A tanár ontja rád a magyarázatot, a jegyzeteid telis-tele tényekkel, adatokkal, s te csak halmozol és halmozol. Ha ezen kívül nem csinálsz vele semmit, akkor fuccsba megy az egész tanulásod.
Minél többet tanulsz, annál jobban érzed azt, hogy semmit sem tudsz.
És ez pont így is van.
Egy jeggyel jobb dolgozatot írtak, akik….
2010 és 2011-es tanévben Pooja Agarwal egy csapat kutatóval középiskolások tudását mérte társadalomismeretből. Nagyon trükkös kísérlet volt.
Időnként megjelentek a suliban és tesztet írattak a diákokkal, de úgy ám, hogy megmondták nekik, semmi tétje nincs a dogának. Nem kerül bele a naplóba a jegy. A tanár nem lehetett bent, nem tudhatta, hogy melyik témából írták a dogát. Az anyag 1/3-át kérdezték ki.
Év végén volt aztán a nagy meglepetés!
Minden diák egy jeggyel jobb tesztet írt abból, amit év közben kikérdeztek. Fontos tény volt a tét nélküliség.
Miért fontos a felidézés?
Mert ugye ez felidézés volt.
A tanulás passzív folyamat. A tudás csak akkor aktiválódik, ha előhívod. Nem elég csak beerőltetni, elő is kell hívni, fel kell idézni. Persze ennek is megvan a helyes menete. Mikor, milyen ütemben és hogyan hívd elő.
Miért csapod be önmagad azzal, hogy tudod?
Tegyük fel, hogy te tényleg szorgalmas diák vagy. Nem csak agyon olvasod a könyvet és kiemeled a lényeget, hanem tanulókártyát is csinálsz. (Ennek is megvan a szabálya, hogy miből kell.) Talán még elmetérképet is készítesz.
Egód megnyugtat, sőt egekbe dicsér, hogy milyen ügyes, szorgalmas vagy.
Aztán vizsgán vagy konkrét élethelyzetben, mikor alkalmaznod kell a tudást, csődöt mondasz. Addig jutsz el, hogy tudom, hogy tanultam, de mégsem tudom.
Fel nem tudom sorolni, hányszor éltem át a következő kínos jelenetet a diákjaimnál. Mindenük volt, szókártya, elmetérkép. Jól kidolgozott, csicsás, gyönyörű. Használható tudás meg alig.
Mindent úgy csinálok, ahogy tanítottad, mégse működik
Amikor hívnak segítségért olyan egyetemisták, akik voltak nálam tréningen azzal, hogy én mindent úgy csinálok, ahogy tanultuk, mégis elakadtam,
90%-ban kiderül, hogy nem idézik fel a megtanultakat, vagy nem jókor hívnak elő. Rákérdezek, hogy megtörtént-e. Ja, az nem.
Hogy lehet felidézni a tananyagot?
Több módszer is van. A tanulnivaló szabja meg, hogy melyiket érdemes alkalmazni.
Néhány példa.
- Magyarázd el egy laikusnak úgy, hogy megértse.
- Rajzold le.
- Helyettesítsd be az életbe konkrét szereplőkkel.
Az utóbbit joghallgatóknak, orvostanhallgatóknak szoktam javasolni.
Épp tegnap hívott egy joghallgató lány, hogy megfogadta a tanácsaimat.
Egy hónappal korábban elkeseredetten, tehetetlenül, félig sírva, most meg csilingelő, vidám hangon.
– Ez tök jól működik! Pedig azt gondoltam, jó nagy baromság, de azért csináltam, mert te mondtad.
Nem azért működik, mert én mondtam, hanem azért, mert amit tanítok, azt agykutatók fedezték fel, én pedig bevittem a gyakorlatba. Nézd csak!
Szivacsagya volt, most mégsem sikerülnek a vizsgák
Most mondd meg őszintén! Minek szenvedni a tanulással? Iszonyat sok időt, energiát teszel bele és a végeredménye nem az lesz, amiért az egészet csináltad. Miért csinálod? Hogy használni tudd.
A tudok tanulni – egy elemekből felépített komplex módszer.
El nem tudod képzelni hány egyetemre járó gyerek anyukája keresett meg ezzel a mondattal:
„Nem értem mi baj van a gyerekkel. A gimiben szivacsagya volt. Soha nem kellett tanulnia, mindent órán megjegyzett. Most szenved a tanulással. Nem sikerülnek a vizsgái. A kudarcélmények pedig padlóra tették. Nem ismerek rá.”
Válaszom:
Az agy befogadóképessége véges. Szivacsagyúaknál is eljön az az anyagmennyiség, amit egy hallásra nem tud befogadni, azonnal rendszerbe tenni. Mivel soha nem szenvedett a tanulással, soha nem kellett megtanulnia tanulni, ezért szenved. Jobban szenved, mint a másik, aki már gimiben is átélte ezt a rossz élményt és próbálkozott magán segíteni. A te szivacsagyú gyermekednél most jött el az idő ahhoz, hogy megtanuljon tanulni.
