Hogyan változik meg a tanulás, amikor a jobb agyféltekés módszer végre működni kezd.
A hatékony tanulás nem attól függ, mennyit tanul egy gyerek, hanem attól, hogyan. A jobb agyféltekés tanulás pontosan ebben hoz áttörést.
A legtöbb szülő azt hiszi, a gyerekével van a probléma. Nem figyel, nem tanul, nincs motivációja, vagy ami még nehezebb, pánikol, szorong, és teljesen leblokkol. Ilyenkor jönnek a jól ismert mondatok: többet kellene tanulni, jobban oda kellene figyelni, nincs elég kitartása.
Pedig az igazság egészen más.
A hatékony tanulás nem attól függ, mennyit tanul egy gyerek, hanem attól, hogyan. És amíg ezt senki nem tanítja meg neki, addig marad a küzdés, a kudarcélmény és az önbizalom lassú leépülése. Nem a gyerekkel van tehát a baj, hanem azzal a tanulásmódszertannal, amit használ, vagy éppen nem használ.
Mutatok három történetet. Három különböző gyerek, három különböző helyzet, mégis ugyanoda jutunk a végén.
Az első történet egy 14 éves lányé, akit az édesanyja hozott el hozzám nyáron. Már ez önmagában mindent elárul arról, milyen lelkesedéssel érkezett. Amikor kiszállt a kocsiból, és megláttam az arcát, rögtön tudtam, hogy itt nem a tananyag lesz a legnagyobb kihívás.
Beszélgetni kezdtünk, és nagyon gyorsan kiderült, utál tanulni, minden motivációját elvesztette. És ekkor történt valami, amire nem számított. Nem próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről, hanem egyetértettem vele. Kimondtam, hogy így, ahogyan ma tanítanak, valóban nem lehet hatékonyan tanulni. Hogy diákból robotot csinálni egy olyan világban, ahol a gépek milliószor gyorsabbak, nemcsak értelmetlen, hanem kifejezetten káros is.
Ez a mondat volt az a pont, ahol megnyílt. Megérezte, hogy itt nem egy újabb „tanulj többet” típusú beszélgetés következik.
Elkezdtem neki megmutatni a jobb agyféltekés tanulás alapjait. Extrém, néha abszurd történetekkel dolgoztunk, mert az agy a különlegesre figyel fel. Kíra Enneagram 4-es karakter, művészlélek, így számára ez nem erőfeszítés volt, hanem játék. Olyan gyorsan kapcsolt, hogy szinte ki sem mondtam valamit, már tudta.
A legfontosabb felismerés mégsem ez volt, hanem az, amikor megértette, ha megtanul hatékonyan tanulni, akkor később, amikor végre azt tanulhatja, ami érdekli, nem szenvedni fog, hanem szárnyalni.
Amikor búcsúzott, rám nézett, és azt mondta:
– Hát nem erre számítottam. Voltam már tanulás tanulása képzésen, és semmit nem ért.
Kifelé menet pedig még hallottam, ahogy az anyukájának ezt mondja:
-Anya, ez nagyon jó volt.
A második történet Szofié, aki már maga kérte a segítséget. Tizenhat éves, versenysportoló, és sokáig minden rendben volt a tanulással. Aztán egyszer csak megjelent a pánik. Felelés előtt, dolgozat előtt. Hiába tudta az anyagot, nem jutott eszébe egyetlen szó sem. Az a fajta teljes üresség, amitől egy gyerek azt hiszi, hogy vele van a baj.
Annyira komolyan vette, hogy még a sportot is abbahagyta, hogy több ideje legyen tanulni. Nem segített. Mert nem a szorgalmával volt probléma, és nem is a képességeivel. Hanem azzal, hogy nem volt eszköze arra, hogyan tanuljon hatékonyan.
Amikor megérkezett, azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy lehetne ezt másképp csinálni. És valóban, ez az egyik legnagyobb akadály. Amíg valaki nem lát más tanulási módszert, addig nincs választása.
Nem írtunk, nem olvastunk, hanem a képzeletével kezdtünk dolgozni. Képek, történetek, asszociációk segítségével, bevonva a jobb agyféltekét. Másnap egy teljes magyar tételt dolgozott ki egyedül. Amikor el kellett mondania, láttam rajta a bizonytalanságot. Azt a belső mondatot, amit annyiszor hallott már: „nem fog menni”.
Belevágott. A fehér falat nézte, mintha onnan olvasná, és valójában onnan is „olvasta”, mert már képekben látta az egészet. A végén felkiáltott:
-Ez jó!
Majd hozzátette:
-Ez olyan, mint az evés. Nem kell figyelnem rá, megy magától.
Ennél pontosabban nehéz megfogalmazni, mi történik, amikor a tanulás végre a helyére kerül.
A harmadik történet egy 17 éves fiúról szól. Amikor megérkeztek, még azt mondta, hogy két napot elveszteget az őszi szünetéből a tanulás miatt. Azt válaszoltam neki, hogy ezt nem is fogja tanulásnak érezni, inkább fantáziálni fogunk.
Nem hitt nekem.
Aztán megmutatta a rajzait. Olyan szintű vizuális gondolkodása volt, ami azonnal megmutatta, hogy nem a képességeivel van a gond. Amikor elkezdtünk a jobb agyféltekés tanulás eszközeivel dolgozni, az arca megváltozott. Amikor az anyukája megkérdezte, min nevet, csak annyit mondott:
-Nem nevetek, boldog vagyok. Van megoldás.
Egy történelem tételnél már egyedül dolgozott. Kulcsszavakkal, rajzokkal, összefüggésekben. Amikor megkértem, hogy csukja be a szemét, és mondja el, mit lát, a saját elmetérképét „olvasta” vissza, behunyt szemmel. A végén csak annyit mondott:
– Ezt nem hiszem el!
Búcsúzáskor az anyukájához fordult:
-Ez volt életed legjobb döntése, hogy ide elhoztál.
Három teljesen különböző gyerek, mégis ugyanaz a felismerés mindegyiknél: nem velük volt a baj. Egyszerűen senki nem tanította meg őket tanulni, és nem kaptak valódi, működő tanulásmódszertant.
Ha te is ezt látod a gyermekeden, hogy szenved, pánikol, nem érti, amit olvas, vagy elvesztette a motivációját, akkor nem még több tanulásra van szüksége, hanem egy másik útra. Egy olyan módszerre, amely figyelembe veszi, hogyan működik az agy, és amely a jobb agyféltekés tanulás eszközeire is épít.
A tanulás nem kell, hogy kínszenvedés legyen. Lehet élmény is.
Ha szeretnéd látni, hogyan működik ez a gyakorlatban, itt tudsz róla többet megtudni
És ha úgy érzed, másnak is szüksége lenne erre az üzenetre, oszd meg vele. Mert van megoldás.
