A siker titka

Már a startnál eldől, kiből lesz sikeres ember

Először is szeretném tisztázni, hogy mit jelent számomra a siker. Szoktad mondani valakire azt, hogy elemében van? Szinte szárnyal! Annyira jól csinálja.

Mindenkinek van olyan oldala, amiben jó. Vagy jó lehetne. A képességét azért kapta, hogy erősítse, fejlessze, használja, teremtsen vele, adjon tudásából másoknak.

Döntéseidben nincs szabad akaratod

Akkor lesz boldog életed, ha azt dolgozhatod, amivel elemedben lehetsz. Majd az, magával hozza a sikert. Nem, nem kapod ingyen! Keményen meg kell dolgoznod érte. Életed első pillanatától az utolsóig. A rengeteg elvégzendőből egyet szeretnék most kiemelni. Ez dönti el már a startnál azt, hogy összejönnek a dolgaid, vagy túlélősdit játszol. Kibírni a napokat hétvégéig és a szabadságig. Nem tudom, hogy elhiszed e, hogy döntéseidben nincs szabad akaratod. És most nem arra gondolok, hogy a családod, vagy a főnököd vagy a lehetőségeid korlátoznak. Á, dehogy. Te korlátozod saját magad.

A szokásaid a korlátaid

Képzeld el a következő jelenetet. Kocsit szeretnél venni. Elmész egy autókereskedésbe és mutatnak neked egy helyes kis piros kocsit. Minden tekintetben megfelel az elvárásaidnak. Te mégis kézzel- lábbal tiltakozol ellene. Vajon miért? Mert a kis piros autó emlékeztet valamire. Egy kis piros autóval tanultál vezetni 40 évvel ezelőtt egy „állat” oktatótól. Nem veszed meg, de megmagyarászni sem tudod az okát.

Ugyanez a szituáció megfordítva is lehet. Megmutatják a kis helyes kocsit. Nem is egészen az, ami az elvárásaidnak megfelel, mégis azt mondod, ez az enyém. Szerelem első látásra. Miért? Mert kisgyermek korodban szüleidnek volt egy kis piros autójuk, amivel nyaralni jártatok. Nem kérdés, hogy megveszed e.

Te döntöttél? Vehetjük úgy is. Azonban nem a tudatos éned választott. Oh, dehogy. A tudatos éned a jéghegy csúcsa. 10%-15%. A tudatalatti dönt. A víz alatti rész. A nem látható. A pilóta üzemmód. Pilóta üzemmódban éled az életed. Ez sok esetben jó, szükséges. Ha nem lenne, már megőrültél volna. Minden tettedet, mozdulatodat nem lehet tudatosan irányítani. Reggel, amikor bekapcsolod a kávéfőző gombját, tök jó, hogy automatikusan teszed.

Agyad, testednek csupán 2%-a. Ezzel szemben ő zabálja fel a legtöbb energiát. Gondolkodásra 20%-70%- ot is képes elfogyasztani Vizsgaidőszakban 70%-ot. Elméd ezért mindent automatizál, hogy ne kerüljön sok munkába. Nem gondolkodásra termett.

Megkísérelsz spórolni ott, ahol csak lehet. Létrehozol sablonokat. Egy impulzus alapján besorolja az agyad a dolgot valamely sablonba. Piros autó= veszély vagy piros autó = boldogság. Puff, kész eldőlt. Nem te döntöttél.

Ezen a hosszú felvezetőn bizony végig kellett menjek, hogy értsd, a tanulási szokásaid is tökre ugyanígy működnek.

Itt vagy még? Akkor jó. Ez jó jel a sikerességed felé.

A tanuláshoz fogyaszthatsz 20% vagy 70% energiát

A magoláshoz nem kell gondolkodnod. Csábító az agynak. Mehet pilóta üzemmódban. Gondolkodáshoz a tanulás 50%-70%-ot is elfogyaszt. Tudatalattid mit fog sugallni?

Hahó, kedves gazdám, spóroljunk! Meg lehet ezt oldani kevesebb energiabefektetéssel is.

Mennyire igaz ez? Amikor az általam kidolgozott tanulási technikák szóba kerülnek, a „szűz” hallgatóság azonnal elveti. Hú, ez mennyi idő, energia, gondolkodás. Ezalatt „megtanulom.”

Pl.: TORII = kapu japánul. Én azt mondom, úgy jegyzem meg, hogy a focicsapatom az elvesztett meccs miatt tort ül a kapuban. Vizualizálom, lehetőleg minden érzékszervemet bevonva. Mindkét féltekét dolgoztatom. A szó azonnal a hosszú távú memóriába kerül. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ez a tudás előhívható lesz bárhol, bármikor.

A magoláshoz nem kell sok energia

magolás = kevés energia > nem előhívható > újabb ismétlés > sok idő > negatív élmény > nyelvtanulás rossz > nem megy nekem

Jó szokás a sikeres tanulás kulcsa

Mi a helyzet azokkal, akik voltak a képzésemen?

Megtapasztalták a magukban rejlő csodát, lelkesen távoznak. Hisz a 86 milliárd idegsejt tényleg csak arra vár, hogy rögzíthesse az információt úgy, hogy előhívható.

A szokás nagy úr. Szépen lassan, osonva észrevétlenül kúszik vissza. A pilóta üzemmód újra átveszi az irányítást.

Itt veszett el a siker. Itt a kockázat az én munkámban is. Az utat mutatom, de a sikerért már az embernek kell megdolgozni.

Van egy jó hírem.

Ha kitartó vagy, figyeled magad, tudatos vagy, egy – három hónapig, akkor a kreatív tanulás lesz a szokásod, a pilóta üzemmód.

 

 

 

3 dolog, mellyel megelőzheted az Alzheimert

A 21. század egyik leggyorsabban terjedő népbetegsége az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint gyógyíthatatlan, és ma éppúgy rengeteg áldozatot szed, mint a rák, vagy anno a pestis. Mivel a betegség előfordulása egyre gyakoribb a családokban, ezáltal egyre több ember és közösség napi témái közé tartozik a kérdés. Részletesen olvashatsz róla itt. 

Egyre fiatalabbaknál kezdődik

 

Ha megkérdezném tőled, mitől félsz nagyon, a demencia szinte biztosan a felsoroltak közt van. Még ijesztőbb, mióta tudjuk, hogy már nem csak a 75- 80 éveseket érintő betegség, hanem egyre fiatalabbakat ér el a kór. Akár 50 éves korban is elkezdődhet a leépülés. Valld be őszintén. Mikor beszélgetsz valakivel és nem jut eszedbe egy név, azonnal ez a gondolat követi:

Jaj, nem jut eszembe a név. Már megint. Csak nem a demencia előjele?

A tudomány mai állása szerint nem gyógyítható. Még soha senki nem gyógyult meg belőle. Azt is állítják, hogy nem megelőzhető. Na, erről azért nem vagyok meggyőződve. Szerintem sokat tehetünk azért, hogy megelőzzük az elbutulást.

Apáca tanulmány

 

Egy nagyon érdekes tanulmányt folytatott David A. Snowdon a Minnesottai Egyetem kutatója. Arra figyelt fel, hogy az apácák körében nem terjedt el a kór. Ezért vizsgálni kezdte őket. 678 apácát vizsgált több éven keresztül. 75- 106 évesek voltak. Naponta 3x tesztelték elméjüket. Minden teljesen tökéletesen működött. Haláluk után pedig belekukkantott az agyukba. Arra várt, hogy az apácák agyában nem fog találni idegsejt elhalást és plakkokat az idegsejtek körül. Merthogy ez történik az agyban a kór előrehaladtával. És de! Totálisan úgy nézett ki az agyuk, mint egy Alzheimeresé. De akkor hogy? Hogy lehetséges, hogy nem voltak feledékenyek. Sőt. Iszonyatosan vágott az agyuk.

Részleteket itt olvashatsz.

Mivel előzték meg az apácák az Alzheimer-kórt?

 

  1. Egészségesen éltek. Nem fogyasztottak mérgezett élelmiszereket. Saját maguk által termesztett növényeket ették. Nem ittak alkoholt, nem dohányoztak.
  2. Kertjükben tevékenykedtek rendszeresen. Sokat gyalogoltak.
  3. 85%-uk halálukig tanított. Mindenki tanult az utolsó szusszanásig.

Mit tehetsz Te, hogy megelőzd a demenciát

Tudósok véleménye ide vagy oda. Én nem hiszek abban, amit állítanak. Nem hiszek abban, hogy nem előzhető meg. Ha mégis igazuk lenne, mondom, lenne, akkor sem ártasz magadnak, ha megváltoztatod az életmódodat. Másoljuk le az apácák életmódját.

3 dolog, mellyel sokat tehetsz azért, hogy megelőzd az Alzheimert

 

  1. Egyél tiszta élelmiszereket.

Hogyan juthatsz hozzá?

Vedd a termelőtől. Nem feltétlen a piacról. Közvetlen a tanyáról.

Ha nincs rá mód, neten is megrendelheted. Egyre több lehetőség nyílik arra, hogy vegyszermentesen étkezz.

Talán meg is termelheted magatoknak egy kiskertben.

Ne tömd magad cukrokkal és fehér liszttel.

Edd ezt: https://karrierkod.hu/blog/ne-csokit-egyel-ha-jobban-akarsz-koncentralni

 

  1. Mozogj többet

Nem kell gyúrnod, fittnes terembe járnod, futnod sem kell.

Menj gyalog bevásárolni. Tedd le távolabb a kocsit.

Ne használd a liftet. Lépcsőzz.

Barátaiddal ne kávézóban ücsörögjetek. Menjetek egy parkba sétálni.

Vegyél lépésszámlálót. A 10 000 lépés egy nap,  japánból indult. Kb 8km. Nem olyan nehéz betartani.

 

Még egy bizonyíték arra, hogy a mozgás épen tartja az elmét és a testet. Frank és Jim idősek otthonában éltek. Mindketten újságírók voltak. Idős korukra azonban Frank elméje teljesen fitt maradt. Jim egyre rosszabb állapotba került. Már szinte semmire sem emlékezett. Miért? Frank minden nap edzett. Jim csak ült a székében és maga elé bámult.

De most jön a lényeg. Szépen lassan rászoktatták Jimet a napi mozgásra és kezdett tisztulni az agya.

 

  1. Használd az agyad.

A telefonod ne a főnököd, hanem a titkárod legyen. Az agyad elfelejtette a funkcióját. Már semmit sem kell megjegyezned. Mindent bepötyögsz. A Google a barátod. Nem tudsz valamit? Kiguglizod.

Megfulladunk az információban, miközben tudásra szomjazunk. John Naisbitt

Az agynak is kell az edzés. Éppen úgy, mint az izmoknak. Tedd változatossá, mert a keresztrejtvény nem elég. Az olyan, mintha az edzőteremben mindig csak a bal bicepszre erősítenél.

 

Mutatok egy szórakoztató gyakorlatot. Játszhatod egyedül, ketten vagy csoportban.

 

Mondj egy szót, mondjuk: SZÍV

Majd vedd elő az ABC betűit és menj végig rajtuk. Keress olyan szavakat, amelyek eszedbe jutnak és kapcsolható a SZÍV szóhoz.

 

SZ – szeret, szerelem, szánalom,

Í – ima, imád, imádkozik, irgalom,

V- vés, ( szívébe vés) vese, vívódás, vonzalom, veszít,

A szabályokban megegyezhettek, hogy a rövid és/vagy hosszú magánhangzókat használhatjátok e.

 

Ha szeretnéd az elméd fitten tartani.

Szeretnél tenni valamit azért, hogy elkerüld az elbutulást.

Ha szeretnéd újra mindkét féltekét használva tanulni, memorizálni.

Ha szeretnéd, hogy újra vágjon az eszed, mint a borotva,

Ajánlom a Jobb-bal jobban Két féltekés tanulás örömmel könyvemet. Sok-sok gyakorlatot találsz, amivel edzésben tarthatod a szürkeállományod.

 

 

 

 

Ha van iskolás gyereked, akkor ébresztő

Kész káosz

Úgy érzem soha nem volt még ekkora zavarodottság az iskola, a tanulás körül, mint most. Bár lehet, hogy ez téves érzet.  De mindegy, hogy volt e vagy nem, attól még most létezik, és baromira foglalkozni kell vele.

Aláírom a bizonyítványt úgy, hogy nem nézek bele

 

Egyik nap megjelenik egy apa írása arról, hogy aláírta a gyermeke bizonyítványát, anélkül hogy megnézte volna milyen jegyek állnak az értesítőben. A gyermek félve nyújtotta oda azt, mert a tanár előre jelezte, hogy a szülők szomorúak lesznek, hisz lehetne sokkal jobb.

Apuka nem haraggal reagál a jegyekre. Azért nem, mert a rossz jegyek úgy születtek, hogy apa, anya sem tudta megoldani a matek feladatot, de még a könyvelő sem. Egy barát kiszámolta, tehát az nem a gyerek tudása. Volt év közben egyes, mely nem a tudásért járt. Kvázi, nem szidta le a gyereket, úgy ahogyan a tanár jósolta vagy – talán elvárta, mert nem a tudást tükrözi. És kérem igaza van.

A tesztpontszámok és eredmények kimutatják, hogy hol tartanak a diákok, de azt nem tudják megmutatni, hogy mi lehet belőlük. (Carol Dweck)

Védjük meg a tanárokat

 

Másnap egy másik cikk. Védjük meg a tanárokat. Ők nevelik a gyerekeinket. Mi mindent megtesznek értük, mi pedig nem becsüljük meg munkájukat. A gyermekeink sorsa nagy részben az ő kezükben van, hisz életük nagy részét az iskolában töltik.

Ha most lenne iskolás gyermekem, úgy érezném magam, mint a bolondok házában. Mi van?

Tudod, mi van? Mindkettőnek igazsága van. És egyiknek sincs igazsága. Mert nem csak fekete és fehér a világ, hanem színes. Ha még egyáltalán lehet nem feketén látni.

A tanárok elvesztették a bizalmat

 

Nem becsülik meg a szülők a tanárokat. Nem általánosítok, hisz én mondtam az imént, hogy színes a világ. Ezért azt mondom, egyre több az olyan szülő, aki nem bízik a tanárokban. Lenézik őket és ennek otthon a gyerek előtt hangot is adnak. Nem a levegőbe beszélek. Érzem, tapasztalom a különbséget. Pályám kezdetén, ha összehívtam egy szülői értekezletet, amit nem is annak hívtam, mert gyerekkel együtt jöttek, mondom jöttek. Mindenki. Ha valaki mégsem tudott jelen lenni, tuti biztos, hogy később megkeresett. Teljes mértékű bizalmat éreztem a szülők és a diákok részéről. Nem volt olyan hét, hogy ne érdeklődött volna egy anyuka a gyerek haladása iránt. Telefonon, vagy felkeresett.

5-6 éve alig-alig történik ilyen.  Pedig a kapcsolatfelvétel is egyszerűbbé vált. Nem tudok mást mondani, mint amit érzek, veszítem el a bizalmat napról napra, évről évre. És ezt hallom pedagógus társaim részéről is.

Túl vannak terhelve a diákok?

 

Még a csapból is ez folyik.  És valóban. Napi 7-8 tanóra, embertelen. Felháborító, gyötrelmes. És maga a tanulás suli után kellene, hogy jöjjön. Amikor mi voltunk diákok, még gimiben sem volt soha 6 óránál több tanóránk egy nap.

De érdemes elgondolkodni azon is, hogy némely versenyszerűen sportoló, zenét, táncot tanuló gyerek a rengeteg pluszóra mellett is győzi a tanulást. Nem is akárhogyan. Ők mit tesznek másként?

Beszélgettem magántanulók szüleivel. Napi 2-4 órában tanulják meg az anyagot, utána kiválóan vizsgáznak belőle. Ebben benne van a tanóra és a megtanulás is. Ugyanezt iskolában 12 éven keresztül napi 6-8 órában???

Biztos, hogy több a tananyag, mint régen?

 

Én nyelvtanítás szempontjából látom a helyzetet. Ma 1/3-át tanítom annak, mint 15 évvel ezelőtt. A mai nyelvvizsga szint meg sem közelíti a korábbit. Viccesen hallottam is Origolight vizsga. Idősebb kollégák is alátámasztják azt, amit állítok. Régen több volt. De a mostani mennyiség is elvégezhetetlen minőségi munkával.

Mit tanulnak a gyerekek?

Rengeteg feleslegeset.  Nem a koruknak megfelelő anyagot. Csupa- csupa elméletet. Lexikális tudást és nem gyakorlati képességet.  És valóban sok. Mert csak öntik az agyakba az információt, meg van szabva óráról órára a tempó. Sem teret, sem időt nem hagyva annak, hogy gondolkodjanak. Az viszont meg van szabva, hogy mit gondoljanak.

Hadd meséljek egy igen tanulságos sztorit

 

Nem egyedi! A problémával nap, mint nap megküzdünk.

Beszélgetek a diákkal. Illetve csak beszélgetnénk, mert gondolkodás nélkül, találgatva mondja a válaszokat. Mintha a vadász ülne a lesen és vaktában lövöldözve bízna a szerencsében, hogy egy vadkan belefut a golyóba. Megállítom.

– Gondolkozz, mielőtt megszólalsz.

Először eltekint fölöttem, néz a semmibe. Majd kis idő múlva a szemembe néz, megszólal:

– Tercsi néni, azt hogy kell?

Olvasom a magyar tanárok állásfoglalását, az alaptantervről. Te jó ég! Ha ennek csak a fele igaz, akkor még rosszabb lesz a helyzet, mint ami most van. Az óraszámot csökkentik, de a tananyagot nem.

Vass Vilmos oktatáskutató: “egyszerű ismeretközvetítésről szól, nyilvánvalóan gondolkodásmentes iskolát képzeltek el. Elsősorban a gimnáziumra igaz, de az általános iskolában is alapvetően elavult pedagógiai módszereket erősít, a diktálást és a magolást.

Mindenki mondja a magáét és semmi sem változik

 

Illetve van, ami változott. Hirtelen és óriásit. A világ. Az információrobbanás után nem lehet úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.

Tényleg csak néhány szempontra szeretnék rávilágítani.

A diákok iskolában töltött ideje megnövekedett. Miközben belépett az életükbe a virtuális világ. A fennmaradó idejük nagy részét ott töltik. Napi 1-2 órát szörfölgetnek a szósöl média oldalakon. Hétvégén akár 4-5 órát is. El is csodálkozom azon, ezt hogy tudják megoldani. De a számok nem hazudnak. Megnéztük a telefonokon az ott töltött időt.

Kérdem én! Megtanította őket valaki az idejüket beosztani? Mert a szülő biztosan nem, hisz neki is új ez a helyzet. Ez egy új nevelési szempont. Meg egyébként is. Bizony közülük is sokan ott élik fél életüket.

Kérdem én! Megtanította őket valaki tanulni abban a világban, amikor zúdul ránk az információ, mint az áradat? Az agy nem gondolkodásra termett, hanem arra, hogy életben tartsa a testet és szórakoztassa az embert. Azt válassza, ami neki jó és élvezetes. Vagyis a tanuló kedvenc youtuber videója biztosan kisöpri a magyar órán tanultakat. Még ki sem tette a lábát az osztályteremből a folyosóra, az ott hallottak 90%-a elszállt. Hacsak…..A tanáron múlik.

Kérdem én! Megtanította őket valaki arra, hogyan kellene tanulni? Hogyan működik az agy tanulás közben? Hogyan lehet megtanulni gondolkodni? Sőt! Hogyan lehet nem csak előre gondolkodni, hanem mondjuk beszéd közben is? Mert ilyen kutatások folynak ám világszerte. Ki tud róla? Szülő? Tanár? Gyerek? Hát nem ezzel kellene kezdeni?

Mindenkinek igaza van és senkinek sincsen igaza

A szülők, tanárok vitái féligazságok. Nem lehet általánosságként kijelenteni, hogy rossz az iskola. Rosszak a tanárok és rosszak a szülők.

Igazság mégis van.

Elképesztő nagyot változott a világ. A fejlődés során mindig az maradt fenn, aki a változásokhoz alkalmazkodni tudott. Itt az idő alkalmazkodni.

A körülményeken senki sem tud változtatni. Csak és csakis azon, ahogyan reagálsz a helyzetre. Kár egymásra mutogatni. Sehová sem visz. Ha kifelé mutogatsz, azzal eladod a függetlenséget, a szabadságod. Mert elfogadod azt, hogy a probléma megoldásáért nem tehetsz semmit. Felmented magad az alól, hogy cselekedj. Nézz magadba. Mélyen meglátod, hogy igazából ez nem a tehetetlenség, hanem a nem akarás. A nem akarásnak emberfeletti ereje van. A nem akarás az nem más, mint önbecsapás. Függetlennek érzed magad, mintha te irányítanád az eseményeket, az életed. Pedig már régen lefordultál a futószalagról, ahol sablonosra szabtak.

De soha sincs késő felébredni

 

Soha sincs késő megtanítani a gyerekeidet tanulni, sok szemszögből vizsgálódni és gondolkodni. Ne csak a tanároktól várd a megoldást.

Soha sincs késő pedagógusnak megtanítani gondolkodni, láttatni. Kérdőjellel s nem ponttal zárni az órát. ” Kritikai és nem mérlegelő gondolkodásra késztetni.”

 

 

 

 

 

A fogyasztói társadalom rejtett csapdája az információfogyasztás

Bírvágyból elkövetett vásárlási láz

 

Köztudott, hogy fogyasztói társadalomban élünk. Vegye, vigye, s ha megunta, dobja el. Szépen lassan, alig észrevehetően éltük fel a Földet.

Cégek, gyárak, nagyhatalmak ontják magukból a termékeket. Mi pedig gondolkodás nélkül vásárolunk, mert most akciós, mert a barátnőnek is van, mert az osztályban már csak a te gyerekednek nem adtad meg, mert tartani kell a szintet, mert, mert és mert. Mindig találunk jó okot. Egy szerzeményt úgy mutogatunk, mintha bármiféle érdem lenne. Vigyázat! Hamis a baba. A szerzés élménye majdhogynem azonos a kemény munkával megdolgozott siker élményével.

De miért is írok a bírvágyból elkövetett vásárlás függőségről?

Az információfogyasztás nem tanulás

 

A fogyasztás nem állt meg a „jócuccok” összeharácsolásánál. Bizony, bizony információt is fogyasztunk. Bárhol, bármennyit dézsmálhatunk a végtelen szóáradatból. S ezért még fizetni sem kell. Pénzt legalábbis nem. Mégis a legdrágább dolog. Mert az időddel fizetsz érte. Sok-sok kárba veszett idő az ára. Hirtelen tört rád a lehetőségek garmada.

A tizenpár TV adó helyett ma több száz. S ha nem lenne elég, ott a Netflix, HBO go, utólag megnézhető műsorok, hátha lemaradtál egy részről a sorozatból.

Rádióadók és internetes rádiók. Végtelen mennyiségű YT videók tárháza. Az okostelefonok villódzó fényei pedig soha meg nem szűnően tolják az arcodba a véleményeket, ellenérveket, igazat, s hazugságot. Te pedig olvasod, olvasod és még mindig olvasod. Közben érzed, hogy nem kellene. Mégsem tudod letenni, abbahagyni.

A tudás bárki számára elérhető

 

Nincs vége. Már nincs olyan, hogy kiolvastad a reggeli újságot és ezzel megállt az információzuhatag. Hirtelen jött, hogy a „tudás”, bárki számára elérhető.

Tegyük fel, hogy képes vagy megtalálni a tűt a szénakazalban. Ki tudod válogatni a búzát az ocsútól. Csak azt nézed, olvasod, ami valóban érték.

Mégse hidd, hogy azzal, hű de nagy tudásra teszel szert. Attól még, hogy szádba vetted a falatot, nem emésztetted meg. Annak folyamata van. A falatnak időre van szüksége, hogy életerővé váljon.

Az információnak is időre van szüksége, hogy tudássá érjen.

Divat lett az olvassunk el heti egy könyvet. S ha erre nincs idő, hallgassuk meg hangos könyv formában vezetés, futás, akármi közben. Csakhogy ez nem tanulás. Némi morzsát ugyan be tudsz gyűjteni, mi ösztönösen átjut a memóriádba. De az nem több, mint egy gombostű feje a csillagos égbolton.

A tanulás egy folyamat

 

Az agykéregben kezdődik. Oda fut be az ismeret és kerül továbbításra a mélybe, a közép-hosszú távú memóriába. Amennyiben létrejött a kémia, az elektromos kisülés az új és régi ismeret közt, akkor épül, építed ki a tudáshálót. Az agykéregből az idegsejtek axonjai lenyúlnak és adják tovább a dendriteknek.

Ha erre nem adsz időt, csak lapátolod befelé az infót, azok kimossák egymást. Mondhatni nem sok mindent tettél az okosodásod érdekében. S hogy ez valóban így van e? Saját tapasztalatból is tudom.

Mert én is ezt tettem. Faltam a könyveket, előadásokat. Amikor megkérdezte tőlem valaki, mit tanultam a múlt héten elolvasott könyvből, 3 mondatban össze tudtam foglalni.

Valódi tudás csak gondolkodás által születhet meg. Ehhez pedig meg kell állni. Néha oldalanként, néha mondatonként. Hagyni elmédnek a hálót megszőni. Nem ezt teszed? Több lesz a lyuk, mint a háló.

Én így tanulok ebben a megváltozott világban

 

  • Ha olvasok, azzal a fejezettel kezdem, ami miatt megvettem a könyvet. Nem feltétlenül olvasom el az egész könyvet.
  • Aláhúzok, jegyzetelek, elmetérképet készítek.
  • Gyakran megállok, gondolkodom. Hogyan kapcsolódik össze a meglévő tudásommal. Ekkor történnek a hatalmas felismerések.
  • Van, hogy egy könyv 3x vagy egy mostani már 5x került akezembe. Kezdem érteni. Van már akkora idegsejtközi háló, amihez kapcsolni tudom.
  • Hangos könyvet, YT előadást hallgatok. S ha erre nincs mód, mert éppen futás közben teszem, megjegyzem, hol hangzott el az a rész, mely fontos és ki kell jegyzetelnem, meg kell emésztenem. Azt a részt újra hallgatom.
  • A regényeket sem falom. Egy jó regény számomra a személyiségfejlődés folyamata. Nem lehet átszáguldani az oldalakon. Nincs értelme.

Mi az üzenetem?

Ne csak fogyassz! Még információt sem, mert úgy jár, mint a kukában landoló „jócucc”, minek nem tudtál ellenállni.

Az idő a legdrágább kincsed. Most van itt a legnagyobb ideje, hogy jól tudj vele bánni.

 

 

Miért nem tudsz úgy tanulni, mint régen?

Beindul az információ gépezet

 

Indul a nap. Rádió bekapcs. Esetleg  TV is. Hírek. Telefonod villódzó felületén pörget a hüvelykujjad. Beindult a gépezet. Vagy lehet, hogy le se állt?

A világ okádja magából a történéseket. Klímavészhelyzet, esőerdők, politika, fegyverkezés. Északi sark, jeges medvék. Afrika, éhezés. Egészségügy, oktatás. A legújabb felfedezések. Mit, mikor, kivel, hogyan, miért, meddig? És ha…és ha mégsem…? Zakatol az agyad. Szenved. Valójában stresszel.

Mókuskerék

 

Munkahely. Az elvégzendő feladatok összecsaptak a fejed felett, folyamatosan víz alatt tartanak. Fuldokolsz. Kidugod a fejed egy kávészünetre, hogy levegőhöz juss. Ám csak testednek engedélyezed a szusszanásnyi szünetet. Elmédnek nem jár. Míg bal kezedben a gőzölgő fekete, amitől a megváltást várod, jobb kezeddel rohanvást végiggörgeted a reggel óta felhalmozódott üziket, leveleket, legújabb divatot, híreket s álhíreket. Közben átfut az agyadon, hogy megfejtsd: Ez most igaz, vagy álhír?

Ebédidő. Julcsi tálalja a szaftos pletykákat. Füled rajta, szemed a képernyőn. Közben Julcsi kéri a véleményed. Észre sem veszed, hogy elméd a hatalmas káoszban még erre a századrangú kérdésre is megkísérel választ találni abban a dzsungelben, mit reggel óta rázúdítottál. És hol van még az este! A gyerek leckéje, nem érted te sem. Ehhez el kell olvasnod a teljes fejezetet. Tudatalattid sürget: Gyerünk, gyerünk, ott van még az angol leckéd!

Lavina a farzsebben

 

Mit művelsz az agyaddal? Ember! Ez embertelen. Kiáltod néma csendben. Nem is vetted észre a világ változását. Néhány évvel ezelőtt, amikor az információgyár nem a farzsebedben, retikülödben nyomult rád ezerrel, hanem csak az otthon melegében a dobozból kínálta magát. Akkor még csak-csak adtál szürkeállományodnak egy lélekzetnyi időt. Elmerültél a mostban. Belebambultál a dérlepte táj szépségébe, az igaziba, nem az instásba, a falat ízébe. Elvesztél kedvesed tekintetében, s gyermeked csodájában.

Volt idő, s te ezt nem tudhatod, csak a dédi meséjéből, hogy a kósza hír, mi eljutott a kisvárosba, hetekig lázban tartotta a népet. Végre volt miről beszélni. S a szakma, mit inas korában megtanult a halandó, csak némi csiszolást kívánt egy emberöltőn keresztül.

Nem is volt ez olyan régen! Ha ma megtanulsz valami újat, nem lehetsz biztos abban, hogy az a tudás holnapra megállja e még a helyét. S ha mégsem és nem tartod az iramot, lemaradsz, kimaradsz, elfelejtenek, eldobnak. Nincs ilyen válasz, hogy: „nem tudom”. Ez a szó nem létezik. Nem tudod? Tanuld meg.

 

A hülyülésed oka

 

Tanulsz. Folyamatosan. Érzed már minden idegsejteddel, hogy gáz van. Azt gondolod a korod az, ami miatt az agyad nem engedelmeskedik. Hiába olvasod harmadszor is, mit holnap már használnod kellene, totál sötétség honol elmédben. Hülyülök…mondod ki suttogva, még magad előtt is titokban tartanád, de előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy nem győzöd a tempót. Már régesrég elvesztetted a fonalat, de nem akarsz tudomást venni róla, hogy baj van.

Pedig nincs! Hallod! Minden rendben. Csupán annyi a különbség, hogy a hülyülésed oka, hogy  a világ fénysebességre kapcsolt. S mit teszel te? Úgy tanulsz még mindig, mint dédapád tette. Akinek emberöltő alatt kellett annyi újat elsajátítania, mint most neked egy nap alatt.

A bajt még azzal is tetézed, hogy elmédnek egy szusszanásnyi időt sem adsz, hogy magához térjen, behozza a lemaradást. Ő nem változott! Nem is fog. Ahogyan a szíved, májad, epéd, veséd működése sem. Csak a világ. Neked pedig alkalmazkodnod kell. Ha nem teszed, akkor lesz baj.

Amit megtehetsz magadért

 

  • Felébredsz. Megtanulod megszűrni a lavinaként rád zúduló információt.
  • Meghagyod magadnak, elmédnek s testednek időnként a csendet.
  • Megtanulsz másképp tanulni, új módszerrel s a körítést is élvezhetővé teszed.

Nem lehet a fénysebességgel száguldó világban ökrösszekérrel haladni.

Nem veled van a baj

 

Az elméd ma is képes végtelen mennyiségű tudást elraktározni, ha tudomásul vennéd, hogy másképp kell csinálni. Jobb agyféltekéddel, képzelettel, képekkel. Bal féltekéd szűkös, lineáris, racionális, hitetlen, s csak félmunkára képes.

A szerszám, a technika a megoldás itt van nálam. Minden ébredőt tárt karokkal várok. 2 nap. Ennyit kell csak szánnod az életedből. 2 nap alatt megtanulhatod, hogyan tanulj úgy, hogy elméd győzze, értse, szeresse a tanulást.

A villámsebességgel száguldó világban nincsen időd, erőd, energiád, lehetőséged 2 napot áldozni arra, hogy könnyebbé tedd napjaid, mit is mondok, gyermeked napjait is?  Válaszd a kényelmet. A fotelt. Az online tanulást.

S hogy valóban tudok e segíteni a bajban? Persze csak annak, aki már érzi, hogy baj van.  Álljon itt a legutolsó levél, mit a tréning után kaptam.

Ennyi állt benne:

„Köszönjük szépen Tercsi a felejthetetlen 2 napot. Igazán szerencsések voltunk, hogy rád találtunk és hogy ott lehettünk nálad.

Sokat és hasznosat tanultunk tőled.

A “labda” itt pattog már nálunk. Megígérjük, hogy élünk a megkapott tudással.”

az ausztriai házaspár

 

 

 

Mire emlékszünk könnyen? És arra miért?

Az első csók emléke

14 éves voltam, amikor megtörtént az első csók. Régóta tetszett egy fiú. 16 volt. Nekem akkor gyönyörű. Magas, barna, kisportolt. Egy huncut hajtincs mindig a szemébe lógott és ettől még vagányabbnak tűnt. Naná, hogy minden lány odavolt érte. Pont úgy, ahogyan ezt az amerikai tini filmekben látjuk.

Elérhetetlennek éreztem, hisz csak 14 voltam, kislány. Ráadásul nem is szép, (gondoltam). Sőt a duciságomat kimondottan kövérségnek éltem meg.

Lakodalomban voltunk. Olyan igazi falusi lakodalmat képzelj el. 500-600 fővel. Már délelőtt kezdődik. Ebéd, majd kikerülnek az asztalok. Tánc, mulatozás. Estére a vacsorához újra behordják a bakokra fektetett asztallapokat és padokat.

Nagy engedmény volt a fiatalok számára akkoriban, hogy nem volt kötelező a szülőkkel ülni. Egy olyan esküvő, ahol szinte a fél falu hivatalos, szép számmal vannak gyerekek, tinik és a nagyok. Mindannyian egy asztalnál. A fiatalok sora. Mindig ugyanott. Így kerültem a szerelmem közelébe. Pontosan mellé.

Beszélgettünk. Semmiségekről. Mielőtt a következő fogást, a lagziskáposztát hozták volna, sétára invitált a nagy Ő. Boldogan mondtam igent. Kint a sötétben megfogta a kezem. Így andalogtunk egy darabig, majd a templom rejtett szegletében, a sekrestye bejárata mellett megtörtént. Az első csók az életemben.

Visszafelé én már nem jártam, hanem úsztam a levegőben. Az érzést a mai napig fel tudom idézni. Több volt, mint boldogság. Büszkeség és győzelem. Engem választott. Úgy éreztem mindenki látni fogja, hogy mi történt odakint. Pontosan fel tudom idézni a kérdést, amit a barátnőmnek tettem fel.

  • Látszik a számon?
  • Csókolóztatok? – kérdezett vissza hangjában teljes bizonysággal.
  • Tehát látszik?- váltam holt fehérré. Rettegve attól, hogy szüleim is megpillantják rajtam a „felnőtté válás” tényét.

Ez a történet nem most volt. Mégis szinte tökéletes részletességgel tudom előhívni a képeket.

Saját esküvőn készült fotó

 

Emlékezz Te is

 

Most pedig Te jössz. Olvasd el a kérdéseket, és ami a legjobban megérint, idézd fel oly alapossággal, amennyire csak tudod.

  • Mikor, kivel, hol csókolóztál először?
  • Mikor, miért voltál életedben a legboldogabb?
  • Mikor sírtál utoljára? Miért?
  • Melyik gyerekkori ajándéknak örültél a legjobban?
  • Milyen emlékezetes baleset történt veled?
  • Féltél már istenigazából?
  • Melyik ruhádban érezted magad gyönyörűnek? Hol viselted?
  • Mikor akartál a föd alá süllyedni szégyenedben?
  • Vérig sértett valaki életedben?

Egészen biztos, hogy találtál olyan elfeledettnek hitt emlékképet, melyet elő tudtál hívni memóriabankodból. A memória ugyanis végtelen. Hallod! VÉGTELEN A MEMÓRIÁD!

Mindent eltárolt, amit életed során átéltél. Annál még többet is. Olvasmányokat, filmeket, verseket, színdarabokat, zenét, dallamot, festményt. Az égvilágon minden lenyomatot hagyott az agykéregben. Képzeld! Még azt is, amit egykor megtanultál. Még az oroszt is.

Hogy nem tudod előhívni? Ez a baj? Hát igen. Képes vagy mindent elmenteni. A tudás birtokában vagy. De előhívni már nem vagy képes.

Vagy mégis? Miért tudtad felidézni azt a bizonyos évszázados eseményt? És ha azt elő tudtad bányászni, akkor van rá mód, hogy ugyanazzal a módszerrel a többi tudást is felszínre hozd? Erre keressük a választ.

Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus lesz a segítségünkre.

Agyad tárolókapacitása végtelen

 

A tanulás az agykéregben megy végbe. 3-4 mm rétegesen felgyűrt lemez, kiterítve 2 m² a felszíne. Itt keletkezik a motiváció, gondolat, érzelem. Közel 100 milliárd idegsejttel rendelkezel. Egy idegsejt 10-20-100 ezer másikkal alkot kapcsolatot. Hogy tudja ezt megtenni? Úgy, hogy nyúlványokat növesztett.

Dendritek az antennák, összegyűjtik az infót. 10-20 ezer ilyen nyúlványa van egyetlen sejtnek.

Az axonok az adók. Továbbítják az impulzust. 40-60 ezer axonja van egy sejtenek. Mondhatjuk a számok hallatán, hogy agyad tárolókapacitása végtelen.

Ha az adó és a vevő közt kapcsolat jön létre, az a SZINAPSZIS. Az axon, gyöngyeiben ingerület átvivő anyagokat tárol. Azokat kiönti, a dendritek tüskéi felveszik. De van egy bibi. Csak akkor tud megtörténni az átadás, ha egyszerre sülnek ki. Vagyis memórianyomok csak akkor keletkeznek, ha egyszerre kódolnak. Ez olyan, mintha rendelnél egy iPadot egy webshopból. A GLS kiszállítja. Ha nem vagy otthon, nem tudod átvenni. ( Az agyadban nincs szomszéd, sem GLS pont.) Ezért létrejöttek az u.n. gátló idegsejtek. A hippocampusban laknak. Az a dolguk, hogy meggátoljanak abban, hogy elmenj otthonról, ha jön a csomagod.

Szuperidegsejtjeid vannak, nélkülük nincs memória

 

De mégsem ilyen egyszerű. Egy gátló idegsejt csak 100-200 vásárlót tud otthon tartani. Azaz a szinkronizálni az adót és a fogadót. Nem győzi a rengeteg pakkot.

Viszont van megoldás! Létezik egy szupergátló idegsejt, ami a gátló idegsejteket szinkronizálja. Néhány 10 000 szupergátló gondoskodik arról, hogy minden vásárló a világon pont akkor legyen otthon, amikor megy a futár. A szuperidegsejtek befolyásolják tehát a több milliárd idegsejtet. Nélkülük nincs memória. Hogyan teszi? Érzelmekről, motivációról, élettani tapasztalatokról szállít infót. A múltról.

Tanulni könnyű

 

Ha otthon vagy, amikor jön az iPaded, azért lesz jó, mert egy csomó kreatív dolgot tudsz teremteni vele. Kreatívkodhatsz, alkothatsz. Általa tanulhatsz újat, fejlődhetsz. Ez az igazi boldogság. A FLOW. A motiváció.

Most már tudod, hogy jut el a tudás a memóriádba. Ez könnyű. Tanulni könnyű.

Emlékezni nehéz

 

Akkor mi a nehéz? Előhívni az emlékbankodból azt a végeláthatatlan ismeretet, amit eddig begyűjtöttél. Az emlékképeket fel kell cimkézned. Pecséttel kell ellátnod.

Lássuk a magyarázatot! Életed során folyton folyvást vásároltál. A GLS szakadatlan hozza. Te átveszed. Nem mindegy hol helyezed el a lakásban és milyen cimkét ragasztasz rá. Az a célod, hogy azonnal elő tudd rántani, amikor szükséged van rá. Ha szöget akarsz beverni, akkor tudd, hol a kalapács.

A cimkét a belső világod ragasztja a memóriacsomagra. A saját élményeid, érzelmeid, megtapasztalásod. Minél egyedibb, annál jobban előhívható. A belső világod fejleszthető. Fejlesztened kell! Érzelemgazdagítással, motiválással, erkölcsösséggel, kulturális hagyományok ápolásával.

Az információrobbanás veszélybe sodorta a tudást

 

Nincs idő a végtelen mennyiségű információt cimkével ellátni. Ezért csökken a kreativitás, kikapcsolja az érzelmeket, ami lelki elsivárosodáshoz vezet.

Az a fiatal, aki 1 órára leül a gép elé szörfölni a neten, a végén fogalma sincs mi volt a célja az egésznek. Azonban teleírta a tároló rekeszeit, de csak felületesen. A belső világot kizárta a folyamatból. Egy csomó időt elpazarolt, miközben egy árva gondolatot sem produkált.

Megváltozott környezetbe kerültünk az információs korszakban.

Az evolúció során mindig az maradt fenn, aki a környezeti változásokhoz alkalmazkodni tudott. Az agyad keresi a megoldást. Azonban ha azt hiszed, hogy képes vagy ezt az információ cunamit kezelni, akkor tudod mi vár rád?

Stressz, neurológiai betegségek, alkohol drog.

Az információ robbanás tehát káros annak, aki azt nem tanulja meg kezelni. Megszűrni, szelektálni, időt hagyni a fontosak felcimkézésére.

Mi a megoldás?

 

  • Élményeket gyűjteni. Valódit.
  • Művészetekkel találkozni. Múzeum, koncert, színház, film.
  • Kapcsolatok teremteni, ápolni.
  • Tudatosan bánni az internet adta lehetőségekkel.
  • Olvasni, olvasni, olvasni.
  • Az újat a régihez kötni. ( Pl ezt tettem én is, amikor azt mondtam, ez olyan mint…)
  • Időt adni a kódolásnak.
  • Megállni és gondolkodni. Nem átrohanni egy könyvön!

 

 

 

 

Döntésképesség – megy neked?

 

Van egy nyelvtani anyag németből. A mindenki-t kétféleképpen lehet kifejezni, jede vagy alle szavakkal. Diákjaim mindig megkérdezik, mikor melyiket kell használni. Mivel kissé bonyolult és több szálon futó dologról van szó, ezt szoktam válaszolni:

– Egyenlőre tedd azt, hogy választasz. Amelyik szimpatikus. De ha meghoztad a döntést, utána be kell tartanod az azzal járó szabályt. Jede után egyes számban, alle után többes számban ragozunk.

Miközben ezt magyaráztam bevillant egy kép. A döntés szabadsága a Te kezedben van. Legyen életed bármely területéről szó.

  • Életmódváltás
  • Munkahelyváltás
  • Párkapcsolat
  • Vállalkozás indítása
  • Tanulás/ nyelvtanulás

Mindennek ára van.

 

Semmi sincs ingyen. A döntés és nem döntés ára mérhető. Pénzben, időben, lelki egyensúlyban, kiteljesedésben, boldogságban.

A nem döntés is döntés. Az emberek többsége panaszkodik. Nem elégedett a testsúlyával, kinézetével, egészségével, párkapcsolatával, életszínvonalával, munkájával, őket körülvevő emberekkel, munkatársakkal, családtagokkal. Napjaival, ÉLETÉVEL.

Tökéletesen tudja, mit kellene tennie, hogy változtasson a sokszor már elviselhetetlen, fájdalommal teli napjain, önostorozásán. De nem dönt. Vagyis a nem döntést választja.

Túl drágának tartja az új életet.

  • Le kell mondania a kedvenc kajáról, a kanapén punnyadásról, a telefonja simogatásáról.
  • Beleragad a mindennapi mókuskerékbe. Az élete péntek délutántól vasárnap délig tart. Nem tovább, mert este már retteg a héttől.
  • Hagyja elhidegülni, elromlani, a párkapcsolatát. Egymást hibáztatva, vádolva a közösen elrontott életükért. Mígnem valamelyiküknél elszakad a cérna és lép.
  • Le kell mondania a szabadidejének nagy részéről és fel kell vállalnia a rohanással, szorgalommal, odafigyeléssel, gondolkodással, önismerettel járó életformát.

A boldogtalan életét próbálja kompenzálni. Álörömökkel. Internet, játék, túlzásba vitt edzések, vásárlásfüggőség. Szerencse, ha nem megy tovább alkohol és drogfüggőségbe.

Miről mondott le?

 

Az önmagával, testsúlyával, egészségével elégedett emberről.

Arról, hogy minden reggel úgy keljen fel, hogy örül a napnak, munkájának. Felismerje a benne rejlő képességeket és újabbnál újabb csodákat éljen át önmagával kapcsolatban. Sikerélmények, AHA élmények zuhatagában fürdőzzön.

Lemond arról, hogy választott párjával boldog, békés perceket, órákat, napokat, éveket KÖZÖS ÉLETET éljen át. Lemond az egykoron szerelmesem tervezett álmokról, s szépen lassan alig észrevehetően átengedi másnak ennek esélyét.

A döntések oka a félelemben keresendő

 

A kudarctól való félelem a legerősebb visszatartó erő. Amit mondanak mások, a nem vagyok elég jó, okos, szép. Nem vagyok szerethető, ha kiderülnek a hiányosságaim. Megszégyenülök. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Mind-mind tanult szokások. Szokásaid összessége vagy. Tanult viselkedésforma. Otthonról hozod. Anyukád is ezt tette. Az ő anyja is ezt tette. Nem vagy tudatában döntésképtelenségednek, félelmednek, alacsony önértékelésed súlyosságának. Véleményem szerint az önbecsülés letörés az egyik legrosszabb tanult viselkedésforma. Mert egy önbizalom hiányos emberrel együtt élni embert próbáló feladat. Kihat a család minden tagjának életére.

Az önbizalom hiányos ember önmaga börtönében vegetál. A kis rácsos ablakon kukucskál ki a kék égre, a madarak szabad röptére. Irigyelve őket. Az irigység rossz. Az irigység megerősíti a hiányt. Bezzeg a madárnak szárnya van. Könnyű neki repülni. Szerencsés is, hisz madárnak született.

A madár felvállalta a veszélyt. A szabadságnak ára van. Belebukhat ebbe az életformába. Örökös veszélyben él. De ÉL, mert a veszélyt nem is annak látja. Fentről tekint a világra. Ő ezt szokta meg. Ebben nőtt fel. Az anyamadár nem csak repülni tanította meg, hanem arra is, hogy figyeljen a jelekre. A lehetőségekre, a veszélyekre. A kismadár eltanulta az anyjától azt, hogy a szárnyalásért fizetni kell, de megéri. Soha nem értené meg azt, aki börtönbe zárva, szárnyaszegetten éli boldogtalanul az életét.

Mi a megoldás?

 

Nem az én kezemben van. Csak abban bízhatok, hogy sokaknál megszületik a BELÁTÁS. Bízni szeretnék abban, hogy a tükröt tartó kézre nem ellenségként tekintenek.

Akik így élnek, nem tudnak valamit. Iszonyatosan, mérhetetlenül fontosat. A nem döntésüknek, életszemléletüknek nem csak önmagukra van negatív romboló hatása, hanem a közvetlen és tágabb környezetükre.

ANYUKÁK, ti már felnőttek vagytok

 

Ti alakítjátok a világot. Ti vagytok a példa előttük embrió koruktól kezdve. A gyerek tüköridegsejtjei benneteket másol, s adja tovább azt a viselkedésformát, személyiséget, játszmákat, maszkokat, mit tőletek tanult. 4 éves korig megtörténik a személyiség kifejlődése. Utána nehéz változtatni.

Nincs tökéletes anya. Soha nem is lesz. De lehet egyre jobbá válni.

ÉBREDÉSSEL, BELÁTÁSSAL, TETTEKKEL, KITARTÁSSAL. FELELŐSSÉGVÁLLALÁSSAL. Fájdalmakkal fog járni.

Írnom kellett, mert azt látom, érzem, tapasztalom, szenvedem, hogy nagyon rossz felé haladunk.

Én sem vagyok tökéletes. Mégis biztos vagyok benne, hogy lehet a gondolkodásmódomból tanulni, fejlődni. Sokáig aludtam én is az elnyomottak álmát. Börtönben sínylődve. Beláttam, felébredtem. Nincs olyan perce a napnak, hogy ne tartanék önvizsgálatot. Fejlődni akarok. Halálom utolsó napjáig. Ezért meg is teszek sok mindent. (Még nem mindent, de egyre többet.:))

Hitvallásom mese formájában:

 

A tengeri csillagok

Szörnyű vihar kerekedett a tenger felett. Jeges szél hasított végig a vízen, hatalmas hullámok keletkeztek, amelyek kalapácsütésszerű zajjal ütődtek neki a partnak. Úgy tűnt, mintha acéleke szántotta volna föl a tenger fenekét, összekaszabolva a tengerfenék kisebb lakóit, rákféléket, puhatestűeket, tíz méterre a tenger felszínétől.
Amikor a vihar – olyan gyorsan, mint ahogyan keletkezett – elmúlt, a tenger megnyugodott és visszahúzódott. A partot sár borította, amelyben ezernyi tengeri csillag vívta haláltusáját. Annyian voltak, hogy az egész tengerpart rózsaszínné változott.
Sok-sok ember futott a partra, hogy megnézze az eseményt. Forgatócsoportok is érkeztek, hogy lefilmezzék a tengeri csillagokat, amelyek szinte mozdulatlanul haldokoltak.
Az emberek között ott volt egy kisfiú is, aki – miközben apja kezét szorította – szomorúan nézte a kis tengeri csillagokat. Mindenki ott állt és nézett, senki nem tett semmit. A kisfiú hirtelen elengedte az apja kezét, levette a zokniját és a cipőjét és a vízpartra futott. Lehajolt és felmarkolt három csillagot, majd rohanvást a vízbe dobta őket. Ezt többször is megismételte.
Egy cementállványon álló férfi odakiáltott a kisfiúnak:
– Mit csinálsz te gyerek?
– Visszadobom a tengerbe a csillagokat. Ha nem tenném, elpusztulnának mind itt a parton. – válaszolta a gyerek anélkül, hogy abbahagyta volna az ide-oda futást.
– De több ezer tengeri csillagot úgysem tudsz megmenteni. Túl sok ez neked! – kiáltotta a férfi. – Ez a part rettentő hosszú! Nem tudod megváltoztatni a dolgokat!
A gyerek elmosolyodott, lehajolt egy újabb csillagért, s ahogy elhajította, be a tengerbe, így válaszolt:
– De ennek az egynek a sorsát itt biztosan megváltoztattam!
A férfi elgondolkodott egy pillanatra, aztán lehajolt, levette a zokniját és a cipőjét és lement a partra, ő is elkezdte összeszedni és visszadobálni a csillagokat a tengerbe. Rögtön utána lejött két lány is, így már négyen dobálták a csillagokat a vízbe. Néhány perccel később már ötvenen voltak, aztán százan, kétszázan, ezren, akik mind a csillagokat dobálták vissza a vízbe.
Így mindegyik megmenekült.
Ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, elég, hogyha valaki, akár a legkisebb is, vegye a bátorságát és elkezdje.
(Bruno Ferrero)

Forrás: https://kincsesfuzet.hu/tag/a-tengeri-csillagok/

Az egyik legsúlyosabb emberi hiba. Vajon benned is megvan?

 

Sok szőlőnk volt. A szőlőmunka kemény. Fáradságos. Odafigyelést, törődést igényel. Nagypapám nyugdíjas volt én még csak cseperedő lányka. 10-12 év körül. Egész nyáron ketten jártunk a szőlőbe.

Horolni. Külön vittünk egy sort. Én gyorsan haladtam. Lehagytam nagypapát. A sor végén leültem pihenni. Még nevettem is rajta, hogy ő milyen lassú. Nem szólt. Csak mosolygott magában.

2 hét múlva, mikor a végére értünk a területeknek, kezdeni kellett elölről. Hisz a gaz nő, „mint a gaz.”Volt ám csodálkozás, amikor megláttam a sorokat. Az enyémben derékig ért a gaz, nagypapáéba csak kis gyengécske, épphogy gyomok. És bizony be kellett állnom a saját soromba. Örök lecke volt számomra.

A mai elromlott világ..

Ha valamit megkívánsz, egy kattintás, megrendeled és másnap házhoz jön. Kiszolgálnak. Mozdulnod
sem kell érte. Ha 2 nap múlva nincs még birtokodban, már türelmetlen vagy. 3. napon felháborodsz.
Megveszed a dobozos kaját, beteszed a microba, 3 perc és előtted gőzölög az édesmindegy miteszel ,
mert ugyanolyan ízű valami.

Ha valamit nem tudsz, nem kell már könyvtárba menned, kutatómunkát végezni, egy kattintás és ott
a válasz, a leírás, a bemutató.

Ha a családod messze külföldön él, akár több ezer km-re, nem kell postán 2 órát várnod az interurbán
hívásra. Csörögsz és még látod is őket.

Élvezed. De tovább megyek, már nem csak élvezed, hanem úgy gondolsz rá, hogy ez Neked jár. A
most, azonnal, de rögtön megszerzéshez alapvető emberi, törvényes jogod van.
Úgy érzem, lassan ott tartunk, hogy ha elveted a búzát és 2 hét múlva nem aratsz, felháborodva
közlöd vele jogaid.

Pedig a türelem erény. A türelem erő. A türelem nevel. A türelem alázatossá, kitartóvá tesz.
Vajon miért ragadtam meg ezt a témát? Év végi összegzésként.

Úgy élted eddigi életed, hogy nem tudtál jól tanulni. Magoltál, mantráztál.

Mutattam egy utat. Azt az utat, melynek a végén valódi, nem 2 napos tudásra teszel szert. Ámde nem tapsra működik. Lassú, lépésről lépésre folyamat. Nem lehet decemberben megtanulni a módszert és elvárni, hogy a januári vizsgák már kiválóak lesznek. Jobbak lesznek, ehhez nem fér kétség.

De még nem változtak meg a rossz, hasznavehetetlen mélyen gyökeret vert szokásaid.

– Nem csinálok elmetérképet, mert sokáig tart. Inkább megtanulom.
– „Megtanulod?” Hisz 3 nap múlva semmit sem tudsz belőle!
– Igen, tudom, de nincs nekem időm rajzolgatni.
– Nincs nekem időm szótanuláshoz kitalálgatni, hogy mihez kössem. Gyorsabb, ha
megtanulom.
– De másnapra elfelejted! Mégis?
– Mégis.

Választás. No, ehhez van mindenkinek joga. Mindenki, bárki, és Te is választhatsz. Gyorsan
végigszáguldani a sorokon, oldalakon, könyveken. Lelkiismeret furdalást megnyugtatni. Ez is egy út.
A másik is az. Amit kínálok. Odafigyelve, tudatosan, gondolkodva. TÜRELEMMEL. Lassabb. De ennek
és csakis ennek van értelme. Mert a türelem tényleg rózsát terem.

A szokás megöli a fejlődést

 

– Ezt nem tudod. Tisztában vagy vele?

– Igen.

– Tanultál?

– Tanultam.

– Hogy tanultál?

– Sokat. Legalább 2 órát.

– Nem azt kérdeztem. Hogyan?

– Rengetegszer elolvastam.

– Ugye tudod, hogy az nem tanulás.

– Tudom.

– Miért nem úgy tanultál, ahogy megbeszéltük?

– Mert ahhoz gondolkodni kell. Így könnyebb.

Kényelmes úgy tanulni, ahogyan megszoktad

 

Nem kell gondolkodni, ötletelni. Közben el is tudsz kalandozni. Élményeket idézel fel. Vágyakozol tengerpartra, koktélokra, szép ruhákra, autóra, luxusházra. Mindezt kalitkába zárva. Konzervdobozban, a szokások börtönében lebilincselt végtagokkal.

Az élet odaát van. Az ajtón túl. Még soha nem jött létre semmilyen nagy dolog megkövült szokásokból. A hernyó nem fog repülni! Ahhoz pillangóvá kell fejlődnie. Át kell transzformálódni.

Nem lehet mindenkit megmenteni

 

Én is éppen transzformálódom. Elfogadni tanulok. Már magasabb lépcsőfokon.

„Aki olyan embereket akar megmenteni, akik nem méltók rá, vagy nem akarnak meggyógyulni, azok önmagukat tartják víz alatt lenyomva.” – olvastam Sárvári György legutóbbi írásában. Magamra ismertem.

Én már nem akarok mindenkit megmenteni. Amikor hozzám küldi a szülő a gyermekét, hogy itt van, készítsd fel a nyelvvizsgára, befogadom. (Használati utasítást is kapok gyakran: – Nem sok ideje van tanulni. Meg nem is szeret. )

Addig jöhet hozzám, amíg együtt tudunk működni. Ha nem jön létre az összhang, mert ő nem tesz bele semmit csak én, akkor elválunk. Megszakítom a közös munkát a csoport többi tagjainak védelmében és becsületből. Nem fogadok el pénzt, ha látom, hogy nem lesz eredménye.

Ezzel az elvvel szépen haladok. Már nem bántom magam, ha nem sikerült kihoznom belőle, ami benne van.

Magam sem tudtam, hogy nem értem még utam végére. Még mindig lenyomva tartottam a fejem a víz alatt. Hogy még mindig tud fájni, ha valakit nem sikerül kirángatni haszontalan szokásainak börtönéből.

A rossz szokás lopva visszakúszik

 

Ezt írtam áprilisban, miután meghallgattam mindenki prezentációját.

„Köszönöm Istenem! Köszönöm, hogy csatorna lehettem. A tanító visszavonul. SIKERÜLT. Könnyek a szemekben. Könnyek a szememben. Meggyújtottam a lángot. Már nem kellek, hogy higgyenek magukban. Nehéz menet volt. Megérte. Nincs nagyobb boldogság, mint látni a lassú kibontakozás utáni megérkezést.

-Erre vagyok képes?

-Igen. Ez vagy Te. Erre vagy képes. Már nélkülem is. „

Szeptemberben pedig egy rövid üzenet: Szólni szeretnék, hogy idéntől nem járok Önhöz. Köszönöm az eddigi munkát.

Azóta tudom, hogy a könnyebb utat választotta. Azt, ahol nem kell gondolkodni. Csak bemagolni az elé tolt készet.

Naná, hogy szíven ütött. De kijelenthetem, hogy fejlődésem magasabb szintre lépett. Mára ezt is sikerült feldolgoznom. Kellett hozzá néhány hónap.

Az írásom célja? Nézheted 2 oldalról. Lehetsz a tanító és lehetsz a kalitkába zárt lélek. A repüléshez két dolog kell. Szenvedély és önuralom. Akiben nincs elszántság, a megvalósításhoz kitartás és önfegyelem, az soha nem fog repülni. Őt soha nem fogod megtanítani repülni.

Hogy fuldoklom-e még, vagy már kidugtam a fejem a vízből és nyitott szájjal kapkodok levegő után, még nem tudom. Majd a következő váratlan történésnél kiderül.

Jó memória és a kor nem ellentmondás

Önbeteljesítő negatív mantrák

 

Nem jó az emlékezetem.

Nem tudok neveket megjegyezni.

Képtelen vagyok számokra emlékezni.

Egy bizonyos kor után már nem megy a tanulás.

A tanulás megerőltető.

Rossz a rövid távú memóriám.

A képesség a génekben rejlik, nincs mit tenni.

Eddig sem ment, ezután sem mehet.

Az én koromban ez már lehetetlen.

Öreg vagyok én már ehhez

 

Tégy egy önvizsgálatot. De komolyan. Ezen mondatok közül melyek azok, amelyeket ki szoktál mondani? Szinte automatikusan kiszökik a szádból, ha valami nem megy? Bele sem gondolsz, hogy milyen hatást érsz el vele. Feladod a célodat. Legyen akár nagy, hogy megtanulsz egy nyelvet, vagy kicsi, hogy megjegyzed az új szomszédod nevét. A mondattal felmented magad a felelősség alól. Ja, nekem ez nem megy! Soha nem is ment. Most, hogy öreg vagyok már főleg nem. Kvázi, nem kell érte semmit sem tennem. És tudod mi a legnagyobb gáz? Ki sem kell mondanod. Beleégett a tudatalattidba, s rejtve irányítja tetteid.

Honnan a csudából vetted és azonosultál ezekkel a gondolatokkal? Tapasztalati úton szerezted őket. Valamikor nagyon régen. Talán kisgyermek korodban. Van, amelyeket magad hoztál létre. A téged körülvevő kultúra is bélyeget ragasztott Rád.

Szólásaink is megerősítik az önromboló gondolatokat

 

Ami nem megy, azt ne erőltessük.

Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt János.

Nehezen tanul a vén ökör.

Tanulj tinó, ökör lesz belőled.

A tudatalattid irányít

 

Mit értettem az alatt, hogy a tudatalatti rejtve irányítja tetteid?  Azt gondolod, hogy a tudatos éned határozza meg a tetteid. Nagyon nem! 95%-ban a tudatalattidban eltárolt emlékképek, hiedelmek határozzák meg cselekedeteid, érzelmeid, jellemed. Ezt vizsgálta Ellen J Langer a Harvard Egyetem kutatója.

40 után nem megy úgy a tanulás

 

Ma már tudjuk, hogy az idegsejtek nem halnak el a kor előrehaladtával. Sőt újak is keletkezhetnek, ha teszünk érte. Vagyis újat tanulunk. Érdekes módon az él a köztudatban, hogy 40 az a kor, amikor lefelé hanyatlik az elménk.

Bebizonyították, hogy idősebb korban is bármit meg lehet tanulni. Ezt mondja a tudatos éned. Vajon tényleg ez lesz a meghatározó? Eszerint fogunk viselkedni? Azt kiáltjuk: Ja, ha ez igaz, akkor 50-60 felett is bármit megtanulhatok, amit szeretnék. Éppen úgy, ahogyan a fiatalok! Hajrá, gyerünk! Hát tudjuk, hogy ez baromira nem így van. L

A kínai és siket öregek fej-fej mellett a fiatalokkal

 

Langer 3 csoportot hozott létre teljesen más kultúrkörből. Az első csoportba 30 kínai került. A másodikba 30 siket amerikai. A harmadikba átlag bostoniak. Mindhárom csoportban fele-fele arányban volt 15-30 éves és 59-91 éves.

A feladat. Képeket mutattak nekik emberekről, 5 mp-ig.  Jól meg kellett figyelni őket. Közben egy jellemző dolgot mondtak az illetőről. Pl.: Minden nap úszik. Természetesen a siketeknek jelnyelvvel tolmácsolták.

Mit gondolsz, mi lett az eredmény?

A fiatalok teljesen egyformán szerepeltek minden csoportban. Az idősek közt egetverő különbség született. A kínai és a siket idősek teljesítménye megegyezett a fiatalokéval. A bostoni átlag amerikai idősek alig emlékeztek néhány emberre.

Mi az oka a jelentős különbségnek?

 

Kínában nagyra becsülik az időseket. Róluk csak pozitív gondolatok élnek. Nem degradálják le őket. A siketek pedig nem „hallották” azt a negatív hiedelmet, miszerint a korral együtt jár a feledékenység. Hisz ilyet jelnyelvvel nem tolmácsolnak.

Nos, láthatod, hogy a tudatalattiban meggyökerezett gondolatok szabják meg tetteid, sikereid.

Hogyan lehet a negatív hiedelmeket letenni?

 

Az alaptörvény most is működik. A sötétséget nem lehet lekapcsolni. Fényt kell gyújtani, ami kioltja a sötétet. Lefordítva. Azt a hiedelmet, miszerint idős korban nem megy a tanulás, nem tudod kioltani. Simán csak állj neki, tanulj. A tapasztalati úton szerzett tévhiteket csak és kizárólag tapasztalati úton lehet felülírni.