Barion Pixel

Tanulni és/vagy tudni – ez itt a kérdés

 

Avagy hogyan lehet az iskolai robotgyárból kilépni és gondolkodó, független, szabad emberré válni.

Megkezdődött a tanév. Inkább úgy nevezném, robotképző. Gondolkodás, értelem és összefüggések nélküli tananyagzúdítás a fejekbe. Ha megtelt, majd kiokádják, hogy helyet adjanak a következő adagnak. Elavult oktatás, elavult tanulási módszerek. Gondolkodásnak még a csírája is kioltva.

Ha meg is próbálkozik egy-egy pedagógus megállni és láttatni, egészen biztos lemarad az anyaggal. Akkor pedig újjal mutogatás következik, mert úgy adta át a csapatot, hogy a könyvnek még a feléig sem értek el. Az a kiváló tanár, aki már május közepére ledarálta az anyagot. Jah, hogy abból a következő tanévre még morzsányi sem maradt meg a fejekben? Oh, hát az a diák hibája. Miért nem tanulta meg?

Miért merem ezt állítani? Képzeld el, hogy van egy komornyikod,  Jan, aki az elmédben lakik és az a feladata, hogy elpakolgassa, amit bevittél, azt rögzítse, hogy ott is maradjon. Ha jó helyre, jól leragasztotta, akkor azonnal előkapja akkor, amikor neked arra szükséged van.

1. A tanulás hálóépítés

 

Ha újat tanulsz, annak megvan az érési ideje. A bevitt ismeretet le kell kötni már meglévőhöz. Oda, ahova tartozik. Újat tanulsz. Jan megkapja egy ládában az infót. Körülnéz és mindent átvizsgálva megkeresi, hogy hová tartozik. Mivel van összefüggésben. Bővíti a hálót. Szövi, mint a pók.

De! Ehhez idő kell. Ha kamionszámra öntik le ne neki az információt, ő ugyan beviszi (talán), de nem győzi átvizsgálni, mi mivel függ össze. Csak úgy leborítja valahova. Tudod milyen háló készül a fejekben? Mintha egy bedrogozott pók szőtte volna.

2. A világban minden mindennel összefügg

 

A tudás az, ha érted a világ működést. A történéseket, okokat, következményeket. Például: most ég az Amazonas. Ez az ott lakóknak jó. Mert a marhák legelőhöz jutnak. A marhatenyésztés jó megélhetést biztosít nekik. Miért? A nyugat megveszi a marhát. A nyugat fogyaszt. Sokat, többet, mint eleget. Mi lesz így a Földdel, a világgal, velünk? Ki is a hibás az erdőtüzekért?

De! Nemhogy ideje nincs Jannak, hogy elpakolgassa a hegynyi információt, nem is kap hozzá segítséget. A legjobban összefüggő két tárgy, mint történelem, magyar nincs összhangban. Nem ugyanakkor tanítják a korokat. Diák legyen a talpán, aki magától rájön, hogy a kettő baromira egy. Mert a költők, írók azért írták akkor, azt, mert….Földrajz + biológia? Egy pár. Ki mutatja meg a kapcsolatot?

3. Ismétlés nélkül megy minden a levesbe

 

Ebbinghaus felejtési görbéje, ami már az 1800-as évek óta ismert, (kellene legyen) megmutatja, hogy 1 napon belül ismételi javallott. Különben 50°% megy a levesbe. Mindig, minden tanulás ismétléssel kellene, hogy kezdődjön. Sőt, az előző 4 leckét lenne kötelező ismételni, mielőtt az 5-be belefogsz.

De! Órán leadják az anyagot. Minden órán a rákövetkezőt. Majd a témazáró előtt van egy darab ismétlés. Mit ismételnek? Azt, ami régesrég ott sincs a fejekben. Már az nap kiszorította a tanuló a biosz, töri, magyar óra anyagát, amikor hazaért. Sőt, még haza se kellett érnie. Azon nyomban, amikor kezébe vette a smartfonját és lecsekkolta az üziket. A legfrissebb Insta bejegyzésket, vagy megnézte a vloggerének legújabb videóját. A napi rohanva tanulás után meg mindent kitörölt kedvenc sorozatának újabb 3 részével, mit falt, mint a kiéhezett farkas.

4. A gondolkodás, ami előrevisz

 

Az ismeretet, ha nem használod, azaz nem gondolkodsz el a dolgokon, nem lépsz előrébb egy tapodtat sem. Láttad az Esőember c. filmet, ugye? Oh mennyi, de mennyi ismerete volt elméjében eltárolva az autista Raymondnak! Az ismeret önmagában használhatatlan adathalmaz. Az ismeretből, amivel rendelkezel, úgy lesz használható, előrevivő tudás, ha hagysz időt a gondolkodásra. Véleményformálásra, annak kifejtésére.

De! Erre nincs idő. Egy-egy anyag után legalább 2-3 órát kellene szánni a fejtegetésre. A beszélgetésre. A gondolkodásra.

Sztori, ami elGONDOLKODTATÓ

 

Hadd meséljek egy nagyon friss sztorit. Hallomásból tudom, hogy az a hír járja rólam, hogy szigorú vagyok. Úgy veszek át egy csoportot, hogy többen is félnek tőlem. Tavaly szeptemberben kaptam egy lánycsapatot. Tényleg félelmet láttam a szemekben. Bevallom, már nem lep meg. Nem foglalkozom vele, mert tudom, hogy néhány hét és megszelídítem őket. Most is így történt. Júniusban, tanév végén megkérdeztem:

-Féltetek tőlem?

-Igen.

-Miért? Mitől?

-Mert azt mondják, maga szigorú. Sokat kell tanulni. Mindenkit kiveséz. Belemászik a lelkünkbe.

-Tényleg ezt tapasztaltátok?

-Nem. Vagyis igen, de nem így. Szigorú, mert következetes. Amit tudni kell, azt tudni kell. De mindenben segít, hogy tanuljuk meg. Nem is sok, amit tanulni kellett. A módszer volt fura az elején. Amikor kiveséz, az pedig azt jelenti, hogy elmondja, min kell még javítani. De sose azzal kezdi. Mindig biztatást kapunk, hogy mi az, ami már tök jól megy.

-Szerintetek honnan terjed ez a hír?

-Azoktól, akiket „kirúgott”. Merthogy így mondják. Azok mondják, akik nem akartak tanulni és magára kenik.

– Mi volt a legnehezebb számotokra?

– GONDOLKODNI – hangzott egyszerre több szájból. Hozzáírni a saját véleményünket az elmetérképre. Mert ilyet nem szoktunk.

Ez van! Mit lehet itt tenni?

 

Abból főzhetünk, amink van. A tantervet nem tudod lecserélni. A tanárokat, akik kénytelenek követni az előírásokat, nem cserélheted le. Alternatív iskolák még szóba jöhetnek. Magántanulóság már aligha.

Tanítsd meg tanulni a gyermekedet. Még időben! Hogy Te sem tanultad? Persze, hogy nem. De egyre többen teszik. Több ezren vannak, akik már felébredtek és léptek. Segítségemmel. 17 éve kutatom, hogyan tanul az agy. Egy két napos képzésen megtanulhatod Te is. Általad minden családtagod. Garanciát vállalok. Ha nem érzed hasznosnak, használhatónak, amit átadok, szó nélkül visszafizetem a tréning árát.

 

„Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.”

(Örkény István)

 

Megosztás:

Facebook
Twitter
LinkedIn
E-mail
Nyomtatás