Beindul az információ gépezet
Indul a nap. Rádió bekapcs. Esetleg TV is. Hírek. Telefonod villódzó felületén pörget a hüvelykujjad. Beindult a gépezet. Vagy lehet, hogy le se állt?
A világ okádja magából a történéseket. Klímavészhelyzet, esőerdők, politika, fegyverkezés. Északi sark, jeges medvék. Afrika, éhezés. Egészségügy, oktatás. A legújabb felfedezések. Mit, mikor, kivel, hogyan, miért, meddig? És ha…és ha mégsem…? Zakatol az agyad. Szenved. Valójában stresszel.
Mókuskerék
Munkahely. Az elvégzendő feladatok összecsaptak a fejed felett, folyamatosan víz alatt tartanak. Fuldokolsz. Kidugod a fejed egy kávészünetre, hogy levegőhöz juss. Ám csak testednek engedélyezed a szusszanásnyi szünetet. Elmédnek nem jár. Míg bal kezedben a gőzölgő fekete, amitől a megváltást várod, jobb kezeddel rohanvást végiggörgeted a reggel óta felhalmozódott üziket, leveleket, legújabb divatot, híreket s álhíreket. Közben átfut az agyadon, hogy megfejtsd: Ez most igaz, vagy álhír?
Ebédidő. Julcsi tálalja a szaftos pletykákat. Füled rajta, szemed a képernyőn. Közben Julcsi kéri a véleményed. Észre sem veszed, hogy elméd a hatalmas káoszban még erre a századrangú kérdésre is megkísérel választ találni abban a dzsungelben, mit reggel óta rázúdítottál. És hol van még az este! A gyerek leckéje, nem érted te sem. Ehhez el kell olvasnod a teljes fejezetet. Tudatalattid sürget: Gyerünk, gyerünk, ott van még az angol leckéd!
Lavina a farzsebben
Mit művelsz az agyaddal? Ember! Ez embertelen. Kiáltod néma csendben. Nem is vetted észre a világ változását. Néhány évvel ezelőtt, amikor az információgyár nem a farzsebedben, retikülödben nyomult rád ezerrel, hanem csak az otthon melegében a dobozból kínálta magát. Akkor még csak-csak adtál szürkeállományodnak egy lélekzetnyi időt. Elmerültél a mostban. Belebambultál a dérlepte táj szépségébe, az igaziba, nem az instásba, a falat ízébe. Elvesztél kedvesed tekintetében, s gyermeked csodájában.
Volt idő, s te ezt nem tudhatod, csak a dédi meséjéből, hogy a kósza hír, mi eljutott a kisvárosba, hetekig lázban tartotta a népet. Végre volt miről beszélni. S a szakma, mit inas korában megtanult a halandó, csak némi csiszolást kívánt egy emberöltőn keresztül.
Nem is volt ez olyan régen! Ha ma megtanulsz valami újat, nem lehetsz biztos abban, hogy az a tudás holnapra megállja e még a helyét. S ha mégsem és nem tartod az iramot, lemaradsz, kimaradsz, elfelejtenek, eldobnak. Nincs ilyen válasz, hogy: „nem tudom”. Ez a szó nem létezik. Nem tudod? Tanuld meg.
A hülyülésed oka
Tanulsz. Folyamatosan. Érzed már minden idegsejteddel, hogy gáz van. Azt gondolod a korod az, ami miatt az agyad nem engedelmeskedik. Hiába olvasod harmadszor is, mit holnap már használnod kellene, totál sötétség honol elmédben. Hülyülök…mondod ki suttogva, még magad előtt is titokban tartanád, de előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy nem győzöd a tempót. Már régesrég elvesztetted a fonalat, de nem akarsz tudomást venni róla, hogy baj van.
Pedig nincs! Hallod! Minden rendben. Csupán annyi a különbség, hogy a hülyülésed oka, hogy a világ fénysebességre kapcsolt. S mit teszel te? Úgy tanulsz még mindig, mint dédapád tette. Akinek emberöltő alatt kellett annyi újat elsajátítania, mint most neked egy nap alatt.
A bajt még azzal is tetézed, hogy elmédnek egy szusszanásnyi időt sem adsz, hogy magához térjen, behozza a lemaradást. Ő nem változott! Nem is fog. Ahogyan a szíved, májad, epéd, veséd működése sem. Csak a világ. Neked pedig alkalmazkodnod kell. Ha nem teszed, akkor lesz baj.
Amit megtehetsz magadért
- Felébredsz. Megtanulod megszűrni a lavinaként rád zúduló információt.
- Meghagyod magadnak, elmédnek s testednek időnként a csendet.
- Megtanulsz másképp tanulni, új módszerrel s a körítést is élvezhetővé teszed.
Nem lehet a fénysebességgel száguldó világban ökrösszekérrel haladni.
Nem veled van a baj
Az elméd ma is képes végtelen mennyiségű tudást elraktározni, ha tudomásul vennéd, hogy másképp kell csinálni. Jobb agyféltekéddel, képzelettel, képekkel. Bal féltekéd szűkös, lineáris, racionális, hitetlen, s csak félmunkára képes.
A szerszám, a technika a megoldás itt van nálam. Minden ébredőt tárt karokkal várok. 2 nap. Ennyit kell csak szánnod az életedből. 2 nap alatt megtanulhatod, hogyan tanulj úgy, hogy elméd győzze, értse, szeresse a tanulást.
A villámsebességgel száguldó világban nincsen időd, erőd, energiád, lehetőséged 2 napot áldozni arra, hogy könnyebbé tedd napjaid, mit is mondok, gyermeked napjait is? Válaszd a kényelmet. A fotelt. Az online tanulást.
S hogy valóban tudok e segíteni a bajban? Persze csak annak, aki már érzi, hogy baj van. Álljon itt a legutolsó levél, mit a tréning után kaptam.
Ennyi állt benne:
„Köszönjük szépen Tercsi a felejthetetlen 2 napot. Igazán szerencsések voltunk, hogy rád találtunk és hogy ott lehettünk nálad.
Sokat és hasznosat tanultunk tőled.
A “labda” itt pattog már nálunk. Megígérjük, hogy élünk a megkapott tudással.”
az ausztriai házaspár
