Így tanul az agy valójában.
Nehéz vagy könnyű a tananyag?
Lehet, hogy rossz helyen keresed a választ.
Sokan úgy beszélnek a tananyagról, mintha létezne objektív mércéje annak, mi könnyű és mi nehéz. De ha tényleg volna ilyen, akkor mindenkinek ugyanannyira menne. Mégis tapasztalod, hogy valaki első hallásra megérti ugyanazt, ami neked hosszú órákba telik és ha kérdeznek róla, össze is omlik az a bizonytalan kis kártyavár, amit felépítettél.
Valójában nem a tananyag „nehéz”. Egészen máshol dől el mi esik könnyen, és mi okoz küzdelmet.
A tanulás nem más, mint információk elültetése az agyban, apró magok formájában. Ezekből a magokból idővel egy összefüggő tudásháló kezd kibontakozni. Ha két dolog kapcsolódik egymáshoz, közöttük egy kis szál húzódik, és a háló egyre sűrűbb lesz.
Amikor valami újjal találkozol, és korábbi tapasztalatod is van róla, akkor a régi tudásod mágnesként húzza magához az újat. Ezért van, hogy minél nagyobb és szerteágazóbb a hálód, annál gyorsabban tapad rá az új a régire.
Ilyenkor mondod: „Ez könnyű.”
Ebből már következik: amit nehéznek érzel, ott egyszerűen ritka vagy hiányos a háló.
A történelem nem „nehéz”.
A matek sem „nehéz”.
Csak éppen nincs még elég kapcsolódási pontod hozzájuk.
A háló szövése nem iskoláskorban kezdődött. Már kisgyermekként megkezdődött a folyamat és 4 éves korodra alapvetően eldőlt, mely területeken lesz majd nagyobb vagy kisebb előnyöd.
Képzeld el, hogy az édesapád kertész. Neki hatalmas, részletes kertész-háló él a fejében. Ha ő mesélt neked a virágokról, fákról, talajról, akkor ezeknek a kis történeteknek hála, benned is elültetett néhány magot. Mire iskolába mentél, már volt egy kialakult, stabil „kertész-alapréteg”.
Aztán beültél a környezetismeret órára, és minden, amit tanultatok, könnyedén kapcsolódott ahhoz a régi, gyermekkori hálóhoz.
Ezért értetted gyorsan.
Ezért dicsért meg a tanítónéni.
Ez lett az első sikerélményed, ami újabb motivációt adott.
Matekból is becsordogált néhány mag, hiszen egy kertésznek számolnia kell. Így ott is volt valamennyi hálód, bár nem akkora, mint növénytanból.
De a történelem? Arról alig hallottál bármit korábban. Ott a hálóépítés teljesen elölről indult.
És most jön a lényeg: új hálót építeni lassú, fáradságos, sok figyelmet igénylő folyamat.
Ezért érzed „nehéznek”. Nem azért, mert nem vagy elég okos.
Ha a padtársad, Zsófi könnyedén veszi a tantárgyat, azt is a saját hálója miatt teszi, de te ezt nem látod. Te csak azt érzed, hogy „béna vagy”. A gondolat hat a viselkedésedre, a viselkedés pedig visszaigazolást ad a tanártól. És már kész is az ítélet:
„Mondtam én, hogy nem vagyok jó történelemből.”
Most, hogy érted, honnan ered ez az egész, a megoldás is világosabb:
Nem azért megy nehezen, mert buta vagy.
Azért megy nehezen, mert épül a háló és ez időigényes.
A tanulás működése nagyon hasonlít a természet ritmusához. Elveted a magot, gondozod, öntözöd, odafigyelsz rá. Sokáig alig történik valami. Aztán egyszer csak megjelenik az első kis hajtás.
Tanulásban ugyanez történik.
Hosszú ideig úgy tűnik, mintha nem haladnál semmit.
Aztán egy ponton hirtelen összeáll minden.
És itt jön a szívszorító igazság:
A legtöbben pont az ugrás előtt adják fel.
Pedig az ugrás után megint jön egy egyenes, lapos szakasz, majd egy újabb nagy emelkedés. Ez a fejlődés természetes ritmusa.
Mondd ki hangosan: „Nem azért megy nehezen, mert buta vagyok. Azért megy lassan, mert most épül a hálóm.”
„A tanulás exponenciális: vetek, gondozok, aztán egyszer csak aratok.”
És ott van még valami:
Az énképed. Amit magadról gondolsz, az hatással van arra, hogyan viselkedsz. A viselkedésed pedig visszaigazolja az énképedet. Ez egy körkörös folyamat.
De épp így meg is tudod állítani.
Ha figyelsz, észreveszed, mikor kezded lebontani magad. És már nem mész bele.
