Nem szeret a gyerekem tanulni

Német óra. Írjuk az elmetérképet. Látom, Jázmin valahol másutt jár. Szólok hozzá:

– Fókusz. – mint aki mély álomból tér vissza hozzánk.

Rám néz és így szól:

– Tercsi néni maga hogy találta meg azt, amit szeret?

A kérdés persze nem a semmiből jön, hisz rengeteget foglalkozunk azzal, hogy kik vagyunk, minek van értelme, mi a felesleges vagy akár kártékony az életben. Mondhatnám, lelkizünk azon a szinten, ahol ők tartanak.

– Maga mindent tud? – kérdezte a múltkor egy fiú.

– Nem, azt nem lehet. Tudok a világról, de főleg a lélekről egy s mást.

– De honnan tud ennyit?

Elmondtam, hogy én folyton tanulok, olvasok, hangoskönyvet hallgatok, vagy esetleg előadást. Igen, nekem ez a kikapcsolódás. Ezt nem értették, folyton tanulni, hogy lehet, hogy ezt valaki önszántából teszi??

Még egy dolog történt a héten, kaptam egy levelet egy kétségbeesett szülőtől:

„Szeretném megkérdezni, hogy 5.-es gyermeknél tudnám e alkalmazni az olvasottakat? Nagyon jó esze van, de gyűlöl tanulni! Már a családi harmóniánk dőlt romba emiatt. Erőltetni már nem akarom!”

Ezt válaszoltam:

„Igen, tudod használni. Ezek olyan technikák, amik az agyműködéshez alkalmazkodnak. De hogy majd akarja e, az más kérdés.”

Az akarom belülről jön. A tanulásnak örömnek kellene lennie. Olyannyira, hogy fájjon, ha ezt valaki megtiltaná. Tanulni csak két indíttatásból lehet. Félelemből és szeretetből. A gyerekeink félelemből tanulnak, nem szeretetből. Félnek, mert rossz jegyet kapnak, abból balhé lesz otthon, büntetés, eltiltás.

Hogy jut el odáig egy gyerek, hogy utál tanulni?

Mert volt idő, amikor ott a földön ücsörögve, játék közben megfeledkezve az odakintről, magába merülve tanulta a világot. Hát úgy, hogy a tanulás egy természetes folyamat. Nem működhet eredményesen, ha 6 éves korban beültetik mindannyiukat az iskolapadba. Konkrétan a padba. S onnan a könyvekből tanulják a természetismeretet. Kötelezően, egységesen előírt tananyagot a világ működéséről, tapasztalataikkal totálisan ellentmondó dolgokat akarnak lenyomni a torkukon. Egyformán mindenkinek ugyanazt.

Lehet ilyen szeretetlenségből tanulni?

Igen, jogos volt Jázmin kérdése. „Hogy találta meg azt, amit szeret?”

A te gyermeked tudja, hogy mit szeret?

Te tudod, hogy ő mit szeret?

Te azt dolgozod, amit szeretsz?

Vagy csak taposod a mókuskereket szenvedve, s közben arról papolsz a gyermekednek, hogy tanuljon, mert különben boldogtalan lesz, mert nem tud megélni, ha nem tanul. Az utódod nem biztos, hogy tudatosan, de látja, érzi az ellentmondást, és azt gondolja, nem ilyen életet kívánok, amit anyám meg apám él. Keresi a mérleg másik nyelvét.

Szarul érzem magam a tanulásban, kell valami, ami ezt kiegyenlíti és talál. A virtuális világban megtalálja az endorfin löketet. A valóságon túli világból kapott boldogság löket veszélyesebb, mint a legkeményebb drog, mert láthatatlanul hat. Anyuka gondolkozz el! Hogy lehetne a gyereket ilyen körülmények közt tanulásra motiválni?

Nem beszélve arról, hogy amit tanítanak, ebben a felgyorsult világban 3-5 év múlva már nem állja meg a helyét.

Nem beszélve arról, hogy a szakma 3-5 év múlva, mire kijönnek a suliból, már rég a múlté. Jaj, de sorolhatnám még tovább, hogy mennyi szarság van ebben az oktatásban.

De ne gondoljátok, hogy ti, mint család, jó példát mutattok!

Még egyszer megkérdezem. Azt dolgozod, amit szeretsz? Szenvedéllyel? Ha igen, akkor rendben, jó példa vagy. De ha nem, akkor ne akarj arról szónokolni a csemetédnek, hogy tanuljon.

Mi a megoldás? Van megoldás?

Van is meg nincs is, de el tudtok indulni egy úton, mert belülről fakadó igény minden Jázmin lelkében pislákol még.

Tudd meg a gyerekedről, hogy mit szeret. Miben tehetséges! Figyeld! Ismerd meg a valódi magot, amiért született, amilyen feladatot vállalt leszületése előtt, azt segítsd kibontakozni. Ez nem derül ki rögtön. Keresgélni kell. Illetve attól is függ, mennyi maszkot adtatok már rá és fedtétek el a valódi lényét. A feltétel nélküli szeretet, mikor, mennyi ideje alakult át feltételhez kötött szeretetté. Ha jól tanulsz, majd szeretlek. Azzal majd lehet dicsekedni. Azzal majd lehet bizonyítani, hogy milyen jó szülők vagyunk.

Az álom/iskola csak egy álom

Professzor Gelard Hüther neurológus néhány évvel ezelőtt megkísérelte az oktatási rendszert megreformálni. Pontosan azt akarta elérni, hogy az iskola olyan hely legyen, ahol minden gyerek a saját tempójában haladva tanulja meg azt, ami érdekli. Csinált is egy ilyen iskolát. Gondolhatod, a gyerekek hogy imádták. Lelkesen tanultak. Hűha! Még azt is megtette, hogy a diákokkal bejárták az országot. A gyerekek nagy színháztermekben a színpadon csillogó szemmel, szenvedéllyel beszéltek arról, hogy a tanulás nekik olyan, mint a falat kenyér. Minden lépésüket követtem és bizakodtam.

Szerinted bejött Prof. Hüther terve? A minap hallgattam vele egy riportot, és megkérdezték tőle, mi van az iskola projekttel?

-Semmi.- válaszolta. Ez nem érdeke, sem a politikának, sem a gazdaságnak. Sem a profitorientált vezetésnek. Felhagyott vele. Nem lehet megoldani addig, amíg az emberek alszanak és önként dalolva szolgálják a rendszert. Mondanak le mindenről, amiért itt vannak. Kívülről várják a megoldást.

Ő is és én is azt mondom, nem felülről lefelé tudjuk meghozni a változást, pont fordítva.

Boldog új világ

Képzeld el! Képzeld el azt az életet, amikor tudjátok, hogy gyermeked mit szeret. S azt támogatod minden erőddel. Ha megtalálta önmagát, élvezi, bele tud feledkezni valami értéket létrehozó tevékenységbe, megtermeli a maga endorfinjait. És létrehoz egy csodát, mert nem kényszerből, hanem szeretetből tanul. Ez fogja magával hozni azt, hogy rájön, milyen tudásra van még szüksége ahhoz, hogy fejlődjön. Például nyelvekre. Nem ilyen álságos, hamis dolgokat fog követni, hogy érd el az éves, ötéves célodat, hanem az utat élvezi. Ugyanmár! Milyen életterv az, amikor nem magadra, magadba figyelsz, hanem kintre, a célra. „ Ne vedd le a szemed a célról!” Ez egy baromi nagy bullshit. Sokan csinálnak belőle nagy pénzeket. Maguknak.

Képzeld el legnagyobb kincsed életét, amikor minden percben azt csinálja, amit szeret. Azt csinálja, amihez adottsága van. Azokkal a kártyákkal játszik, amiket kiosztottak neki, és nem azokkal, amiket a társadalom, a család a kezébe nyom, amihez az égvilágon semmi köze nincs. Ezért kész kudarc és boldogtalanság az élete, mert nem lehet sikerélménye. És elhiszi, hogy nem elég jó.

Persze az sem baj, ha önmagaddal kezded. Keresd meg végre, hogy te mit szeretnél, miben lennél boldog. Akkor leszel hiteles, ha nem vizet prédikálsz és bort iszol. Van benned ennyi kurázsi, hogy ezt meglépd?

Nincs? Akkor nincs jogod elvárni gyermekedtől sem, hogy szeresse azt, amit nem szeret.