Alvás közben tanulni? Kamu, vagy megvalósítható lesz a jövőben?

Tedd a könyvet a párnád alá. Majd reggelre tudod.

 

Te is hallottad és használtad már nem egyszer ezt a mondatot. Annak ellenére, hogy közben megmosolyogtad magad, vagy azt, aki ezzel a tanulási technikával akart megnyugtatni egy-egy megmérettetés előtt.

Valójában azt is átélted már nem egyszer, főleg verstanulásnál, hogy este halálra nyúztad magad, az istennek se akart a fejedbe menni. Sőt egyre rosszabb lett! Már a sorokat is keverted, nem csak a versszakokat. Reggelre kelve láss csodát! Mégis fújtad a memoritert.

Akkor mégiscsak van benne valami? Lehet alvás közben tanulni?

 

Professzor Björn Rasch alváskutató és biopszichológus, a svájci Fribourgi Egyetemen csapatával teljesen elmélyedt a témában. Igen bíztató eredmények születtek már. Holland – német szavak tanulásával kísérleteztek.

Lehet e szavakat tanulni alvás közben?

 

A kísérlet résztvevői nap közben 120 holland szót tanultak meg. Majd éjszaka ebből a 120 szóból a mélyalvás fázisában 60-at lejátszottak. Az alanyok nem tudták melyik 60 szót választotta ki Rasch és a csapata.

Eredménye? Másnapra mindenki, kivétel nélkül az alvás közben ismételt 60 szóra teljes biztonsággal emlékezett. Míg az el nem hangzott 60 szóval meglehetősen bizonytalanok voltak.

Még egy nagyon érdekes dologra derült fény. Amikor a holland szó után a német jelentést is párban lejátszották, akkor a kísérlet nem hozott jó eredményt. Ekkor váltottak arra, hogy csak hollandul ment a hanganyag a mélyalvás fázisában.

Ennek is annyira, de annyira megörültem! Miért is? Mert a hívószóval készített német szókártyákhoz a hanganyagot csak németül mondattam fel. Akkor még nem tudtam, hogy jól döntöttem. De éreztem, hogy csak úgy szabad. Azt tudtam, ha párban hangzik el a német-magyar szó, akkor visszatérnénk a magolva szótanuláshoz, ami totál eredménytelen. Ma már tudom, mi történik az agyban, ha csak németül hallja a tanuló a szót. De ez egy külön blogot érdemelne.

Elvileg lehetséges alvás közben szavakat tanulni

 

Azért elvileg, mert azt még nem tudják, hogyan lehet kivitelezni a gyakorlatban. Ugyanis a tanulás a csak a mély alvás fázisában ilyen hatékony. Azon dolgoznak most, hogy létrehozzanak egy szerkentyűt, appot, vagy valamit, ami úgy figyeli az alvás fázisait, mint az ő készülékük. Ilyet biztosan láttál már, egy süveg a fejen milliomegy zsinórral és tappanccsal. Ezt ki kell váltani valami egyszerűbb érzékelővel.

MP3- lejátszóval és fülessel próbálkoztak. Gondot okozott a kísérlet során, hogy nem szabad felébredni. A kívánt eredményt pedig csak a mélyalváskor lehet elérni.

Illetve vannak a nagyon rosszul alvók, akik még a mélyalvás fázisából is azonnal kijönnek, amikor elindul a készülék. Be kell lőni a hangerőt, ami egyénenként változó.

Az sem volt elég hatékony, hogy fülessel aludtak el, mivel elég sokan nem ellazultan, hanem koncentrált állapotban figyelték a szavakat és keresték közben a német megfelelőjét.

Szöveget is lehet alvás közben tanulni?

 

Rasch erre azt válaszolta, hogy egyelőre a nyelvtanulás, szótanulás az, amivel intenzíven foglalkoznak. De abszolút elképzelhető, hogy működik hosszú szövegnél is az alvás közben tanulás. Mégpedig ha a címhez az alcímek és legfontosabb kulcsszavak hangzanak el alvás közben.

Ez a megállapítás teljesen egybevág azzal a ténnyel, amit magam is megtapasztaltam és tréningeken tanítok. Az egyik legfontosabb eleme az általam összeállított módszernek.

Ha a címet és a hozzá tartozó alcímeket valamilyen memóriatechnikával beviszel és stabilizálod, akkor a részletek eszedbe fognak jutni. Számomra igen jó érzés, amikor az ösztönből tett tanulási módszer tudományos alátámasztást is kap. Úgyhogy nagyon büszke voltam magamra, amikor a professzor szájából hallottam, elég a címet, alcímeket és néhány kulcsszót alvás közben ismételgetni.

Hogyan tanuljunk alvás közben?

 

Bár tudjuk, mi kell még ahhoz, hogy megvalósuljon az álom, alvás közben tanulni, mégis rengeteg mindent használhatunk a kísérleti tapasztalatokból. Hiszen a fülessel végzett kísérletek is hoztak nagyon komoly pozitív eredményt, amit csak tökéletesíteni kell. De addig is van lehetőséged alvás közben tanulni.

  1. Az aktív tanulás történjen napközben. Igen magas koncentrált állapotban. Ez egyéntől függ. Tapasztald meg, mikor fog legjobban az agyad. Ez a bevitel szakasza.
  2. Még nap közben, az aktív tanulásnál a rögzítéshez használj változatos tanulási technikákat.
  3. Közvetlenül elalvás előtt ismételd át, amit megtanultál. Alvás közben megtörténik a stabilizálás.
  4. Idegen szavak tanulásánál, használd nyugodtan a fülest. Hallgasd az aktív szakaszban bevitt és rögzített szavakat. De ne párban a magyarral! ( Megvannak a szókártyáim némethez? Akkor hallgasd őket.)
  5. Hosszú szöveg tanulását oldd meg úgy, hogy felmondod a címet, alcímeket, kulcsszavakat a telefonodra és azt hallgatod vissza.
  6. Rasch még ad agy jó tanácsot, amit én is mindig hangsúlyozok a tanulás tréningen. Kapcsold össze a tanulást más tevékenységgel. Ha készítettél hanganyagot, bármilyen napi tevékenységed közben hallgasd. Nem is kell rá odafigyelni, csak hallgasd. Kicsit hasonlít az alváshoz a nem fókuszált állapot.

A két aranymosó, avagy hogyan tanuljunk a felgyorsult világban

arany

 

Élt valamikor mostanában egy ország széli kis faluban egy család. Nap mint nap keményen küzdött a földeken. Mindhiába. Egyre kevesebb jutott az asztalra.  Egyszer így szólt az apa a fiaihoz.

– Itt a falu megett’ van egy hegy. Azt mesélték egykoron, hogy bizony abban a hegyben arany van. A hegy lábánál fakad egy forrás. Aki kitartó és átmossa a kavicsokat, aranyrögökre talál. Próbáljátok meg, hátha jobb életetek lesz, mint nekünk.

Úgy is lett. A két fiú fogta magát, felszerelkezett aranymosó szitával és kiültek a sziklára, szorgalmasan mosták a legördülő üledéket. Gyűltek az aranyrögök. Örültek a fiúk. Hogyne örültek volna! Hisz látták a szebb jövőt. Kitörhetnek a szegénységből. Igen ám, de jött a klímaváltozás. Hirtelen égszakadás, földindulás. A lezúduló ár elmosta a nehezen kibányászott aranyszemeket. Ekkor a kisebb fiú gondolt egyet. Védelembe helyezte aranyköveit. Számított arra, hogy ez most mán’ így lesz. Jön az ár. A nagyobbik nem foglalkozott vele. Csak gyűjtögetett és gyűjtögetett, bízván benne, hogy marad a jó idő és gyűlik az arany halomba.

De nem így lett. Egyre többször, egyre nagyobb viharok jöttek. Lassacskán már egész álló nap csak esett, de hevesen ám. A kisebbik fiú minden este hazavitte a kincseit. Otthon is még dédelgette, csiszolgatta őket. Csak úgy csillogott villogott a gyűjteménye. Mire felcseperedett, összegyűjtött annyi értékes aranyrögöt, hogy elindulhatott a világba szerencsét próbálni.

A nagyobbik pedig még most is ott ül az aranyhegy lábánál. Csattog, villámlik körülötte az ég. A zuhatag pedig estére elmossa az egyre nehezebben, kínkeserves munkával összekapirgált aranyrögöcskéket. Már úgy hozzászokott, hogy észre sem veszi az egyre hevesebb zivatarok elsöprő erejét. De még mindig abban reménykedik, hogy holnap majd jobb lesz.

Téged lassú tűzön főznek, mint a békát

 

Közlök néhány tényt. Bízom benne, hogy ki tudlak ugrasztani a megfőtt béka szindrómából.

(A “megfőtt béka” szindróma egy egészen különös biológiai jelenség leírására szolgál: ha egy békát egy tál meleg vízbe helyeznek, azonnal kiugrik abból. Elviselhetetlenül kellemetlennek találja a meleget, és reflexszerűen változtatni akar helyzetén. Ha azonban ugyanazt a békát egy tál hideg vízbe rakják, majd a vizet lassan, fokozatosan melegítik, akkor a béka szinte megfőzhető. Az ok: egyszerűen nem érzékeli a víz hőmérsékletének fokozatos változását. Az eredetileg kellemesen hűvös, majd lassan egyre melegebbé, végül forróvá váló vízben mozdulatlanul heverő béka helyzetét szinte valamennyien – egyének és szervezetek egyaránt – átélhetik. Tudatunk átsiklik környezetünk apró, és kezdetben alig érzékelhető figyelmeztető jelzései felett. Nem érzékeljük egy barátság meglazulását, egy szerelmi kapcsolat elhidegülését. Elkerüli figyelmünket házasságunk a mindennapok unalmába való beleszürkülése, átsiklunk gyermekeinkkel, vagy szüleinkkel való találkozások ritkulásán, hozzászokunk munkánk növekvő monotonitásához, és nem érezzünk gondnak üzleti partnerünkkel való konfliktusaink növekedését. A vállalatok éppen így, nem érzékelik környezetük mind több elemének minőségi változását. Nem fogják fel vészjelként az elpártoló vevőket, a kilépő munkatársakat, a megerősödő versenytársakat, a romló nyereségességet, vagy éppen az egész iparágat sújtó “földcsuszamlás-szerű” technológiai változást. Ami azonban a legérdekesebb így vannak ezzel gyakran egész társadalmak is.”)

            Marosán György

  1. Ma egy nap alatt annyi információ termelődik, mint 2003-ig az emberi lét óta összesen.
  2. Ez az információmennyiség naponta hatványozódik. Emberek milliárdjai tesznek ki percenként 50-100 hírt, eseményt a világhálóra. Ma már minden egyes ember hírforrás.
  3. Az agyad vigyáz rád. Nem engedi be ezt a tömeget. De! Azt tárolja el, ami érdekes. Nem azt, amire szükséged van.
  4. Az agyad vigyáz rád. Azt akarja, hogy jó érezd magad, ezért óv a gondolkodástól.
  5. A gondolkodás nehéz. A gondolkodás, tanulás fogyasztja a legtöbb energiát. Többet, mint a tested összessége.
  6. A fejedbe kerülő információ útja: rövid távú memória 5-7 hellyel > közép távú memória , csak kicsivel több> hosszú távú memória, végtelen
  7. A tanulás menete: bevitel> bevésés> tárolás> előhívás
  8. Koncentráció nélkül nem jöhet létre tartós, értő tudás.

Hogy gondolhatja bárki is a fentiek ismeretében, hogy lehetséges még úgy tanulni, mint 10 évvel ezelőtt, az okostelefonok nélküli világban.

Hogy is gondolhatja még bárki is, hogy tanulási stratégia, tanulási technika nélkül agya eltárolja, ami annak munka, megerőltetés.

Hogy is gondolhatja bárki is, hogy a rövid távú memóriából, ahol csupán 5 hely van, nem mosódik ki észrevétlenül az elvont információ.

Hogy is gondolja bárki is, hogy megtervezett ismétlési ütem, ritmus nélkül az agya elviszi az infót a hosszú távúba.

Koncentráció 1.

 

Mérhetően zuhan. Első német óra az idén. Beszélgetünk a nyárról. Nagyon egyszerű kérdéssel indítok. NEM EGYEDI ESET!

– Voltál nyaralni? – rám szegeződő tekintet. Látom rajta, hogy csak néz. Nem jut el a tudatáig a kérdés. Újra felteszem. Lassan mondom.

– Voltál valahol nyáron a családoddal? – arckifejezésén semmi változás. Üres tekintet. Mimikájáról leolvasom, kezdi magát kényelmetlenül érezni.

– Hol voltál a nyáron?- próbálom másként, röviden.

– Nem értem a kérdést.- rebegi halkan. A stressz hormonok is megtették hatásukat. Blokkoltak.

– De igen! Érted. –mondom kedvesen. –Csak nem figyelsz rám. Miközben kérdezek, ezer más gondolatot gyártasz. Ezt nem lehet. Vagy figyelsz rám, vagy az elmédben ugráló 1000 vad majmocskára.

– Tényleg. Ez igaz.

– Oké, kérdezek megint. Nézz rám! Lassan mondom. Hol voltál nyaralni? –és végre jön a válasz.

– Mondhatok valamit? – meg sem várja, mit szólok, hadarva beszél. – Észrevettem magamon valamit. Képtelen vagyok odafigyelni a tanulásra. Nem tudok koncentrálni. Hiába akarok nagyon de nagyon. Nem megy. Már elviselhetetlenül szenvedek. Segítsen! A csapat minden tagja bólogat. Rám szegeződő tekintetek. Remény. Hátha van megoldás.

Koncentráció 2.

 

Mérhető eredmény. NEM EGYEDI ESET.

Hallásértés gyakorlat. Indítom a hanganyagot. Érdekes történet egy 100 éves indiai bácsiról, aki 92 évesen lefutotta a Maratont. Alapfokú szöveg. Rövid. Középfokúra készülőknek, bemelegítésként.

– Mit értettetek? – meg sem kellett volna kérdeznem, leolvastam a reakciót. Már akkor láttam a testbeszéden, amikor ment a szöveg. Nincsenek rajta. Abban azonban bíztam, hogy legalább a 100 éves és a Maraton meglesz. Nem volt.

– Rendben, olvassuk el a hozzá tartozó kérdéseket. Az majd segít. Kapaszkodó. Támpont. Megbeszéljük azt is, vajon miről lehet szó. Újra indítom. Válaszoljatok a kérdésekre. Egy valaki ír 2 szót.

Hiába is játszom le még 3x, nem a hallásértéssel van gond, hanem a koncentrációval. Nem tudnak még 30mp-ig sem rajta maradni. Egyetlen érzékszerven a halláson jut el hozzájuk a történet. Nem látják a beszélő száját. Nincs környezet, ami segíti behatárolni a témát. Csak a csupasz hang van. Nincs villódzó képsorozat! Nincs eksön!

Nem, nem azzal van a baj, hogy németül megy a sztori. Kipróbáltam magyarul is. 10 kérdésből 3 jó válasz.

Képzeld azt, hogy minden infó, ami eljut hozzád a nap minden órájában, percében, másodpercében, valamilyen hangot adna. Ebben a zúgásban, dübörgésben, lármában, zsivajban, ricsajban, dobolásban, morajlásban, kopácsolásban kellene élned. Mit hogy élned! Ta-nul-nod! Képletet, fogalmat, jogszabályt, elvont tényeket, összefüggéseket. Olyan tudást felépítened, mellyel kitűnsz a környezetből. Mellyel eladod magad a munkaerőpiacon. Mellyel életbiztonságot szerzel magadnak, családodnak. Mellyel hozzáadsz a világhoz.

  • Ébredj, ha szülő vagy. Ne hagyd tovább szenvedni gyermeked.
  • Ébredj, ha tanuló vagy középsuliban, egyetemen.
  • Ébredj, ha nyelvet tanulsz.
  • Ébredj, ha szenior vagy.

Nem az információs társadalom a hibás. Nem hibás! Ez van. Normális folyamat. Nem lehet leállítani. Nem is szabad leállítani! Soha de soha nem volt még lehetőség arra, hogy mindenki számára elérhető legyen a tudás. Most bárki elérheti.

Mindig az fejlődik, halad, lesz okosabb, értelmesebb, aki meglátja, elfogadja a változást és megtanul ahhoz alkalmazkodni.

Ma egy nap alatt annyi információ termelődik, mint 2003-ig az emberi lét óta összesen. Vedd észre, hogy lassan szoktál hozzá, mint béka a fazékban.

Mit lehet tenni?

Meg kell tanulnod másképp tanulni. Meg kell tanulnod újra koncentrálni. Ha ezt megléped, már nagyon sokat tettél magadért, családodért.

Tanulni és/vagy tudni – ez itt a kérdés

 

Avagy hogyan lehet az iskolai robotgyárból kilépni és gondolkodó, független, szabad emberré válni.

Megkezdődött a tanév. Inkább úgy nevezném, robotképző. Gondolkodás, értelem és összefüggések nélküli tananyagzúdítás a fejekbe. Ha megtelt, majd kiokádják, hogy helyet adjanak a következő adagnak. Elavult oktatás, elavult tanulási módszerek. Gondolkodásnak még a csírája is kioltva.

Ha meg is próbálkozik egy-egy pedagógus megállni és láttatni, egészen biztos lemarad az anyaggal. Akkor pedig újjal mutogatás következik, mert úgy adta át a csapatot, hogy a könyvnek még a feléig sem értek el. Az a kiváló tanár, aki már május közepére ledarálta az anyagot. Jah, hogy abból a következő tanévre még morzsányi sem maradt meg a fejekben? Oh, hát az a diák hibája. Miért nem tanulta meg?

Miért merem ezt állítani? Képzeld el, hogy van egy komornyikod,  Jan, aki az elmédben lakik és az a feladata, hogy elpakolgassa, amit bevittél, azt rögzítse, hogy ott is maradjon. Ha jó helyre, jól leragasztotta, akkor azonnal előkapja akkor, amikor neked arra szükséged van.

1. A tanulás hálóépítés

 

Ha újat tanulsz, annak megvan az érési ideje. A bevitt ismeretet le kell kötni már meglévőhöz. Oda, ahova tartozik. Újat tanulsz. Jan megkapja egy ládában az infót. Körülnéz és mindent átvizsgálva megkeresi, hogy hová tartozik. Mivel van összefüggésben. Bővíti a hálót. Szövi, mint a pók.

De! Ehhez idő kell. Ha kamionszámra öntik le ne neki az információt, ő ugyan beviszi (talán), de nem győzi átvizsgálni, mi mivel függ össze. Csak úgy leborítja valahova. Tudod milyen háló készül a fejekben? Mintha egy bedrogozott pók szőtte volna.

2. A világban minden mindennel összefügg

 

A tudás az, ha érted a világ működést. A történéseket, okokat, következményeket. Például: most ég az Amazonas. Ez az ott lakóknak jó. Mert a marhák legelőhöz jutnak. A marhatenyésztés jó megélhetést biztosít nekik. Miért? A nyugat megveszi a marhát. A nyugat fogyaszt. Sokat, többet, mint eleget. Mi lesz így a Földdel, a világgal, velünk? Ki is a hibás az erdőtüzekért?

De! Nemhogy ideje nincs Jannak, hogy elpakolgassa a hegynyi információt, nem is kap hozzá segítséget. A legjobban összefüggő két tárgy, mint történelem, magyar nincs összhangban. Nem ugyanakkor tanítják a korokat. Diák legyen a talpán, aki magától rájön, hogy a kettő baromira egy. Mert a költők, írók azért írták akkor, azt, mert….Földrajz + biológia? Egy pár. Ki mutatja meg a kapcsolatot?

3. Ismétlés nélkül megy minden a levesbe

 

Ebbinghaus felejtési görbéje, ami már az 1800-as évek óta ismert, (kellene legyen) megmutatja, hogy 1 napon belül ismételi javallott. Különben 50°% megy a levesbe. Mindig, minden tanulás ismétléssel kellene, hogy kezdődjön. Sőt, az előző 4 leckét lenne kötelező ismételni, mielőtt az 5-be belefogsz.

De! Órán leadják az anyagot. Minden órán a rákövetkezőt. Majd a témazáró előtt van egy darab ismétlés. Mit ismételnek? Azt, ami régesrég ott sincs a fejekben. Már az nap kiszorította a tanuló a biosz, töri, magyar óra anyagát, amikor hazaért. Sőt, még haza se kellett érnie. Azon nyomban, amikor kezébe vette a smartfonját és lecsekkolta az üziket. A legfrissebb Insta bejegyzésket, vagy megnézte a vloggerének legújabb videóját. A napi rohanva tanulás után meg mindent kitörölt kedvenc sorozatának újabb 3 részével, mit falt, mint a kiéhezett farkas.

4. A gondolkodás, ami előrevisz

 

Az ismeretet, ha nem használod, azaz nem gondolkodsz el a dolgokon, nem lépsz előrébb egy tapodtat sem. Láttad az Esőember c. filmet, ugye? Oh mennyi, de mennyi ismerete volt elméjében eltárolva az autista Raymondnak! Az ismeret önmagában használhatatlan adathalmaz. Az ismeretből, amivel rendelkezel, úgy lesz használható, előrevivő tudás, ha hagysz időt a gondolkodásra. Véleményformálásra, annak kifejtésére.

De! Erre nincs idő. Egy-egy anyag után legalább 2-3 órát kellene szánni a fejtegetésre. A beszélgetésre. A gondolkodásra.

Sztori, ami elGONDOLKODTATÓ

 

Hadd meséljek egy nagyon friss sztorit. Hallomásból tudom, hogy az a hír járja rólam, hogy szigorú vagyok. Úgy veszek át egy csoportot, hogy többen is félnek tőlem. Tavaly szeptemberben kaptam egy lánycsapatot. Tényleg félelmet láttam a szemekben. Bevallom, már nem lep meg. Nem foglalkozom vele, mert tudom, hogy néhány hét és megszelídítem őket. Most is így történt. Júniusban, tanév végén megkérdeztem:

-Féltetek tőlem?

-Igen.

-Miért? Mitől?

-Mert azt mondják, maga szigorú. Sokat kell tanulni. Mindenkit kiveséz. Belemászik a lelkünkbe.

-Tényleg ezt tapasztaltátok?

-Nem. Vagyis igen, de nem így. Szigorú, mert következetes. Amit tudni kell, azt tudni kell. De mindenben segít, hogy tanuljuk meg. Nem is sok, amit tanulni kellett. A módszer volt fura az elején. Amikor kiveséz, az pedig azt jelenti, hogy elmondja, min kell még javítani. De sose azzal kezdi. Mindig biztatást kapunk, hogy mi az, ami már tök jól megy.

-Szerintetek honnan terjed ez a hír?

-Azoktól, akiket „kirúgott”. Merthogy így mondják. Azok mondják, akik nem akartak tanulni és magára kenik.

– Mi volt a legnehezebb számotokra?

– GONDOLKODNI – hangzott egyszerre több szájból. Hozzáírni a saját véleményünket az elmetérképre. Mert ilyet nem szoktunk.

Ez van! Mit lehet itt tenni?

 

Abból főzhetünk, amink van. A tantervet nem tudod lecserélni. A tanárokat, akik kénytelenek követni az előírásokat, nem cserélheted le. Alternatív iskolák még szóba jöhetnek. Magántanulóság már aligha.

Tanítsd meg tanulni a gyermekedet. Még időben! Hogy Te sem tanultad? Persze, hogy nem. De egyre többen teszik. Több ezren vannak, akik már felébredtek és léptek. Segítségemmel. 17 éve kutatom, hogyan tanul az agy. Egy két napos képzésen megtanulhatod Te is. Általad minden családtagod. Garanciát vállalok. Ha nem érzed hasznosnak, használhatónak, amit átadok, szó nélkül visszafizetem a tréning árát.

 

“Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká tegye.”

(Örkény István)

 

Ötödikes lesz a gyermeked? 10 jótanács az eredményes tanuláshoz

Az 5. osztály a vízválasztó

 

Évtizedek óta minden év elején megkérdezem a diákjaimat, hogy ki szeret tanulni. A válaszok lelombozóak. Míg korábban 10-ből négyen azt válaszolták, van tárgy, amit szeretnek, az utóbbi időben jó, ha 1 vagy kettő azt mondja igen, szeretek tanulni.

A kisdiák boldogan megy első osztályba. Alig várja, már, hogy megtanuljon írni, olvasni.

– Mikor utáltátok meg a tanulást? – kérdem.

A válasz szinte egybehangzó. Ötödikben. Amikor bejött a rengeteg tantárgy. Mások a tanárok. Túl sok volt hirtelen a tanulnivaló. Nem győzzük. A legjobban azon lepődök meg mindig, amikor a történelemre mondják, hogy nem szeretik. De feketelistán van a természetismeret és persze sokuknál a matek.

Szakadék alsó és felső közt

 

Alsó tagozatban minden könnyebb volt. Könnyen jöttek a jó jegyek. Annak ellenére, hogy vannak lépések arra, hogy ne legyen akkora a szakadék alsó és felső között, mégis maradt a vízválasztó. Sok tanuló lecsörög. Ilyenkor a szülő megijed. Különórák, korrepetálás. Küzdelem, vita, büntetések. Mindezek a lépések még tetézik a bajt. A gyermek ettől még nem lesz jobb, sőt. Lelkének ez fáj. A kudarcokat végérvényesen eltárolja. Felnőtt korára is rombolóan hatnak. Önbizalma, magabiztossága csúszik lefelé. Elkönyveli, hogy neki ez nem megy. Nem elég jó. Nem felel meg.

Miért nehéz az ötödik

 

Több a tananyag.

Több tanár tanítja őket.

A tankönyvek szókincse nem igazodik a mai ötödikes szókincséhez. Na, ezt jobban ki is kell elemeznem. Tapasztalatom szerint egyre kevesebb szülő mesél a gyermeknek. Inkább kezébe adja a kütyüt. Nézzen mesét. Nem csak az a baj, hogy ettől zombivá válnak, hanem a legnagyobb kárt az okozza, hogy nem lesz szókincse. A sok meseolvasás által fejlődik a képzelete, kreativitása, problémamegoldó képessége. Nő a szókincse. Ki tudja fejezni magát, el tudja mondani gondolatait. Nem lesz gondja a szövegértéssel.

Az okostelefonos világban egymás közt is alig kommunikálnak. Röviden, gyorsan ínak egymásnak. A lényegesen kisebb szókincs miatt, a multitasking világa miatt a koncentrációjuk még 3 percig sem tart ki. Elolvasni, koncentrált figyelemmel egy 3-4 oldalas töri vagy természetismert leckét igazán gyötrelmes. Ráadásul úgy, hogy értsék s általa rájöjjenek az összefüggésre. Ezért is találkozom egyre többször azzal, hogy csak a füzetbe írt vázlatot kell megtanulniuk. Könyvből már nem is tanulnak.

A tudás 80%-ban a tanulási technikától függ

 

Vagyis, ha megtanultak volna tanulni úgy, ahogyan azt az agyműködés megkívánná, nem lenne gond. De kitől tanulták volna meg? Kedves anyuka, apuka, ha nem tévedek, Te sem tanultad. Ha van is tanulásmódszertan órájuk vajon azt ki tanítja? Olyan pedagógus, aki annak minden csínját-binját tudja, vagy egy leckével jár előrébb az anyagban. Azért tanítja, mert valakinek meg kell tartani az órát? A tanulással foglalkozó kutatók az utóbbi 5-6 évben jöttek rá a legtöbb dologra, hogyan folyik a rögzítés a hosszú távú memóriába. Intézményesen nem lehet együtt haladni a felfedezésekkel.

Meg kell tanulni tanulni

 

 1. tanács

A tanulást kezdje 15 perc pihenéssel. Játsszon a kutyájával. Hallgasson zenét. Semmiféle infót ne vigyen be. Telefonozás tilos. Gépezés tilos!

Miért? Ki kell üríteni az agyat. Helyet kell adni a tananyagnak.

  1. tanács

Amilyen tanórája volt, azzal foglalkozzon még az nap. Készítsen róla elmetérképet.

Miért? 24 óra múlva az új infó 80%-a távozik. Hatékony tanulás blog >>

  1. tanács

Oxigént, zöld ételeket, szóját, diót az agynak. Vizet.

Miért? Az agy a legnagyobb energiazabáló. A klorofill tárolja az oxigént. A szója szállítja az infót. A szinapszisok imádják a diót. Stressz és fáradság ellen jó a víz.

  1. tanács

20-25 percenként tartson 3 perc szünetet.

Miért? Tovább nem tud koncentrálni. Anélkül pedig felesleges tanulni. Plusz a bevitt újat az agynak el kell rendeznie. A szünet ne legyen több 3-4 percnél, mert kiesik a koncentrált állapotból.

  1. tanács

A jegyzet elmetérkép legyen

Miért? Elmetérképet nem lehet odafigyelés nélkül készíteni. Olvasni és lineárisan kimásolni lehet. Az elmetérkép olyan, mint az idegsejt. Megspórol az agynak egy csomó munkát. Jobb agyfélteke is munkába áll. Nem csak szegény bal dolgozik egyedül.

  1. tanács

Az elmetérkép segítségével mondja fel hangosan az anyagot.

Miért? Akkor tudja elmondani, ha érti. Százas szöggel rögzül az agyba. Részletesebben hallgasd itt >>

  1. tanács

Készítsen tanulókártyákat

Miből? Évszámok, fogalmak, idegen szavak, képletek kerüljenek tanulókártyára. Könnyű az ismétlés ütemét betartani velük. Így >>

  1. tanács

A telefont a másik szobába. Az kevés, hogy le van halkítva, ki van kapcsolva.

Miért? Elmélyült, koncentrált tanulásba kerülni 10-15 perc. Egy pillantás a telefonra elég ahhoz, hogy kiessen a figyelemből. Újabb 15 perc kellene, hogy visszajusson abba az állapotba, amiben volt.

  1. tanács

Az ismétlés számát és ütemét meg kell tervezni és betartani.

Miért? Hosszú távú tudás nem lehetséges kellő számú ismétlés nélkül. Vagyis amit megtanult, el fogja felejteni. A legegyszerűbben követhető, ha így csinálja: Mielőtt egy tárgyból elmetérképet készít, az előző 4-térképet fussa át. Egy térkép ismétlése csupán 3-5 perc. Teljesen átlátja az összefüggéseket. Amit pedig megértett, annak csak 5%-át felejti el.

  1. tanács

Használjon appokat a tanuláshoz

Miért? Szeretik a technikát. Vannak nagyon jó tanulást segítő fejlesztések. Változatossá teszik a tanulást.

Ha ezeket a tanácsokat az első órától kezdve betartjátok, garantált lesz a sikerélmény. Nem csak a jegyek maradnak szépek, hanem valódi, maradandó tudás birtokába jut. Arra lehet szép jövőt építeni.

Szeretnéd megtanítani a gyermekedet tanulni? Tegyétek együtt online. Már közel 2000-en végezték el és használják rendkívül sikeresen a komplex módszert.

Online tanulás tréning >>

Vagy gyere el a következő tanulás tréningre. Ha megtanulod technikát, megtaníthatod az egész családnak.

Személyes tanulás tréningek >>

6 tipp arra, mit tegyél, ha nem sikerült a vizsgád

 

Ha nem sikerült a vizsgád, annak bizony lenyomata van az agyadban. Mégpedig kudarcélményként kerül a rólad alkotott referenciák közé, aminek hatása lesz a jövődre nézve.

Persze nem mindenki egyforma e téren. Van, aki könnyen átlép e malőrön és folytatja, mintha mi sem történt volna. Azonban sokan vannak, talán többen, akiket nyomaszt a bukás terhe. Nekik kezelni kell a negatív élményt, mert kihat a következő vizsgára. Ha leestél a lóról, azonnal vissza kell ülni. Ha baleset történt veled mikor vezettél, másnap megint meg kell ragadnod a kormánykereket.

Nem baj, ha elesel. Akkor lesz baj, ha nem állsz fel, miután elbuktál.

Éld meg a fájdalmat

 

Első mozzanatként sirathatod magad. Éld meg a fájdalmat. Igazából nem a bukás fáj. Hanem inkább az, hogy megint neki kell veselkedned. Újra időt, energiát kell szánnod a tanulásra, míg mások élvezik a nyarat, buliznak, szórakoznak. Idejüket hobbyjuknak szentelhetik. Te szegény pedig görnyedhetsz újra a könyv fölött. Ha kisírtad magad, rövid időn belül 1-2 nap, vess véget az önsajnálatnak. Állj fel, igazítsd meg a koronát és tedd a dolgod.

Vizsgáld meg a szituációt

 

Tarts őszinte önvizsgálatot. Bukásodnak oka van. Hidd el nem a körülmények áldozata vagy. Nem kenhetsz mindent a vizsgáztatóra, a pont azt az egyet nem tudtam szitura. Sem a hidegre, sem a kánikulára. A felkészítő tanárodra sem dobálhatod a sarat, főleg akkor nem, ha a másiknak sikerült. Brrr én soha nem hibáztatom a körülményeket. Mert azzal elveszítem az irányítást. Tehetetlen játéka leszek a sorsnak. Mit tettél rosszul? Vizsgáld meg a szitut, mintha nem rólad lenne szó, hanem független újságíróként tudósítanál a vizsgáról.

Elég volt a tudásod

 

Lehetséges. Mi volt az oka annak, hogy nem mutattad meg, amit tudsz. Lámpaláz? Korábbi kudarcélmények? Önkorlátozó hiedelmek? Nem vagyok elég jó? Úgyis kirúgnak? Ha így van, akkor ezt kezelned kell. Bizonyosodj meg a tudásodról. Tarts főpróbát otthon, magadnak. A színészek is végszavaznak a premier előtt. Ők is elbuknának, ha próba nélkül állnának színpadra.

Otthon tudom, vizsgán nem

 

Igen, előfordulhat, hogy a négy fal között mindent tudsz és a pánik vizsgaszituációban tör rád. Beáll az agyhalál, mert bekapcsol a hüllőagyad. Vészhelyzetnek minősíti a vizsgát és leállítja a gondolkodást. Kezelned kell, mert különben csak rosszabb lesz. Bizonyosodj meg róla, hogy tudod. Majd engedd el. Az elengedés egyben vonzás. Figyeld a gondolataid. Amikor a mocsok egód rád akarja tukmálni, hogy úgyis megint kirúgnak, ne hidd el. Ki is akarja ezt veled elhitetni? A szomszédod? A barátod? Nem! Te magad! Ugyanezzel az erővel gondolhatod azt is, hogy ezúttal magabiztos leszel. Hozzáférsz minden infóhoz, amire ott és akkor szükséged van. Te döntesz.

Nem elég a tudásod

 

Ez inkább a gyakoribb. A szerencsére bíztad a dolgot. Esetleg nem is akartál a tudatában lenni annak, hogy kevés, ami a fejedben van. Becsaptad, áltattad magad. Nem keresem az okot, hogy miért nem tudsz eleget. Túl sok vizsgát vállaltál be vagy túl könnyelmű voltál és alapos tanulás helyett válságtanultál. A lényeg, hogy most végre tanuld meg rendesen. Tehetsz különbséget tantárgyak közt. Szükséged lesz rá majd az életben vagy nem.

Más tészta a nyelvvizsga. Igenis meg vagyok győződve arról, hogy baromira nem mindegy, hogy átcsúsztál e vagy bírod a nyelvet. Az épphogy, nem lesz elég pl. állásinterjúra. Az életed meghatározó fontos ismeretek esetén jó, hogy kirúgtak. Hálás leszel majd érte, hogy újra nekiláttál.

Ismerd be, hogy nem tudsz eleget

 

Gondolkozz, tervezz, cselekedj! Dolgozz ki egy tanulási stratégiát. Minden nap foglalkozz a tárggyal. Rengeteg blogot írtam arról, hogyan tanulj úgy, hogy abból valódi, használható tudásra tegyél szert. Az eredményed 50%-át a tanulási technika adja. Ebbe alapvetően beletartozik az ismétlés időpontja és üteme. Tapasztalataim szerint ezen áll vagy bukik minden. Mármint, ha hosszú távú tudásra akarsz szert tenni. Ha nem jól ismételsz, akkor elpárolog, mint nyári zápor a forró aszfaltról.

Összefoglalás

 

1.Tarts önvizsgálatot.

2. Ismerd be, ha nem tudsz eleget.

3. Hagyd abba a körülmények hibáztatását.

4. Dolgozz ki egy tanulási stratégiát.

5. Ne hallgass az egódra, ami lenulláz.

Biztatás a végére

 

A végére van még egy jó hírem. Vannak a lassan tanulók. Lehetséges, hogy Te is közéjük tartozol. Sőt, majdnem biztos. Mert többen vannak, mint a gyorsan tanulók.

A lassan tanulók, ha szorgalmasan, becsületesen tanultak, bevitték az információt az idegsejtekbe. Az út, ami összeköti az infómorzsákat, még nem épült meg. Nem született meg a megértés. Náluk ez egyik napról a másikra történik majd meg. Ilyenkor beszélünk csodáról. A nem és nem megy után, egy napon felkel és 100%-ot teljesít. Megépült az úthálózat.

Vigyázz! Ez a csoda azoknál tud megszületni, akik a mindennapos kudarcok, izzadság, olykor-olykor rövid ideig tartó feladás ellenére is csak mennek előre töretlenül. A sok kis tudás nem vész el az elméből, hanem összeáll. Megszületik az egység. A szikla, a csúcs. Nagyobb, erősebb, biztosabb lesz a  azokénál, akik ezt nem tették meg.

Tanulságos történet diáknak, szülőnek, pedagógusnak

Ennek a hatalmas virágcsokornak a tulajdonosa lettem. Egy pedagógus időnként kap virágot. Ám ez más. Különleges. Az őszinte köszönet csokra. Könnyekig meghatott. Igen, sírtam. Egyáltalán nem számítottam rá tőlük. Pont tőlük. De hadd meséljem el a történetet, amitől nem hétköznapi e szépség.

Szeptemberben találkoztunk a hosszú szünet után újra. Kitűztük a szóbeli nyelvvizsga időpontját. Decemberben megyünk. Már csak ismételni kell. Sokat beszélgetni, véleményt kifejteni, gondolkodni. A drága kis csoportom, akiről előző évben ódákat zengtem, megváltozott. Jöttek hétről hétre úgy, hogy alig tudtak megszólalni. Minden jól működő módszert bevetettem, hogy helyrerázzam őket. Semmi eredménye. Igazából tudtam, mi a gond. Vekerdy szavaival élve: Kamaszkor miatt átmenetileg zárva. Csakhogy a szülők elvárják, hogy időben nyelvvizsgázzunk. Nincs már hova húzni, hiszen „nyelvvizsgaérettek” voltak előző tanév végén.

Segíteni akartam. Derítsük ki mi a gond. – Nem tudjátok az időtöket beosztani? Tegyük meg együtt. Megcsináltuk a személyre szabott stratégiát. Tanulási módszereken nem kellett változtatni, hiszen azt a pár év alatt megtanulták tőlem. Egyszerűen megfogalmazva, tudnak tanulni. Akarom mondani, tudják, hogyan kellene, amit eddig meg is tettek.

Minden próbálkozásomra vállvonogatással, daccal válaszoltak. Igyekezhettem bárhogy. Sem a türelmemmel, sem a szigorú fellépésemmel nem értem el eredményt. A csapat összezárt. Egységet alkottak és viselkedtek úgy, mintha ellenség lennék. Egy-egy diák még kitartott az elején és nem állt csatasorba, de lassan mindenkit elvesztettem. Soha, de soha nem éltem át ilyet. Mentem hétről hétre reménnyel a szívemben az órára. Na, majd most. Most biztosan tanultak. Nem lett most. Azon az apró változáson kívül, hogy a kiszabott adag vázát el tudták mondani, de ha máshova kérdeztem bele a válasz néma csend. Én tudtam miért nem tudnak beszélgetni. Előző este tanulnak, nem ismételnek. Ezért azok a témák, amiket korábban átvettünk és azzal állna össze a kép, azonnal mentek a levesbe. Ezt ők nem tudják? Kérdezheted. Óh, hogyne tudnák! Évek alatt, amit a tanulásról tudniuk kell, megtanulták tőlem. Azt is tudják, miért kell úgy tanulni. Nem csak a módszert adom át.

Teljesen tehetetlen voltam. Közben persze figyeltem magam. Figyeltem minden gondolatomat, viselkedésemet, reakciómat. Mondtam olyat, ami dühből szakadt ki belőlem. Utólag sajnáltam és bocsánatot is kértem tőlük. Ők büszkén, emelt fővel ültek velem szemben. Bár a témáról alig volt 4-5 értelmes mondatuk, kikérték maguknak azt, hogy megvádolom őket nem tanulással. Igenis tanultak.

– De nem tudsz válaszolni. Ha tanultál, miért nem tudod elmondani a gondolataid?

– Nem jut eszembe.

Persze egy-két gyengécske kivétel mindig volt. Példaként szerettem volna használni, motiválni, de újabb kudarc. Nem egyszer futott át a fejemen, itt kell abbahagyni. Ha ezzel a generációval már nem találom meg a hangot, nem kérnek a módszerekből sem, akkor lépni kell. Oda kell menni, ahol elfogadják, amit tudok a tanulásról.

Néhány kivétellel pocsékul sikerültek a szóbeli nyelvvizsgák. Épphogy átcsúszni nem siker. Nem tudás. Azért nem, mert ez az a vizsga, amikor nem a papír számít, hanem az, valóban tud e beszélni. Akár állásinterjún, munkahelyen. Bárhol, bármikor.

Miután szinte mindenki átcsúszott a nyelvvizsgán, emelt fővel, büszkén magukra, érkeztek órára. Folytattuk a készülést az írásbelire. Derült égből villámcsapásként érte őket a reagálásom. Azt várták, hogy örömujjongásban, agyonra dicsérem őket, ehelyett kaptak a lélek mélyéig hatoló lelki fröccsöt. Ha láttátok volna, éreztétek volna, amit a tekintetek felém küldtek. Ha lehetne ölni a nézéssel, akkor ott golyózáporral kivégeztek volna. Igen, volt kivétel, Berci így szólt: – Nem vagyok büszke magamra. Annyi százalékot kaptam amennyit tanultam. Korrekt. Hála Istennek, a fiúk nagy része magába szállt. Egyetértettek Bercivel, bevallották, hogy alig-alig készültek, de eljátszották, hogy halálra tanulták magukat.

Egy lányka, nevezzük Szilviának, különösen dühös volt rám. Szilvia szép eredményt hozott. Magas pontszámot. A legtöbbet. De mindenki tudja saját életéből, hogy a vizsgán kell a szerencse is. Volt neki. Szilvia így szólt:

– Soha nem értékelte pozitívan a teljesítményem.

Aki olvassa írásaimat, volt nálam tréningen, az tudja. Mindig azzal kezdem az értékelést, mi a jó, hol tartasz és mi a következő lépés, hogy fejlődj. Vele is kivétel nélkül ezt tettem.

– Most láthatja, mennyit tudok. Megkíséreltem elmondani neki, miért magas a pontszám, de érthető módon csak tovább szítottam a tüzet.

Ebben a szörnyű, ellenséges légkörben folytattuk a munkát. Vágni lehetett a feszültséget. El kellett engednem a dolgot, mert görcsölve nem lehet eredményt elérni. Ha így, hát így. Teszem a dolgom, kedvesen, kitartóan, etikusan. Tárgyilagosan. Mindig csak az járt a fejemben, ez nem egy csata. Én adok és adok annak, aki kér. Türelmesen. Végtelenül türelmesen. Aki elfogadja, marad, aki nem kér belőle, távozik. Semmi baj nincsen azzal, ha a személyem, a módszerek nem jönnek be neki. Ez normális. Volt is egy fiú, aki szó nélkül távozott. Volt egy lányka, aki szerencsére a csoport előtt jelentette be szándékát. Mit ne mondjak! Megdöbbentett a stílus. De nem csak engem, a csoport minden tagja letaglózva ült még utána néhány másodpercig. – Ez mi volt? Próbálták kielemezni a helyzetet, de ilyenbe nem megyek bele. Rövidre zártam. Igazából tudom, hogy a stílus mögött a kamasz lakozik.

Valami történt utána. Visszatért lassacskán a régi hangulat, a jókedv, a nevetés. Újra láttam a szemekben a csillogást, a fejlődni akarást.

–Tercsi néni, ez hogy van? Tessék elmagyarázni még egyszer. Lehetne más példát kapni? Elakadtam. Segítene?

Tegnap utoljára találkoztunk. Ezzel a hatalmas csokorral álltak ott előttem. A nyakigláb fiúk, majdnem nővé serdült lányok. Köszönetet mondtak mindenért.

– Ezt én megérdemlem?- kérdeztem ledöbbenve.

– Igen! – szóltak kórusban. Igaza volt.

A sor végén ott állt Szilvia. Kezében egy doboz csokoládé.

– Én külön szeretnék köszönetet mondani. Itt akartam hagyni én is. De rájöttem, hogy inkább tanulnom kellene. Miután olyan kedvesen elbeszélgetett velem, rádöbbentem, mit kell tennem. Hiszek magamban.

Szóval egy pedagógus életében vannak bőven kudarcok és sikerek. Ezt egyértelműen a pályám egyik legnagyobb sikerének érzem. Sokat tanultam általuk önmagamról is.

Azért írtam meg a történetet ily részletesen, mert tanulságos pedagógusnak és szülőnek egyaránt. Ha a szülő bízik a tanárban, időnként érdeklődik a gyermeke iránt és nem csak az ő variációját hallgatja meg, akkor kéz a kézben, hármasban, megszületik a csoda, mit úgy hívunk, ember.

Tanároknak pedig azt üzenem, a „Kamaszkor miatt átmenetileg zárva.” táblát egyszer úgyis leveszik. Mi meg csak tegyük a dolgunkat.

Félsz a hibázástól?

 

Arra kérlek, dőlj hátra, gondolkodj el azon, mi volt a legnagyobb hiba az életedben, amit elkövettél. Ha megtaláltad, elmélkedj azon is, hogyan jöttél ki belőle? Nyertesen vagy vesztesen?

Félünk a hibázástól

 

Mindenki fél attól, hogy ront, téveszt. De nem egyformán reagálunk a hibázásra. Van, aki megsemmisül. Visszahúzódik a csigaházba, elszégyelli magát. Azonban vannak néhányan, sajnos tényleg csak kevesen, akik úgy tekintenek a tévedéseikre, hogy abból tanulva teszik meg a következő lépést. Ha leesnek a lóról, azonnal visszaülnek. A félelem a hibázástól mindenkiben benne van. Nincs ember, aki ne hibázott volna életében. De van egy óriási különbség a sikeres ember és az álmait nem magvalósító közt. A viselkedés, a reagálás baj esetén.

Honnan ered a félelem?

 

Menjünk vissza barlanglakó korodba. Közösségben éltél. Ha elkövettél egy hibát, a közösség kitaszíthatott. Az pedig egyenlő volt a halállal. Egyedül nem voltál életképes. Az első kardfogú tigris felzabált volna. Vagyis alkalmazkodnod kellett a csoport által felállított normákhoz, elvárásokhoz.

A családi minta

 

A legeslegfontosabb a családi mintázat. Modellezel. Mindenki úgy fejlődik, hogy modellez. Kit? Elsősorban anyát. Később apát is. De a legmeghatározóbb mintázat az anya. Ha olyan szülői környezetben nőttél fel, ahol nagy baj volt a nem megfelelő teljesítmény, akkor azt másoltad. Lelki teherként vitted tovább és viszed ma is.

Én sose felejtem el azt a történetet, amit első osztályos gyerekként éltem át. Összecsaptam a leckét és bizony csúnyára sikeredett az „s” betű. Kaptam rá egy malac nyomdát. Éreztem, hogy ebből baj lesz. Lett is. Aznap este nem kaptam palacsintát, amit imádtam. El tudod képzelni, milyen kínt éltem át, ahogy éreztem az illatát, mindenki evett én pedig a sarokban gubbasztottam. Nem sírtam, mert erős akartam lenni. Igen, olyan családi közegben nőttem fel, hogy magammal hoztam az üzenetet: Nem szabad hibázni. Az rossz. Mit szólnak.

Az iskola megbélyegzi a „hibásakat”

 

Sajnos a magyar iskola is arra nevel, hogy a fókuszt a hibákra irányítja. Amikor írni tanultál, a tanító néni aláhúzta pirossal a csúnya betűt. Mi történt ilyenkor a kis lelkedben? Teljes figyelemmel arra rosszra koncentráltál. Tudat alatt megjelent a kép. Ilyet nem szabad. Ezzel önkéntelenül azt vetted mintának. Megnézted utána szépet? Megkísérelted azt másolni? Talán igen. Talán ösztönből megtetted. Legtöbben viszont nem. Ha a tanító néni azt karikázta volna be, ami szép és azt mondja: – Ilyen legyen a többi is! – akkor nem a hibára irányítja a figyelmed, hanem a jóra.

Az oktatás minden szintjén fellelhető ez a szemléletmód. Még ma is. A dolgozat alján ott virít pirossal a hibapontok száma. Volt olyan érzésed, mintha azt kereste volna a tanár feleléskor, vizsgánál, hogy mit nem tudsz?

Idegen nyelv tanulásakor kaptál egy szöveget, majd elhangzott a mondat:

-Olvassátok el és húzzátok alá az ismeretlen szavakat!

Ezt a romboló szokást a mai napig alig tudom kitörölni a diákjaim fejéből. Azonnal azt keresik, amit nem tudnak. Pedig abból, amit értenek, értik az egész mondatot, de leragadnak a szónál, legtöbbször töltelékszónál. – Nem értem. Nem tudom mit jelent ez a szó. Nem lenne logikusabb azt mondani: -Keresd, amit értesz!

Hogyan reagálunk a hibázásra

 

Mindenki átélt ilyen keserű élményeket. Azonban ahogyan reagálnak rá, az alapjaiban eltérő.

Van, aki eltusolja, elrejti, nem vállalja.

Van, aki felvállalja, de megszégyenülve érzi magát.

Mindkét viselkedés gátolja a fejlődést. Hogyan? Legközelebb inkább nem cselekszik, nem lép, nem mer belevágni. Nem minden esetben tehető meg. Tanulni kell, dolgozni kell. A félelem a hibázástól gátolja a szabad gondolkodást. Nem lehetsz önmagad. Nem tudsz független lenni. Nem lehet ilyen blokkolt állapotban jól teljesíteni. Szinte biztos a tévesztés. Ezek a kudarcélmények elraktározódnak az emlékbankodban és nőnek. Nőnek, mint a hógolyó, amit hóember építésekor görgetsz.

Mi a megoldás?

 

Szemléletváltás. A hibázásra tekints másként. Szabad hibázni. Benne van a pakliban. Az visz előre. Ilyen emlékeid is vannak. Hibáidból mindig tanultál. Igen, tudom, most azt gondolod, könnyű ezt mondani. Talán még mondogatod is magadnak, mégsem segít.

Ki lehet jönni belőle. Én is kijöttem. Hogyan? Nagyon tudatosan.

  • Észreveszem, ha ki akarok térni. Éber vagyok tetteimre.
  • Arra figyelek, mit veszíthetek, ha nem teszem meg.
  • Rengeteget olvasok olyan emberekről, akik sikeresek. Egytől egyig nagy hibákat követtek el, de visszaszálltak a lóra.

Hogyan légy elfogadó a hibáiddal

 

  1. Tekints vissza eddigi életedre. Állapítsd meg magadról, hogy melyik kategóriába tartozol.
  2. Az is lehet, hogy nem minden életterületeden félsz a hibázástól. Van, amiben bátor vagy? Legyél önmagad példaképe. Ott hogy csinálod? Miért nem zavar, ha hibázol?
  3. Kövesd a belső hangod.
  4. Őrizd meg függetlenséged. Ne hallgass a fröcsögőkre.
  5. Ne hanyagold el az erősségeid.

Sikertörténet

 

Tréningjeimen tanítom a szemléletváltást. Felhívott egy hölgy, nevezzük Marcsinak, aki korábban járt nálam képzésen. Ő ott jött rá, hogy miért nem halad a német tanulással. Persze, hogy a hibázástól való félelem, a korábbi referenciák az elmében gátolták. Erőre kapott. Újra kezdi. Elment egy tanárhoz, aki azzal kezdte az órát, hogy: – Nézzük meg, mit nem tudsz. Uhh, nagyon hiányos a tudásod! Lesz itt munka.

Mit csinál Marcsi?  Követte tanácsaimat.

Észrevette, mi történik.

Követte belső hangját. Figyelt az érzéseire. Torokszorítás, összeugró gyomor.

Nem ment vissza. Megőrizte függetlenségét. Nem hallgatott a fröcsögőre.

Azt is elmondta a telefonban, ez jutott eszébe azonnal. Tercsi biztosan azzal kezdte volna: – Nézzük, mit tudsz már.

Ezt a történetet azért írom le, hogy lásd, tudatossággal lecserélheted a kudarcélményeidet és csinálsz magadból, laza, boldog, sikeres embert. Te! Nem más! Csak Te!

Életbölcsességet tanultam

A húsvétot pihenésnek szántam. Kissé meg kell erőszakolnom magam, ha pihenésről van szó, mert bizony bevallom, munkamániás vagyok. Sejtettem ugyan, de a Jakupcsek egy pszichológussal beszélgetett a műsorában a munkamániáról. Bakker magamra ismertem.

Pedig én aztán mindenkinek mondom, ha többet akarsz tanulni, kreatív ötlet kellene, akkor pihenj többet. Igyekszem betartani, de nagyon tudatosnak kell lennem, hogy ez így legyen.

A múlt héten a könyvíró szeminárium után, ami reggel 9-től este 8-ig tart telistele gondolkodással, kreatív ötleteléssel, úgy leszippantyúzta az agyam, hogy még másnap reggel sem voltam képes egy használható mondatot kicsikarni az elmémből.

Na, akkor rögtön tudtam. Futócipő lábra, irány a zöld. Nem vittem magammal sem jegyzetet, sem telefont. Direkt. Ne terheljem az agyam. Hát az történt, hogy kb.: fél óra múlva kitört a láva. Még jó, hogy ismerek memotechnikákat, amivel megjegyeztem a kitörő gondolatcunamit.

Rohantam haza, félretolva férjemet az ajtóból. Nem tudta mi a baj. 🙂
Kiáltom: Tollat, papírt, gyorsan.

Azonban nem erről akartam írni. Balatonon voltam. Idő csodás, víz megnyugtat, agyalás elfelejtve. Összefutottam egy régi ismerőssel. Nevezzük Péternek. Barátjával ült a kedvenc halsütödénkben. Lehuppantam hozzájuk. Borozgattunk és beszélgettünk. Igazi életművész a pasas. Filmgyárban dolgozott. Bejárta a világot. Mit ne mondjak, van némi tudás a fejében. Szóval egyáltalán nem egy hétköznapi ember. Jó társalkodó, és mindenkivel szót ért. Legyen a másik bármilyen intelligencia szinten. Figyeltem. Vajon hogyan csinálja. Persze, nem most először tanulmányoztam a módszerét. De ennyire sosem tettem tudatosan.

Tudod mit csinál? Figyel. Igen. Figyel. Amikor a másik beszél, tényleg rá figyel. Visszakérdez. Megkérdezi a véleményét is. Iszonyat érzékeny csápjai vannak arra, hogy mindenkiben találjon valami pozitívat. Azt ki is mondja. Nem érzed puncsolásnak, mert őszinte. Nem olyan tulajdonságot választ, amit maga sem hisz el, hanem olyat, ami igaz. Mert mindenkiben van valami jó.

Teljesen különböző szinteken tud érvelni. Ugyanazt a gondolatot mondja el, de passzintja a beszélgető partnere szintjéhez. Mindezt könnyedén, erőltetés nélkül teszi.
A diskurzus végén, ami du. 2-től – este 8-ig tartott, megkérdeztem, hogy mi a titka. Ezt válaszolta:

– Mindenkitől tanulni akarok. Mindenkitől lehet valamit tanulni. Néha keresni kell, de mindig megtalálom.

Én is tanultam. Elhatároztam, hogy ezentúl én is ezt teszem.

Tanulás idősebb korban

 

Volt a tréningemen egy ÚR. Igen így nagybetűvel. Szinte mindig nők vannak többségben a képzésemen, most is így volt. Életünkben annyi őszinte  figyelmet, udvariasságot, finom bókot nem kaptunk még, mint aznap. Nőnek éreztük magunkat. Jajj de szép lehetett egykoron.

Öregkorban tanulni

 

Miért mondom, hogy egykoron?  Mert a férfi elmúlt 83. Nem gondoltuk 67-70-nél többnek. Sem mozgása, sem észjárása nem különbözött egy 40 évesétől. Tanulni jött. A két nap folyamán kiderült róla, hogy idegenvezetőként még mindig dolgozik. 5 nyelven beszél emellett sportol. Érdekfeszítő történetei voltak és tudását, tapasztalatát, előadókészségét, logikáját mindannyian megirigyeltük. Akarom mondani, követésre méltónak találtuk. Mert az irigylés nem jó szó. Azt jelenti a tudatalattinak, hogy te nem rendelkezel vele, sőt el sem érheted.

Tévhitek a felnőttkori tanulásról

 

El sem hinném, ha nem élném át nap mint nap, hogy 40, 50  + évesek felhívnak és azzal kezdik, hogy már öregek a tanuláshoz. Értem én, hogy a megerősítést várják tőlem, hogy a kor nem számít. Én pedig megadom. Szent meggyőződéssel, tudással, hittel, hogy bármely korban lehet tanulni. Az agy nem egy betonba öntött szerkezet, hanem formálható. Aki a szürkeállományát fitten akarja tartani, annak ez csudijó hír. Mert a kezében a megoldás.

Táncold okosra, fiatalra magad

Tanulj meg táncolni. Ha pedig tudsz táncolni, akkor táncolj is, és ami még fontosabb, tanulj meg új koreográfiát.

Ha koordinációs és memóriagyakorlatokat egyszerre végzel és folyton variálod őket, akkor a keresztmozdulatok által a neuronjaid augusztus 20-át megszégyenítő tüzijátékot produkálnak agyadban. Összekötik a két féltekét. Már néhány táncóra után azt veszed észre, hogy jobban tudsz koncentrálni. Kordában tartod ide-oda cikázó gondolataidat. Még a nehezebb tanulnivalónál is, mint egy új nyelv elsajátítása, könnyedén áttáncolod magad a nehézségeken.

Tudományos alátámasztás

 

Ez nem csupán elmélet. Jacobs University Bremen – itt folytak a kutatások. 91 idősebb résztvevővel. Az egyik csoport folyamatosan egyensúly megtartását igénylő gyakorlatokat végezett. A kontrollcsoport pedig Nordic-Walkingozott. Majd gondolkodást, logikát, koncentrációt igénylő feladatokat kellett megoldaniuk. Még a kutatók is megdöbbentek azon, hogy a keresztező, egyensúlyozó gyakorlatokat végző csoport mennyivel jobban teljesített a felmérésben.

Kutatások University Texas Woman’s

Dr Matthaw Henly és Margaret D’ Houbler profi táncosok agyműködést vizsgálták. Megállapították, hogy gondolkodásuk alternatív. Azaz nem alfabetikus és szimbolikus, nem szövegértő és matematikai, hanem teljesen más. Azt pedig mi is tudjuk sajnos, hogy a mai oktatási rendszerben csak az számít. Pedig nem mindenkinél hatékony.

Tanítani kéne a táncosok gondolkodását >>

Miért leszel okosabb, ha táncolsz

 

Mit teszel, ha új lépéseket tanulsz? Keresztező mozgások, memória, egyensúlyozás. Thomas Schank a kognitív és sporttudományok pszichológusa ezt mondja:

„Az intelligencia kutatás az elmúlt 20 évben elismerte, hogy a kognitív képességek kapuja testünk koordinációs képessége. Ha egy rendszer nem képes mozogni, nem lesz intelligens sem.”

Lefordítva. Tanulj bonyolultabb mozgásformákat, azzal tartsd fitten magad és megőrzöd elméd frissességét is. Nem butulsz el, megőrzöd emlékezőképességed. De merészelek tovább menni. Okosabb leszel, mint ifjú korodban. Soha semmihez nincs késő.

Nem is kell elmenned tánciskolába. Bedobsz a netről egy tánctanító programot és már rophatod a táncot nappalid parkettjén. Akár egyedül, akár partnereddel. Még a párkapcsolatodnak, lelkednek is jót fog tenni.

Ha mégsem a te oldalad a tánc, akkor tanulj meg új sportot, vagy tanulj meg zsonglőrködni. De a tudósok azt mondják, az a legjobb, amikor a keresztező mozdulatokat kezeddel és lábaddal is végzed.

„AZ IDŐ MINDIG MEGFELELŐ AHHOZ, HOGY HELYESN CSELEKEDJÜNK.”

Dr. Martin Luther King JR

6 hozzászólás

Mit tegyél, ha nem vagy motivált? 5 mp-es szabály

Nincs kedved hozzá, pedig jól tudod, hogy meg kellene tanulnod. El kellene menned mozogni. Váltanod kellene munkahelyet, kevesebbet kellene enned, innod. Mégsem teszed. Van megoldás.

A szokások összessége az ember

Elgondolkodtál e már azon, hogy életedet a kis döntések sorozata határozza meg. Megszólal az ébresztő és te nem pattansz ki az ágyból. Ezért elcsúszik az egész napod, kapkodsz, hibázol. Beindul a negatív láncolat.

Fel kellene hívnod valakit, de nem teszed meg. Nem kellene megvenned a 23. pár cipőt, 17. táskát, nem kellene meginnod a 3. pohár bort, mégis megteszed.

El kellene indulnod futni, de helyette lehuppansz a karosszékbe a telóddal.

És igen. Tanulnod kellene, de kitalálsz helyette 10 látszólag legalább olyan fontos elintézendőt. A tanulás pedig megint elmarad.

Ezek a kis döntéseid sorozata a szokásaid. A szokásaid összessége pedig te magad vagy, a jellemed. Szíved mélyén szeretnél határozott, bátor, magabiztos, céltudatos lenni, de nem sikerül.

5 másodperces szabály

Van megoldás. Rátaláltam egy könyvre. Mel Robbins: 5 másodperces szabály. A gyakorlat bármily banálisnak tűnik, működik. 2 hete alkalmazom, egyelőre kis döntésekben. Működik.

  • Ha valamit meg akarsz tenni, számolj visszafelé, 5 4 3 2 1 gyerünk és lendülj mozgásba.
  • Meg akarsz tanulni naponta 10 szót, számolj és mozdulj.
  • Be akarsz menni a főnöködhöz az ötleteddel, számolj és lépj.
  • Bocsánatot akarsz kérni valakitől, számolj és hívd.

Tudományos alátámasztása

Ismerhetsz már engem, hogy nem hiszek el mindent, amit ajánlanak. Felmerült bennem a kérdés, vajon van-e ennek pszichológiai alátámasztása. Van. „5 másodperc a kapu a cselekvési ösztönöd és aközött, hogy az agyad meg akar állítani.” Tehát jön a gondolat, hogy le kellene ülnöd tanulni. 5 mp telik el aközött, hogy tényleg leülsz, vagy az agyad kínál helyette jobbat. Kínálni fog! Mert az agyad arra van kódolva, hogy neked energiát spóroljon, megkíméljen a gondolkodástól. Arrafelé hajt, ami neked kellemes, boldogsághormont termel. Az pedig nem a tanulás lesz, ami téged frusztrál, mert eddig csak kudarcaid voltak vele.

Ha visszafelé számolsz, leállítod a kapcsolót az elmédben. Leállítod a hibás gondolkodást. Amikor fizikailag is mozgásba lendülsz, abban a pillanatban fókuszt vált és a megkezdi a cselekvésre koncentrálást.

Ha nem kezdesz el gondolkodni azon, hogy tedd vagy ne tedd, nem kerülsz negatív spirálba.

Nem lehet mindenben motiváltnak lenni

Oly sokan agyalnak azon, hogy legyél motivált abban, amit nem szeretsz. Szerintem van egy csomó dolog az ember életében, amikor nem lehet motiválnak lenni. Ha nem szereted a spenótot, akkor jöhet bárki, aki annak ásványi anyag tartalmáról beszél, meg hogy majd erős leszel tőle, nem fogod megszeretni.

Ha nem szereted a kémiát, fizikát, nyelvtant, szabályokat, szótanulást, ne várj arra, hogy majd valaki „megmotivál.”

Ne hagyd, hogy a sors rángasson téged

Használd az 5 mp-es szabályt és tedd a dolgod. Meg fogod tapasztalni a pozitív változást. Érezni fogod, hogy jól mennek a dolgaid. Hiszen ha lépsz, csinálod, teszed, amit tenned kell, apró sikerélmények láncolatát építgeted. Összeadódnak. Mivel minden mindennel összefügg, nem csak többet fogsz tudni, hanem több önbizalomra is szert teszel. És talán még a belső motiváció is felüti a fejét a kis lelked mélyén.

Meg fogod tapasztalni, hogy immár valóban te magad irányítod a sorsodat és nem a sors rángat téged. Minden egyes sikerélménnyel bizonyítod magadnak.

Próbáld ki most! 5 4 3 2 1 indulj.