Sokszor beszélünk úgy a tanulásról, mintha mindenkinek ugyanaz lenne a baja, és mindenkinek ugyanaz lenne a megoldás. Ülj le. Figyelj. Olvasd el. Mondd vissza. Gyakorolj többet. Kapcsold ki a telefonod. Ne lustálkodj.
Miért nem szeret sok gyerek tanulni?
Csakhogy aki valaha ült már gyerek mellett tanulás közben, pontosan tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Az egyik gyerek sír, mert fél, hogy hibázik. A másik dühös lesz, ha irányítani akarják. A harmadik elkalandozik, mert unja az egészet. A negyedik órákig olvas, kutat, jegyzetel, de még mindig nem meri azt mondani, hogy készen van. Az ötödik csak akkor tanul igazán, ha érzi, mi köze van hozzá. A hatodiknak pontos menet kell, különben szorong. A hetediknek élmény kell, különben elrepül a figyelme.
Ugyanaz a tananyag, ugyanaz a szoba, ugyanaz az időpont, mégis egészen más történik belül.
Ezért kezdem a tanulásmódszertan tréninget Enneagrammal.
Nem azért, hogy címkét ragasszunk a gyerekre vagy a felnőttre. Nem azért, hogy azt mondjuk, „te ilyen vagy, kész, fogadd el”. Hanem azért, mert az Enneagram térképet ad. Megmutatja, milyen belső félelmek, motivációk, önvédelmi működések és rejtett mozgatórugók hatnak arra, hogyan tanul valaki.
A tanulás ugyanis nemcsak technika, memória és koncentráció kérdése.
A tanulás mögött ott van az ember.
És ha nem értjük, ki ül a könyv fölött, könnyen rossz irányból próbálunk segíteni.
A jobb agyféltekés tanulásban képekkel, történetekkel, ritmussal, mozgással, elmetérképpel, asszociációkkal és kérdésekkel dolgozunk. Ezek fantasztikus eszközök, de nem mindegy, hogyan adjuk őket az ember kezébe. Belső képek szerepe a jobb agyféltekés tanulásban.
Mert az egyik gyerek rögtön játszani kezd velük. A másik előbb meg akarja érteni a szabályt. A harmadik tudni akarja, hogy jól csinálja-e. A negyedik azt kérdezi, mi értelme az egésznek. Az ötödiknek idő kell, hogy egyedül átgondolja. A hatodik biztosítékot keres, hogy nem fog hibázni. A hetedik színesen, gyorsan, élményszerűen akar haladni. A nyolcadik nem tűri, ha fölé állnak. A kilencedik pedig lehet, hogy mindenre rábólint, de belül még nem mozdult meg.
Ezért nem működik a mindenki számára egyforma tanulási tanács.
Az Enneagram abban segít, hogy ne csak azt nézzük, mit kell megtanulni, hanem azt is, ki hogyan tud hozzáférni a saját figyelméhez, erejéhez, kíváncsiságához és kitartásához.
A tanulási elakadások ritkán maradnak meg pusztán iskolai problémának. Ha egy gyerek évekig azt hallja vagy érzi, hogy ő gyenge, lassú, szétszórt, makacs vagy nem elég jó, ezek a mondatok később belső korlátokká válhatnak. Erről az Életút Akadémián is írtam, amikor arról beszéltem, hogyan akadályozzák meg a régi címkék és elvárások, hogy felnőttként a saját utunkat éljük. A régi címkék és elvárások belső korlátokká válnak.
Most nézzük meg a kilenc karaktertípust kimondottan tanulási szemszögből.
Az 1-es karakter gyakran nagyon lelkiismeretes tanuló. Szereti, ha rend van, ha pontos a feladat, ha világos, mit várnak tőle. Erős benne az igény, hogy jól csinálja. Nem csak úgy nagyjából. Pontosan. Szépen. Hibátlanul.
Ez a tanulásban nagy erő lehet, mert kitartó, alapos, felelősségteljes. Nem csapja össze a munkát. Ha feladatot kap, komolyan veszi. Ha megtanul valamit, gyakran igyekszik valóban megérteni.
Csakhogy az 1-es karakternek a hiba egy kínzó élmény. Nem egyszerűen azt éli meg, hogy valamit még javítani kell. Sokszor belül azt érzi, hogy ő hibázott, ő nem volt elég jó. Emiatt tanulás közben könnyen befeszülhet. Annyira jól akarja csinálni, hogy közben elveszíti a játékosságot, a kíváncsiságot, a könnyedséget.
Egy 1-es gyerek például sokáig radírozhat, újraírhat, javítgathat, miközben már régen érti az anyagot. Egy 1-es felnőtt tanuló pedig addig csiszolja a jegyzetét, amíg a tanulásból teljesítménykényszer lesz.
Neki az segít, ha megtanulja: a hiba nem bűn, hanem információ.
Tanulás közben nem az a cél, hogy elsőre tökéletes legyen minden, hanem hogy a gondolkodás elinduljon. A jobb agyféltekés tanulás azért lehet számára felszabadító, mert a képek, történetek, rajzok és elmetérképek nem a tökéletességről szólnak. Nem kell szépen rajzolni. Nem kell hibátlanul alkotni. Működnie kell.
Ezt sok 1-esnek külön meg kell tanulnia.
Nem baj, ha csúnya az elmetérkép. Nem baj, ha nem tud rajzolni. Nincs tökéletes, csak törekvés a tökéletességre.
Ha az 1-es tanuló biztonságban érzi magát abban, hogy hibázhat, akkor óriási erővel tud tanulni, mert az alapossága megmarad, de már nem fojtja el a kíváncsiságát.
A 2-es karakternek a kapcsolat nagyon fontos. Ő gyakran akkor tanul jól, ha érzi, hogy valakihez kapcsolódik a tanulásával. Fontos neki, hogy kinek szerez örömet, kinek segít, kinek lesz hasznos az, amit megtanul.
Egy 2-es gyerek sokszor szeret a tanító néni kedvéért, a szülő mosolyáért jól teljesíteni. Vagy azért, hogy valaki büszke legyen rá. Egy 2-es felnőtt tanuló is gyakran akkor lendül be, ha látja, hogy a tudását mások javára tudja fordítani.
Ez nagyon szép cél, de…
A 2-es könnyen elveszítheti a saját tanulási ritmusát, mert túl sokat figyel másokra. Segít a testvérének. Megmagyarázza a többieknek. Alkalmazkodik, meg akar felelni. Közben pedig a saját tanulása háttérbe szorul.
Nála az is előfordulhat, hogy nem azért tanul, mert belülről érdekli, hanem mert szeretne szerethető lenni. A jó jegy, a dicséret, az elismerés számára kapcsolatot jelent. Ha ezt nem kapja meg, könnyen elbizonytalanodik.
A 2-es tanulónak az segít, ha a tananyaghoz személyes és emberi kapcsolódást talál. Egy történelmi eseménynél például nemcsak az évszámot kell látnia, hanem az embereket is. Ki mit érzett? Kinek segített? Kinek fájt? Miért fontos ez az emberi élet szempontjából?
A jobb agyféltekés tanulás nála különösen jól működhet történeteken, szereplőkön, érzelmeken keresztül. Ha egy tananyag emberivé válik, a 2-es sokkal könnyebben kapcsolódik hozzá.
Arra viszont figyelni kell, hogy ne csak mások kedvéért tanuljon.
Meg kell tanulnia kimondani, hogy ez az én tudásom is, nekem is fontos. Nemcsak azért tanulok, hogy megfeleljek vagy segítsek, hanem azért is, mert én fejlődöm általa.
A 3-as karakter tanulás közben gyakran eredményben gondolkodik. Mit kell elérni? Mi a cél? Milyen jegy kell? Hogyan lehet gyorsan, hatékonyan, látványosan teljesíteni?
Ez hatalmas előny lehet. A 3-as tud fókuszálni, ha látja a célt. Képes mozgósítani magát. Szereti, ha van mérhető eredmény, ha látszik a haladás, ha valamit kipipálhat. Sok 3-as tanuló kifejezetten jól teljesít, mert érzi, hogyan kell alkalmazkodni az elvárásokhoz.
Csakhogy éppen itt van a csapda.
A 3-as könnyen megtanulhat jól szerepelni anélkül, hogy mélyen kapcsolódna a tudáshoz. Gyorsan ráérez, mit akar hallani a tanár, mire jár a jó jegy, hogyan lehet a legkevesebb idő alatt a legjobb eredményt kihozni. Ez rövid távon sikeres stratégia, hosszú távon viszont veszélyes, mert a tanulásból teljesítményprojekt lesz.
A 3-as gyerek vagy felnőtt könnyen elhiszi, hogy ő annyit ér, amennyit teljesít. Ha jó az eredmény, rendben van. Ha nem, meginog az önértékelése.
Neki nagyon fontos lenne megtanulni, hogy a tudás nemcsak a szereplésről szól. Nemcsak arról, hogy kívülről sikeresnek látszom, hanem arról is, hogy belül valóban értem-e, amit tanulok.
A Feynman-módszer például kiváló lehet 3-asoknak, mert gyorsan kideríti, valódi megértés van-e a háttérben. Ha el tudja magyarázni egyszerűen, saját szavaival, akkor nemcsak jól teljesített, hanem érti is.
A jobb agyféltekés tanulás segíthet neki abban, hogy a hatékonyság mellé élmény is társuljon. Ne csak elérje a célt, hanem közben kapcsolódjon a tananyaghoz. Mert a 3-asnak nem az a kihívás, hogy haladjon, ő azt nagyon jól tudja. Az a kihívás, hogy ne csak teljesítsen, hanem valóban tanuljon.
A 4-es karakter nem tud jól kapcsolódni ahhoz, ami számára üres, száraz vagy személytelen. Ha egy tananyag nem érinti meg, ha nem talál benne jelentést, nem tudja valahogyan a saját világához kötni, könnyen elveszíti az érdeklődését.
Kívülről ez néha hangulatingadozásnak vagy motiválatlanságnak tűnhet. Pedig a 4-es nem feltétlenül lusta. Egyszerűen szüksége van arra, hogy belső kapcsolatot találjon az anyaggal.
Ha ez megvan, akkor viszont rendkívül mélyen tud tanulni. Kreatívan, egyedien, saját látásmóddal. Egy irodalmi mű, egy történelmi korszak, egy művészeti téma, de akár egy biológiai folyamat is élővé válhat számára, ha talál benne hangulatot, képet, sorsot, emberi történetet.
A 4-es tanuló számára a jobb agyféltekés módszerek különösen természetesek lehetnek. Kép, szín, zene, hangulat, történet, szimbólum, érzelem. MŰVÉSZET. Ezek mind segítenek neki abban, hogy a tananyag ne külső elvárás legyen, hanem belső élmény.
Arra azonban figyelni kell, hogy ne csak akkor tanuljon, amikor kedve van hozzá. A 4-es könnyen mondhatja, „most nem érzem”. De a tanulásban néha az érzés csak akkor jön meg, amikor elkezdjük. Neki olyan belépési pontokat érdemes keresni, amelyek megnyitják az érzelmi kapcsolatot, de közben finoman rendszert is adnak.
Például: milyen kép jut eszedbe erről? Milyen hangulata van ennek a korszaknak? Ha ez a fogalom egy szereplő lenne, milyen lenne? Mi az, ami ebben téged megérint?
Ha a 4-es megtalálja a saját bejáratát a tananyaghoz, akkor többé nem felszínesen tanul, hanem mélyen.
Az 5-ös karakter érteni akar. A megtanultam, vissza tudom mondani, neki nem pálya. Rendszert akar látni, összefüggéseket.
Ezért az 5-ös gyakran szeret olvasni, kutatni, utánanézni, rendszerezni. Ha valami érdekli, elképesztő mélységig képes belemenni. Nem elégszik meg a felszínes magyarázattal. Tudni akarja, mi miért van, hogyan működik, honnan ered, mi a logikája.
Ez tanulásban hatalmas adottság.
Csakhogy az 5-ös elakadhat az információgyűjtésben. Még olvas egy cikket, még megnéz egy videót. Keres egy pontosabb magyarázatot. Szinte soha nem érzi késznek magát. Közben rengeteget tud, de lehet, hogy nem mondja ki, nem gyakorolja, nem alkalmazza.
Az 5-ös tanulónak nem az a legnagyobb kihívás, hogy gondolkodjon. Gondolkodik ő bőven. Inkább az, hogy a tudást kihozza a fejéből. Egy kérdés hallatán, ő nem fog válaszolni, még akkor sem, ha a csoportban senki nem tudja a választ. Csak akkor felel, ha rákérdezel. És ő tudja a választ. Persze, hisz hatalmas tudáshálót épített ki magának.
Neki nagyon hasznos lehet, ha tanulás közben rajzol, elmetérképet készít, saját szavaival magyaráz, vagy megtanítja valakinek az anyagot. Ez segít abban, hogy a belső tudás ne maradjon zárt rendszerben, hanem mozgásba kerüljön.
A jobb agyféltekés tanulás az 5-ös számára néha elsőre furcsának tűnhet, mert túl játékosnak, túl képesnek, „nem elég komolynak” érezheti. De ha megérti a működését, nagyon megszeretheti, mert rendszer van mögötte. A képalkotás, az asszociáció, az elmetérkép nem díszítés, hanem gondolkodási szerkezet.
Az 5-ösnek azt érdemes mondani: Nem kell kevesebbet értened. Csak ne csak a fejedben tartsd. Alakítsd képpé, rendszerré, magyarázattá, hogy használni is tudd.
A 6-os karakter tanulás közben biztonságot keres. Szeretné tudni, mi a feladat, mi a szabály, mire számíthat, mi lesz a következő lépés. Sok kérdése van. Nem azért, mert akadékoskodik, hanem mert kapaszkodót keres. Egy tanulás tréningen hamar felismerni a 6-os karaktert, mert mindig kérdez.
Ha nincs elég biztonság, a 6-os könnyen szorongani kezd. Jönnek a mi lesz, ha kérdések. Mi lesz, ha nem jól tanulom meg? És ha mást kérdeznek? El fogom felejteni. Én ehhez kevés vagyok.
Ez a belső bizonytalanság sok energiát elvihet a tanulástól.
Viszont ha a 6-os biztonságban érzi magát, nagyon kitartó, lelkiismeretes, megbízható tanuló tud lenni. Képes gyakorolni, visszatérni az anyaghoz, ellenőrizni magát. Nála a rendszer, a lépések és a világos módszer különösen fontos.
A jobb agyféltekés tanulásban neki sokat segíthet, ha nem csak azt mondjuk: „alkoss képet”, hanem megmutatjuk a folyamatot. Először keresünk kulcsszót, aztán képet, aztán kapcsoljuk történethez, aztán visszamondjuk. Ha látja a menetet, megnyugszik. Azt szoktam mondani, minden olyan, mint a matekban a megoldási menet.
A 6-osnak a kérdezés nagyon fontos tanulási eszköz. Nem szabad leinteni, hogy „ne kérdezz már annyit”. A kérdései gyakran azt mutatják, hogy próbál biztonságos belső rendszert építeni. Hmmm.. a mai oktatási rendszerben ez nem kívánatos tulajdonság.
A tanulásban neki az segít, ha van kapaszkodó, de nem fullasztó kontroll. Ha van rendszer, de közben bátorítást is kap arra, hogy képes önállóan gondolkodni.
A 7-es karakternek élmény kell. Játék, humor, változatosság, mozgás, színek, gyors felismerések, lendület. Ha a tanulás túl monoton, túl lassú, túl száraz, akkor a figyelme könnyen elrepül. Nem azért, mert buta, hanem mert folyton új ingert, izgalmat keres.
A 7-es gyerek gyakran gyorsan lelkesedik. Beindul, csillog a szeme, jönnek az ötletei. Aztán amikor ismételni kellene, pontosítani, elmélyíteni, akkor már menne tovább. A 7-es felnőtt tanuló is könnyen belekap sok mindenbe, de nehezebben marad egy témánál hosszabb ideig. Abszolut szétszórt, mert minden érdekli és fél, hogy valamiről lemarad.
Neki a jobb agyféltekés tanulás nagyon jól állhat, mert képek, történetek, vicces asszociációk, mozgás és kreativitás kerülhet a tanulásba. Egy száraz felsorolásból belső film lesz, egy unalmas szabályból ritmus, egy évszámból kép.
Arra kell figyelni, hogy a játékosság ne váljon szétszórtsággá. A 7-esnek keretekre is szüksége van, csak nem börtönszerű keretekre. Inkább rövidebb, lendületesebb tanulási egységekre, változatos módszerekre, gyakori sikerélményre.
Nála nem az a megoldás, hogy „ülj nyugton két órát”. Sokkal inkább az, hogy tanuljunk okosan, mozgással, képpel, ritmussal, majd térjünk vissza az anyaghoz több irányból.
A 7-es akkor tanul jól, ha a tanulás nem büntetés, hanem felfedezés.
A 8-as karakter nem szereti, ha irányítják. Ha azt érzi, hogy ráerőltetnek valamit, könnyen ellenáll. Nem biztos, hogy hangosan, de belül nagyon erősen. A „mert azt mondtam” típusú tanulási helyzetek nála ritkán működnek.
Az 8-as tanulónak fontos az erő, az önállóság, a kontroll érzése. Szeretné tudni, miért kell ezt megtanulni, mire jó, hogyan használható. Ha értelmet lát benne, és kihívásként kapja meg, óriási energiával képes beállni mögé.
Ha viszont gyengének, alárendeltnek vagy kényszerítettnek érzi magát, ellenáll.
A tanulásban ez úgy jelenhet meg, hogy nem akar segítséget kérni, mert az gyengeségnek tűnik számára. Vagy nem akarja megmutatni, ha valamit nem ért. Inkább keménynek mutatkozik, mint bizonytalannak.
Neki nagyon fontos olyan tanulási helyzetet teremteni, ahol nem megszégyenítve van, hanem partnerként kezelve. Ahol nem ráparancsolnak, hanem kihívást kap, nem elveszik az erejét, hanem irányt adnak neki. Különben dacossá válik és beáll a csakazértsem.
A jobb agyféltekés tanulás az 8-asnak akkor működik jól, ha érzi, hogy ez eszköz a kezében. Nem gyerekes játék, hanem hatékony módszer, amivel gyorsabban, erősebben, önállóbban tud tanulni.
Ne parancsolj neki, mert azzal pont az ellenkezőjét éred el.
Mondd ezt: Akarod tudni, hogyan leszel képes uralni a helyzetet?
Erre már sok 8-as figyelni kezd.
A 9-es karakter sokszor nem azért nem tanul, mert nem képes rá, hanem mert nehezen mozdul. Elfolyik az idő, elúszik a figyelem. Kényelmesebb nem belekezdeni. Nem sürgeti belül olyan erős teljesítményvágy, mint a 3-ast, nem hajtja olyan erős kíváncsiság, mint az 5-öst, és nem feltétlenül keres annyi ingert, mint a 7-es.
Kívülről ez lustaságnak tűnhet, de nem az. Inkább belső elmosódás.
A 9-esnek gyakran nehéz elkezdeni. Ha viszont egyszer benne van, nyugodtan, kitartóan tud haladni. Jól működhet nála a békés tanulási környezet, az apró lépések, a túl nagy nyomás kerülése és az egyértelmű indítás.
A 9-es gyerek sokszor rábólint mindenre. „Jó.” „Rendben.” „Megcsinálom.” Aztán mégsem történik sok minden. Nem lázad, nem vitatkozik, csak nem indul el igazán. Neki nem elég az általános felszólítás, hogy „tanulj”. Konkrét, kicsi, megfogható lépés kell.
Most csak ezt az egy bekezdést rajzoljuk le. Nem kell több, csak a három kulcsszót keresd meg. Mondd el, mire emlékszel.
A jobb agyféltekés tanulás azért lehet számára jó, mert nem erőszakolja be egy túl feszes teljesítményhelyzetbe. A képek, történetek, elmetérképek finoman megmozdíthatják. Ha a tanulás békés, átlátható és nem fenyegető, a 9-es szépen ki tud nyílni.
Nála a kulcs gyakran az indítás, finoman, gyengéden.
Az Enneagram tanulási szemszögből azért fontos, mert megmutatja, mennyire más belső úton jut el valaki ugyanahhoz a feladathoz.
Az 1-esnek nem ugyanaz segít, mint a 7-esnek. A 6-os nem attól akad el, mint a 8-as. Az 5-ös nem ugyanúgy halogat, mint a 9-es. A 3-as nem ugyanazért teljesít jól, mint a 2-es. A 4-esnek nem ugyanúgy kell értelmet találnia a tananyagban, mint az 1-esnek vagy az 5-ösnek.
Ezért nem elég a tanulási módszertant technikaként tanítani. Előbb meg kell érteni az embert.
Ha tudjuk, hogyan működik valaki belül, sokkal pontosabban tudunk segíteni. Nem ugyanazzal a mondattal és ugyanazzal a tempóval. A motiváció is eltérő.
A tanulásmódszertan tréningen ezért nemcsak azt nézzük meg, hogyan lehet képekkel, történetekkel, elmetérképpel és memóriatechnikákkal tanulni, hanem azt is, milyen belső akadályok állnak a tanuló útjában.
Igen gyakori, hogy a tananyag nem is nehéz, csak az érések, amiket a tanulás kivált, nincsenek jól kezelve.
A jó tanulási módszer nem sablon. Nem mindenkire ugyanazt húzzuk rá. A jobb agyféltekés tanulás eszközei mindenkinél működhetnek, de nem mindenkinél ugyanonnan kell kezdeni.
Van, akinél először a hibázástól való félelmet kell oldani. Akad, akinél a sikerhajszát kell valódi megértéssé mélyíteni. 2-es karakternél az érzelmi kapcsolatot kell megtalálni. Az 5-ösnél az információgyűjtésből kell alkalmazásba fordulni. 6-osnál a biztonságot kell megteremteni, 7-esnél az élményt, a szabadságot vagy 9-esnél éppen az első apró lépést.
Ezért olyan izgalmas a tanulás.
Nem gépeket tanítunk, hanem embereket.
És amikor a tanuló végre megérti, hogy nem vele van baj, csak eddig nem a saját működéséhez illő úton próbált haladni, akkor megkönnyebbül.
Nem kell mindenkinek ugyanúgy tanulnia. De mindenkinek meg lehet találni azt az utat, ahol a tanulás újra működni kezd.
A Jobb-bal jobban – Kétféltekés tanulás örömmel című könyvben részletesen írok arról, hogyan lehet a bal és a jobb agyféltekét együtt használni tanulás közben, és hogyan segítenek a képek, történetek, ritmusok, elmetérképek és memóriatechnikák abban, hogy a tanulás ne magolás legyen, hanem valódi megértés.
Ha pedig szeretnéd személyre szabottabban megtapasztalni, hogyan tanulsz te vagy a gyermeked, a jobb agyféltekés tanulásmódszertan tréningen az Enneagrammal kezdünk. Megnézzük, milyen karakterbeli működések hatnak a tanulásra, hol akad el a figyelem, mi veszi el a kedvet, mi ad motivációt, és hogyan lehet a tanulást úgy felépíteni, hogy az ne küzdelem, hanem sikerélmény legyen.
Mert nem az a kérdés, hogy mindenki ugyanúgy tanuljon.
Hanem az, hogy mindenki megtalálja azt a módot, ahogyan végre tanulni tud.
A VIP családi tanulástréning azért különösen hatékony, mert ilyenkor nemcsak a gyerek tanulja meg, hogyan működik az agya, hanem az egész család rálát a saját működésére. Az anyuka, az apuka és a gyerek is megismeri a saját Enneagram-karakterét, és azt is, hogyan működik a másik.
Ez nagyon sok feszültséget fel tud oldani, azt is, hogyan változhat meg a gyerek tanuláshoz való viszonya.
Mert amíg nem értjük egymást, addig könnyen címkézünk. A gyerek „lusta”, „szétszórt”, „akaratos”, „túl érzékeny”, „túl lassú”, „túl makacs”. A szülő pedig ideges, sürget, magyaráz, ellenőriz, és közben egyre több lesz a veszekedés a tanulás körül.
Amikor viszont meglátjuk, hogy a másik nem bosszantani akar minket, hanem egyszerűen más belső működés szerint tanul, egészen más hangulat születik a családban.
Gyakran azt látom, hogy a gyerek valamelyik szülő karakterét hordozza erősebben. Ilyenkor az a szülő sokszor mélyen magára ismer benne. Egyszer csak nem az történik, hogy „miért vagy már megint ilyen?”, hanem az, hogy „jé, én is pontosan így működöm”. Ez a felismerés nagyon sokat segít az elfogadásban.
Ha a családtagok ismerik egymás karakterét, könnyebb lesz az együttműködés is. Az egyik gyereket nem lehet sürgetéssel tanítani, mert attól bezár. A másiknak keret kell, különben szétesik. Van, aki dicsérettől kap erőt, másnak szabadság kell, megint másnak biztonságos, kiszámítható lépések.
A VIP tréningen ezért nemcsak tanulási technikákat tanulunk. A család egy közös nyelvet kap. Megértik, ki hogyan tanul, ki mitől feszül be, ki mitől nyílik meg, és hogyan lehet otthon úgy segíteni, hogy abból ne napi harc legyen, hanem valódi együttműködés.
Ezért lesz kevesebb a veszekedés.
Mert amikor megértés születik, ott már nem egymás ellen dolgoznak a családtagok, hanem együtt keresik azt az utat, ahol a gyerek megtanul tanulni.
Az Enneagram segít megérteni, hogy nem minden tanuló ugyanattól akad el. Van, aki a hibázástól fél, más a kontrollt nem bírja, megint más könnyen elveszíti a figyelmét. Ha látjuk a karakter működését, könnyebb megtalálni azt a tanulási módot, amely valóban segíti.
Igen. Ugyanaz a tananyag kilencféle belső működésen keresztül egészen más élményt jelenthet. Az egyik gyereknek rendszer kell, a másiknak élmény, a harmadiknak biztonság, a negyediknek személyes jelentés. Ezért nem működik mindenkinél ugyanaz a tanulási tanács.
Nem, ha jól használjuk. Az Enneagram nem címke, hanem térkép. Nem azt mondja meg, hogy a gyerek milyen „rossz” vagy „jó”, hanem segít megérteni, mi mozgatja, mitől feszül be, mitől nyílik meg, és hogyan lehet hozzá jobban kapcsolódni tanulás közben.
Ha a szülők és a gyerekek is megismerik a saját karakterüket, könnyebb megérteni egymást. Sok veszekedés abból születik, hogy a családtagok másképp működnek, de ezt hibának látják. Amikor kiderül, ki hogyan tanul, ki mitől akad el, több lesz az elfogadás és könnyebb az együttműködés.
Azért, mert előbb meg kell érteni, ki ül a könyv fölött. A tanulás nemcsak technika, hanem személyes működés is. Ha látjuk a tanuló karakterét, pontosabban tudjuk használni a jobb agyféltekés módszereket, a képeket, történeteket, elmetérképet és memóriatechnikákat.
