Hozzászólás most!

Őrizzétek meg a tanulás örömét

tanulas orome

 

Az ember genetikája nem változott évezredek óta. A gyermek, amikor világra jön, megkap mindent ahhoz, hogy életben maradjon. Ebbe a mindenbe tudd belegondolni tényleg a végtelen lehetőséget. A genetika nem tudja, mire lesz szüksége annak a kis lénynek, hogy élhessen.

Azt, hogy a végtelen lehetőségek tárházából idővel mi marad meg, az határozza meg, hova születik. Teljesen más adottságokra van szüksége az Afrikában született gyermeknek, mint a nyugati civilizációban. Amire nincs szükség, azt idővel elfelejti.

Minden gyermek egy tanulógép.

 

Elképesztő gyorsasággal tanul meg járni, beszélni, a semmiből. Kíváncsiak, kutatók, megoldáskeresők, alkotók, kis művészek. Akkor vannak elemükben, amikor játszhatnak. Sajnos a felnőtt úgy gondol ennek ellenére a gyermekre, hogy ez a 0 pont, a primitív stádium. Segíteni kell őt felnőni.

De hogyan? Hasonlít. A társadalmi elvárás a mérce. Ha a barátok gyereke már emeli a fejét és az övé nem, akkor megijed, sőt szégyent érez. Fordítva? A korábban fejlődő gyermek szülője büszke a kicsinyére. Ő több, jobb, ügyesebb. Ezeket a nonverbális jeleket a pár napos, hetes csecsemő már veszi. Akkor kapok mosolyt, szeretetet, ha ezt meg ezt tudom.

Iskolai elvárások kontra személyiség

 

A helyzet fokozódik, amint óvodába, iskolába kerül. Létezik egy szabályrendszer, nevezzük oktatási rendszernek, melyet valakik megszabtak. Ehhez mérnek minden gyermeket. Az a gyerek, aki kilóg a sorból, nem teljesíti a művi elvárásokat, azt problémásnak nyilvánítják, végleg megpecsételve a sorsát. Pedig az a másság nem más, mint személyiségjegy. Lehet, hogy a kézügyessége kiváló, de nehezen tanul meg olvasni. Lehet, hogy táncosnak született és nem matematikusnak.

A matematika befogadására 10 éves korban érik meg egy gyermek

 

Apropó! A lengyel neurobiológus, Marek Katzmarczyk rájött arra, hogy 10 éves korban képes egy gyermek a matek befogadására. Ehelyett már óvodában számoltatják. Ebből lesz a traumatikus élmény a matek irányába. S ha valaki korábban érik? Őt matekzseninek látják, s azzá is válik.

Minden gyermek más-más ritmusban érik.

 

Ezt a ritmust hagyják figyelmen kívül.

Minden gyermek valamilyen adottsággal születik. Azonban a felnőttek megszabják, hogy mely adottság hasznos, melyik haszontalan. Sőt, a szülő nem is tudja saját gyermekéről, hogy milyen tehetséget hozott magával. Végül is honnan tudná, hisz ő saját magát sem ismeri.

Növekedhetne a gyermek égig érő, dús, árnyat adó, bölcs tölgyfává. Ehelyett mi lesz belőle? Kávéscsészében elférő, visszametszett bonsai.

A gyerek imád tanulni.

 

Hogyan lehetséges, hogy az iskola veszi el tőle a tanulás örömét?

Információt töltenek a fejébe. Pedig szívesen tanulna magától olyat, ami iránt elragadtatást érez. Szívná magába, mint a szivacs. Pozitív érzelemmel, belülről fakadó akarással, mert bizony motiválni nem lehet senkit. Sem büntetéssel, sem jutalmazással. A motiváció vagy belülről fakad, vagy csak pislákol és kihuny.

Hogyan lehet megtartani a tanulás iránti örömöt?

 

Ismerned kell a teremtő célját. Gyermekednek adott adottságot, tehetséget. Ezt kell kiderítened, kiderítenetek, és nem foglalkozni az elvárásokkal, csak annyiban, amennyire alkalmazkodni szükséges hozzá.

Egy téves tudást kell helyre tenni.

Azt hiszed, a gyermeked akkor lesz boldog, ha valakivé válik.

Dehogy! Ő már most valaki. Azt kell együtt kibontakoztatni. Szüksége lesz a virágba boruláshoz egyéb tudásra. Ennek ő maga fog utánajárni.

Aki sose járt iskolába, André Stern előadásai, könyvei nyomán született az írás.

Minden gyermek tehetséges?

Az iskola, mint intézmény elesett

 

Álljon itt néhány vizsgálati eredmény, megállapítás.

Két-három évvel az iskola befejezése után a diák a tananyagból átlagban 5%-ra  emlékszik.

Az 5-ös érdemjegyre érettségizett diák, hat hónappal a vizsga után már csak 20%-ra teljesítene.

Az iskolából kijövő végzősök „tudása” a munkahelyen használhatatlan, és vagy elavult.

A felsőoktatásból kijövők nagyon nagy aránya nem a tanult szakmában dolgozik.

Az iskolában nem veszik figyelembe az embert, mint egyéniséget, csak az analitikus gondolkodást értékelik.

Az iskola a versenyeztetéssel, maga útjukat járó törtetőket nevel.

Tudást átadni nem lehet, csak elsajátítani.

A büntetés és jutalmazás nem képes arra, hogy annak eredménye használható tudás legyen.

A mai diákok nagy része folyamatos iskolai stressz alatt él, aggódik és szorong a megfelelési kényszertől.

Szülői felelősség

 

Halálos ágyukon megkérdezték a haldoklókat, mit hiányolnak legjobban az életükből. A válasz, hogy nem azt csinálták, dolgozták, amit szerettek volna. Elveszítették az alkotókedvüket, tudásvágyukat.

Mikor?- kérdezték a tudósok. 1/3-uk azt válaszolta, az iskolában. A döbbenet viszont ez: 2/3 a szülői házat tette ezért felelőssé.

Hogy lehetséges, hisz minden szülő azt akarja, hogy a gyereke boldog legyen.

Mit jelent a boldogság a szülő szempontjából? Egy közvélemény-kutatás adja meg a választ.

„Szeretném, ha a gyerekem jól keresne. Ne legyenek anyagi gondjai. Csináljon karriert, érjen el magas pozíciót és ismerjék el.”

Alig volt a megkérdezettek közt, aki ezt válaszolta volna:

„Szeretném, ha örömét lelné a munkájában, ne veszítse el az alkotó kedvét, tudásvágyát.”

Boldog gyerek

 

Minden gyermek hatalmas tudásvággyal jön a világra. Ami érdekli, azzal képes akár órákat foglalkozni. Kérdések garmadát intézi a szülőhöz. Ez a szenvedély, kíváncsiság az ember ősi hajtóereje. Erre mondjuk, hogy flow-ban, azaz áramlásban vagyunk.

Hogyan veszítjük el ezt a tudásvágyat, kíváncsiságot?

 

A szülő az egyik vétkes ebben.

Amint a szülő alkalmazkodik az iskola, sajnos már az óvoda elvárásaihoz, ezt rányomja gyermekére. Elvár. Mit vár el? Hogy a csemetéje jó tanuló legyen.

Csakhogy, mint mondtam, az iskola két intelligenciát értékel, a matematikai logikait és a szövegértést. Ha a gyermek viszont másban tehetséges, és egészen biztos, hogy tehetséges valamiben, az nem derül ki. Vagy ha kiderül, arra ez a válasz: Ebből nem lehet megélni.

Az iskola vétke.

Mi a célja az iskolának? Mindig is az volt, hogy a megfelelő társadalmi rendszert fenntartsa, erősítse. Rákosi-korszakban diktátor imádókat nevelt, a kommunizmusban szófogadó kommunistákat, úttörőket, kisdobosokat. Ma sokat fogyasztókat.

Légy versenyképes, legyen sok pénzed, mert akkor megvehetsz bármit, amit szemed szád kíván.

Itt a bibi! A nagy autó, luxus palota téli-nyári gardróbbal, óragyűjtemény, jacht, kéthavonkénti röpködés a világ másik tájára, nem tesz boldoggá. Pótszer annak,  akinek nem öröm a munkája, aki nem úgy kel fel minden reggel, hogy megint egy csodás nap, mert alkothatok, tanulhatok valami újat. Tehát fogyasztani fog.

Elfogyasztottuk a Földet

 

Megint csak tudósok vizsgálták az embert. Ha nem teheti azt, amit szeret, az pont olyan érzetet kelt, mint a fizikai fájdalom. Megtanulja elnyomni, pótolni. Szóval ezért is fogyaszt. No meg a státusz, amit belénk kódolt a média is.

 

A megoldás a szülő kezében van

Mi az iskola célja?  Fogyasztókat nevelni, jó fogyasztókat, mert az biztosítja a gazdaság növekedését, a társadalmi rendszer fennmaradását, a hatalom megőrzését.

Tőlük várod, hogy megoldják, jobbá teszik, átalakítják? Azzal a saját sírjukat ásnák.

Mit tehetsz, ha szülő vagy?

 

Ismerd meg a gyermekedet. Árgus szemekkel figyeld, miben jó. Ehhez segítség az előző blogbejegyzésem: Howard Cardner intelligencia típusait jobb, ha ismered. Intelligencia típusok itt >>

Vedd észre a tehetségét, és gyúrjatok arra! Ne azzal foglalkozz, hogy mit értékel az iskola. Ennek a korszaknak már vége. Kifújt. Az utolsókat rúgja.

Nézz magadba is. Tarts önvizsgálatot, ismerd meg magad is. Mit szeretnél? Miben vagy jó? Mibe tudsz belefeledkezni?

 

A boldogsághoz vezető út az önismereten keresztül vezet

Kezdd magadon. Ismered magad?

Szoktam volt mondani, a boldogsághoz bátorság kell. Most már látod, hogy mit értek ez alatt. A fentieket meglépni.

Miért van vége ennek a korszaknak?

 

Érdemes meghallgatni a jövőkutató, Rab Árpádot. A robotok által működtetett világ nem a küszöbön, hanem már a nappaliban van. Azok, akik most tanulnak egy szakmát az egyetemen, mire végeznek, nem lehetnek biztosak abban, hogy az a szakma egyáltalán még létezni fog.

Robotok vesznek át mindent, amit lehetséges. Robotápoló, robotjogász, robotsebész, robotdiagnoszta, robotkönyvelő, önjáró autók.

Csudijó velük dolgoztatni, hisz megbízhatóak, nem pofáznak vissza, sose kialvatlanok, nincs rossz hangulatuk, nem lesznek betegek és nem mennek szülni. Azonban valamit nem tudnak. Érezni, egyedit alkotni, szenvedélyesnek lenni.

Mi a kiút, a megoldás?

 

Azt csinálni, amit szeretsz. Aki elragadtatással, szenvedéllyel, szívvel-lélekkel végzi a munkáját, arra mindig szükség lesz.

A megoldást én abban látom, hogy a szülőket kell felébreszteni.

Ezt teszem, ez az én szenvedélyem. Mert én úgy kelek fel minden reggel, hogy a könyvek, podcastok listájából úgy válogatok, mint egy kiéhezett gyerek a cukrászdában.

A megdöbbentő jövő

 

Nem tudom türtőztetni magam, hogy ne folytassam valami nagyon megdöbbentővel. Annál is inkább, mert ide tartozik.

Ha a munka nagy részét robotok végzik, akkor embertömegeknek nem lesz munkája. Muszáj lesz nekik pénzt, fizetést adni. És még valamit. Elfoglaltságot. Kapnak majd egy virtuális világot, szemüvegen keresztül. (Itt egyezik Hüther és Rab Árpád víziója.)

Mivel az emberi agy nem tud különbséget tenni valóság és nem valóság közt, elég feltenni a szemüveget, és bármit át tud élni anélkül, hogy a valóságban ott lenne. Nem kell többé elutazni Párizsba, Velencébe, Rómába, Egyiptomba, Dubaiba. Tökéletesen át lehet élni azokat az érzéseket, amiket a valóság adna.

Hüther érdekes dolgot jósol.

Ez öntisztulás is egyben. Nem zsigereljük ki a Földet. De a professzor továbbmegy. Ezt a világot a pornóipar fogja finanszírozni. Ugyanis a szex is virtuális partnerrel történik, amit ők úgy éreznek, hogy sokkal jobb, mint az élő, hisz csak kapni lehet, adni nem kell.

Következmény? Visszaesik a szaporulat. Valójában nincs is szükség arra, hogy ilyen lények tovább szaporodjanak.

Nos, ez csupán egy vízió, de elég sok jel mutat afelé, hogy van benne némi ráció.

 

forrás: Gerald Hüther #Education for Future

Friderikusz – Rab Árpád interjú itt >>