemártottat, vagy árokcicát játszottunk. Ilyenkor az idősek már kint ültek a ház előtt az utcán, a kispadon, s minket néztek, időnként odaszóltak, ha valaki durva volt, s közben beszélgettek.
Gyakran kibicajoztunk a falu szélére, barkát szedtünk, ibolyát, elhagyott tanyákat fedeztünk fel. Mindenkinek meg volt szabva, hányra kell hazaérni. Este csak meséltünk és meséltünk a kalandjainkról.
Csínytevés is volt bőven.
Egyszer az egész csapatunk egy búzamezőben kergetőzött, letaroltunk egy óriási területet, lett is baj belőle. Vagy körtét loptunk. A gazda elcsípett bennünket, s úgy tett, mintha mérges lenne, mikor elkergetett. De valójában nem volt az, csak beszállt a játékunkba.
Mivel a szülők, nagyszülők napközben egyáltalán nem értek rá velünk foglalkozni, gyakran unatkoztunk. És ez jó, mert a gyerek utál unatkozni, tehát kitalál ellene valamit, s lesz kreatív az elméje. Rosszat is? Naná!
Én műanyag játéktányérban tűzön körömlakkot akartam főzni. Gondolhatod, mi lett a vége. Vagy a barátnőm úgy feltupírozta a hosszú szőke hajamat, hogy anyukám alig tudta kibontani. Megszenvedtem a kreatívkodásunkat.
Lehet, hogy most azt gondolod, hogy a szülők nem foglalkoztak velünk. Ó, dehogynem! Faladatot adtak, kornak megfelelőt. S azt „ellenőrizték”, kaptunk érte dicséretet, vagy akár szidást, ha nem csináltuk meg. Este pedig meséltek. Vagy az egész család együtt ült a tévé előtt.
A vasárnap délután pedig az együttlétről szólt.
Miért sajnálom a mai szülőket?
Mert fordítva van. A gyereket foglalkoztatni kell egész nap, mert egyedül nem tud játszani. Fél a szülő attól, hogy unatkozik a gyerek. Ezért állandóan ő találja ki, mit csináljanak együtt, jó esetben.
Mert ha nem, akkor a drága kincse a neten lóg. Függő a gyerek.
Felelős szülő persze tiltja, de akkor helyette programot kell kínálnia.
Esetleg elhívja a szomszéd gyereket, hogy játszanak. S most már ketten nyomják a kütyüt egymás mellett ülve, elkülönülve.
A játszótéren nincs senki, még nyáron sem. S ha véletlenül mégis, akkor mit látok? Ülnek a mászókán és simogatják a telefonjukat.
Minden udvarban van saját játszótér. Minek menne a közösbe?
Átestünk a ló túloldalára. Régen első volt a munka és utána a gyerek. Most első a gyerek egész napos foglalkoztatása, s hajnalban vagy éjszaka jöhet a munka, ha az online tevékenység.
A gyerekeknek semmi ötletük nincs arra, hogy a telefonozáson kívül mit csináljanak. Nem is alakul ki ilyen kreatív idegsejtháló az agyukban.
Mivel nincsenek személyes kapcsolatban egymással, nem tudják leolvasni a testbeszédet, hogy mikor okoztak fájdalmat a másiknak. Éppen tegnap panaszkodott sírva egy anyuka, hogy miért olyan gonoszak a gyerekek egymással. Hát ezért.
Igen, tudom, hogy most csak a rossz oldalról írtam, és a netes világnak van előnye is.
Na, de az csak akkor előny, ha a szülő és a gyerek tudatossága van azon a fejlettségi szinten, ahol a technológia. Van??
Persze léteznek a magányos dzsungelharcos szülők, akik látják a buktatókat. Nekik duplán kell megküzdeniük, hisz a saját gyerekük nyilván a többséget követné.
Mi hát a megoldás? Egyre több szülőnek kell rászoknia arra, hogy nem kell folyton foglalkoztatni a gyereket. Hagyd unatkozni.
Hozzatok össze kis gyerekcsapatot pár órára, szigorúan kütyümenteset.
Idővel ki fognak találni valami klassz játékot.
Legyen feladata a gyereknek. Még a kicsiknek is.
Ha ezt teszed, visszakapod a gyereked.