Hát nem erre számítottam! Két történet a jobb agyféltekés tanulásmódszertan tréningről

Amikor egy 14 éves lány újra felfedezi a tanulás örömét

Anyuka érkezett hozzam a 14 éves lányával tanulás tréningre.
Igen, nyáron. Gondolhatod, micsoda lelkesedéssel érkezett.
Amikor kiszállt a kocsiból és megláttam az arcát, rögtön arra gondoltam, lesz vele dolgom.

Beszélgetni kezdtünk. Utálja a tanulást, minden motivációját elvesztette.
Mindenben egyetértettem vele. Hogy így nem lehet már tanítani, hogy a diákból robotot csinálni akkor, amikor a robot milliószor okosabb, nem csak butaság, hanem káros is.

Meglepődött. Azonnal nyitott felém.
Azt is megbeszéltük, hogy egyelőre nem tehet mást, alkalmazkodik az oktatáshoz, az elvárásokhoz.
Megtanítom képzelettel tanulni, extrém sztorikkal.

Mivel Kira négyes Enneagram karakter, karakterelemzéssel indítunk, művészlélek, nem nehéz neki nagyon extrém fantáziaképet alkotni.
Olyan gyors volt, hogy szinte ki sem mondtam, már tudta.
Simán lepipálta anyukáját, aki viszont nagyon racionális, bal féltekével dolgozó nő.

Kira azt is megértette, ha tud tanulni, akkor majd később, amikor már azt tanulhatja, ami érdekli, könnyen és gyorsan meg tudja tenni.
Elmagyaráztam, hogy mire ő végez a gimiben, addigra totál felborul a világ, az marad a felszínen, aki gondolkodni és kérdezni tud.
Ezt pedig megtanuljuk.

Kira búcsúzáskor így szólt:

– Hát nem erre számítottam. Voltam én már tanulás tanulása képzésen és semmit se ért. Ezért voltam dühös, hogy anya megint elcipelt.

Kikísértem őket, és még hallottam, amikor Kira ezt mondja anyukájának:
– Anya, ez nagyon jó volt.

Ez a történet is megmutatja, hogy a jobb agyféltekés tanulásmódszertan tréning nem csak a tanulást, hanem a tanuláshoz való viszonyt is képes teljesen megváltoztatni.

Andris története, amikor a tanulás új értelmet nyer

Andrist a szülei hozták el hozzám tanulás tréningre.
15 éves, most kezdte a gimnáziumot.
A tanulásával alapvetően nincs komolyabb probléma, de a szülei már látják, hogy irdatlan mennyiségű anyag vár rá, és alig marad szabadideje. Ez így nincs jól.

Ahogy mindig, most is önismerettel kezdtük.

Kiderült, hogy Andris ötös Enneagram karakter, a Megfigyelő.
Keveset beszél, viszont annál többet tud.
Mindent megfigyel, elraktároz, elemez.

A mai világban viszont ez a zárkózottság nem előny.
A társai gyakran bántják, a tanárai nem látják, milyen hihetetlen tudás birtokában van.
Ez pedig egyenes út az önbecsülés hanyatlásához.

Pedig már az első beszélgetésnél megláttam, mekkora kincs lakozik benne.
A szókincse, a tudása, az összefüggések iránti érzéke egészen elképesztő volt. (Anyukája 8 éves koráig mesélt neki.)

Miért jöttél jobb agyféltekés tanulástréningre?

Ahogy mindig, most is megkérdeztem:
– Miért jöttél, Andris?
– Mit változtatnál az iskolában?

És ekkor jött az első meglepetés.
– Kivenném az órarendből a rajzot és a zenét.
– Miért? – kérdeztem csodálkozva.
– Mert értelmetlen és haszontalan.

Abban a pillanatban nem őrá, hanem a rendszerre haragudtam.
Elhitették vele is, hogy a zene és a művészet haszontalan dolog.
Hogy csak az értékes, ami számokkal és szavakkal mérhető.

De tudtam, hogy most jön az a pillanat, amikor mindez meg fog változni.
Megígértem neki:
– Két nap alatt bebizonyítom, hogy pont az ellenkezője igaz.

A jobb agyféltekés tudás az, ami igazán értékes, különösen a jövő szempontjából.

A második meglepetés az volt, amikor őszintén kimondta:
– Szkeptikus vagyok. Nem hiszem, hogy lenne olyan módszer, amivel gyorsabban, könnyebben vagy örömmel lehetne tanulni. A tanulás szenvedés, és úgyis elfelejtem, amit megtanulok.

Innen indultunk

És aztán elkezdtünk fantáziaképekkel tanulni, bevonva a jobb agyféltekét.
Történeteken, színeken, képeken, humoron keresztül.

Megbeszéltük, hogy az ember a történetekre emlékszik, mert akkor érzelem kapcsolódik a tudáshoz.
Ha minden újat meglévő tudáshoz kötünk, akkor az biztosan rögzül.

Andris lassan felélénkült, beszédessé vált, kérdezett, nevetett, sziporkázott.
Még a matekképletet is eljátszottuk és elképzeltük, és csak utólag árultam el neki, mit tanult meg anélkül, hogy tudta volna, hogy képletet tanul.

A végére a szülei csak néztek.

Egy zárkózott, csendes fiúból egy kíváncsi, nyitott, önbizalommal teli kamaszt láttak viszont.

Amikor megkérdeztem Andris anyukáját, honnan hallott rólam, elmosolyodott:
– Már régebben megvettem a Jobb-bal jobban könyved. Abból használtunk néhány elemet, de éreztem, hogy ebben a módszerben ennél sokkal több van.
Akkor hívtalak, amikor olvastam a történetet arról a kislányról, aki a tréning végén azt mondta:
“Nem erre számítottam anya, de jó, hogy elhoztál!“

És most, két nap után Andris is hasonlót mondott:
„Nem gondoltam volna, hogy így is lehet tanulni. Örömmel. Úgy, hogy nem is veszem észre, hogy tanulok.”

Két nap.

Ennyi kellett ahhoz, hogy egy család élete megváltozzon.
Pozitív irányba.

Nem kell, hogy a gyerek kimerült, túlhajszolt legyen.
A tanulás lehet kényszer helyett élmény.

Különösen akkor hatékony, amikor a szülő is megismeri, csinálja a gyerekével együtt.
A gyerekben születik meg a bizalom és az az érzés, hogy anyáék tényleg támogatnak.

Kérlek, oszd meg Andris történetét, hogy eljusson mindazokhoz, akiknek szükségük van a segítségre, úgy, ahogy Andris anyukájához is eljutott.

A jövő azoké, akik összekapcsolják a logikát és a képzeletet, vagyis akik jobb és bal agyféltekével együtt tanulnak.

#tanulásmódszertan #jobbagyféltekés #önismeret #gyerektanulás #tanulásörömmel #WeitzTeréz #motiváció #nevelés #kreatívtanulás