Emlékszel Te is az irodalom órákra, a vers és műelemzésre?
Én nagyon szerettem. De gimiben mégsem voltam a tanár kedvence, sőt egyszer az is előfordult, hogy egy dolgozatot én diktáltam le az előttem ülő kedvencnek. Ő 5-öst kapott, én 3-ast.
Ekkor dühömben felálltam, és a dogámmal megrohamoztam a tanári asztalt.
Szerencsémre más is állt előttem, és így várnom kellett. Fiúk ültek az első sorban. Ők látták, mire készülök, ebből balhé lesz.
Misu odasúgta: – Teca számolj tízig.
Számoltam.
Szóbeli érettségin verselemzést húztam, már nem tudom, kinek a verse volt. Mai magyar, arra emlékszem. Miután nagyon röviden elmondtam, amit erről a versről meg kellett tanulni a könyvből, én bátor forradalmár, kidolgoztam vele szemben a saját értelmezésemet.
Kaptam is érte egy szép 3-ast. A magyar tanár megjegyzése ennyi volt:
– Ennyi badarságot régen hallottam.
Még valamit hozzátett, hogy az én véleményem nem számít, és a verset már elemezték mások, tőlem okosabbak. Ne akarjam ezt felülbírálni.
Nabumm.
De miért is jutott eszembe ez a réges-régi emlék?
Ha követed az írásaimat, elmélkedéseimet, akkor már láthattad, hallhattad ezt a levezetést.
Megszületik a GONDOLAT, az kivált egy ÉRZELMET, az érzelem egy TETTET, sok tett a SZOKÁST. A szokások pedig ugyanazokat a gondolatokat szülik. A szokások összessége maga az EMBER. Tehát ez a saját farkába harapó kígyó. Az egyhelyben maradás, nem fejlődés, gyötrődés, szenvedés, szenvedtetés, szófogadás, szolgalélek.
A kérdés, honnan jönnek a gondolatok?
Jó ideig, gyermekkorod kezdeti szakaszában nincsenek csak megfigyelések, nincs címke, jó vagy rossz, nincs fogalomalkotás. Majd szép lassan leválsz az égiekről és teljes egészében ráhangolódsz a földi életedre, terveid megvalósítására. S ez sikerülhetne is, ha….
Honnan jönnek tehát a gondolatok, amik meghatározzák azt, akivé válsz?
Először a szülőktől, majd az intézményektől, akarom mondani óvó nénitől, társaktól, az iskolától, tanítóktól, tanároktól, barátoktól, párodtól, társadalomtól, kultúrától, amiben élsz.
A másik ág a média. Legszélesebb körben: tévé, rádió, internet, filmek, zene, tehát minden.
És még ennél is súlyosabbat nyom a latban az oktatás.
Mi kerül a tankönyvekbe?
Mely versek, mely prózák?
Mi kerül bele a történelemkönyvbe?
Mi maradt ki?
És az, ami benne van, mennyire van eltorzítva?
Elég egyetlen szó, és máris más jelentést kap a mondat. Óh, mit is beszélek! Elég csak egy vesszőt máshová tenni, s totál más értelmet kapunk.
És persze ott a tanár.
Az ő gondolatait ki gyártotta le?
Ki ő?
Szolgalélek, aki csak a pontot fogadja el, vagy elülteti a gyermekben a kérdőjelet?
Összefoglalva tehát, simán le lehet gyártani és le is gyártottak egy olyan biorobotokból álló társadalmat, aki azt gondolja, szabadsága van, hiszen aszerint cselekszik, amit gondol. Avagy gondoltatnak vele, de ennek nincsen tudatában.
Mikor azt mondom, ébredj, gondolkodj, akkor azt szeretném közölni: Figyelj az érzéseidre.
Mindig legyen ott a belső hang.
Biztos? Biztos így történt, ahogy a könyvekben le van írva?
Ahogy a média átadja?
Kinek hiszel? Hiteles embernek. A könyveket okos emberek írták, akkor az igaz.
Hiszel akkor is, ha annyit biggyesztettek oda „a tudomány szerint, a kutatások szerint”.
Nagyon durva az is, hogy ma kivel akarnak meggyőzni az oltásról! Celebekkel. Vagyis most ők a hiteles emberek. Emberek, itt tartunk.
De egy picit még visszatérek a tudományhoz. A tudomány a világ működéséről csupán 4%-ot tud. (igen, ezt is vont kétségbe.)
De az elfogadható, hogy igen keveset.
Abból, amilyen felfedezések születtek, vajon mindenről informáltak? Netalántán csak bizonyosak jutnak el hozzád?
Hallottál már olyanról, hogy a találmányt el kellett vinni más országba, mert a saját hazájában nem ismerték el?
Záró gondolatok
Mire is kaptam 3-ast az érettségin? Arra, hogy nem azt szajkóztam, amit kellett volna. Volt saját gondolatom. Mellesleg, amikor feleltem, annyira elememben voltam, hogy az osztályfőnök biosz-kémia szakos, felkapta a fejét és minden idegsejtjével rám figyelt.
Örülsz a gyermeked ötösének? Örülsz a magad ötösének?
Mire is kaptok ötöst?
A tudás megszerzése, a tanulás, elemi ösztön, vágy, öröm, útravalóul kaptuk. Ha tudni akarsz valamit, szinte fizikai fájdalom a nem tudás. Akkor hogy lehetséges, hogy az iskola, ami arra hivatott, hogy ezt a vágyat éltesse, kielégítse, pont az ellenkezőjét teszi?
Megutáltatja a tanulást.
– Ha rám tudsz hangolódni, ha meg akarsz tanulni örömmel tanulni,
– ha meg akarsz tanulni a tananyag után is gondolkodni,
– ha szeretnéd, hogy a gyermeked ne formára szabad biorobotként hagyja el az iskolát, keress engem.