Miért romlik a memória?

A legtöbb, mit egy tanár megtehet, hogy az embereket arra emlékezteti, amit mindig is tudtak.

Mit tudtak régen az emberek?

 

Cyrus perzsa király az összes katonája nevét. Seneca 200 verset kívülről. Ciceró 5-6 órán keresztül szónokolt jegyzet nélkül. Használták a szürkeállományukat. Kénytelenek voltak, hisz a papír megfizethetetlen volt.

A memóriád végtelen

 

Feladatom emlékeztetni téged arra, amit az ember tudott. S tudná ma is. Emlékeztetlek arra, hogy a memóriád végtelen. Az élő szerkezet a koponyádban képes bármennyi információt eltárolni. Az agykéreg 2m²-es lakhelye 100 milliárd idegsejtnek ad otthont. A tiéd is.

Hogy lehetséges, hogy nem használjuk ki ezt a hihetetlen mértékű lehetőséget? Miért tekintünk a tanulásra negatívan?

Túl nehéz, fárasztó. Nem vagyok elég okos. Nem jó a felfogásom. Nincs nyelvérzékem. Szégyellem magam, ha nem tudok valamit.

Szívvel- lélekkel tanulni

 

Az agyad az örömet keresi. A fenti negatív érzelmekkel esélyed sincs boldogan, kitörő örömmel tanulni. Szívvel és lélekkel. Az egyik a másik nélkül még csak fél sikerhez sem vezethet.

Mi a tanulás?

Az új információt kapcsolod össze a belső világoddal. A tanulási képességet, a memóriakapacitást a belső világ határozza meg. Hozzátartozik a több ezer éves kulturális örökséged és a saját élettapasztalatod. Lefordítva ez annyit jelent, hogy amit megéltél, megtapasztaltál, hallottál, láttál az életedben, az mind lenyomatot hagyott. Még az is, hogy mikor és hányszor cserélték a pelusodat s azt milyen érzelemként élted meg.

A kulturális örökséged is széfekbe zárva elméd mélyén valahol. A transzgenerációs pszichológia megdöbbentő felfedezésekre jutott ebben a kutatásban.

Bármilyen emlék előhívható hipnózissal, mely bizonyíték arra, hogy valóban erre vagy képes.

Hogy lehetséges, hogy feledékenyek vagyunk?

 

Az emlékképeket fel kell cimkézned. A cimkét a belső világod fogalmazza és ragasztja fel. Minél egyedibb a belső világod, annál jobb a memóriád. Annál könnyebben vagy képes előhívni a tudást. Ezt a belső világot fejleszteni kell. Motivációval, empátiaérzékkel, erkölcsiséggel, kulturális hagyományok megismerésével.

A kreativitás a mai világ adu-ásza

A kreativitás biszociáció. Össze nem tartozó dolgok összekapcsolása. Akkor vagy kreatív, ha sokféle lehetőséged van a kapcsolásra. Hadd hozzak egy példát a mai közkedvelt tevékenységből, a főzésből. Ha sok hozzávalód van a hűtőben, sokféle ételvariációt tudsz kitalálni. Főzni a saját hűtődből tudsz. Abból nem, ami a nagyáruház hűtőpultjában található.

 

Veszélyben az elme

 

Az információrobbanás miatt nincs idő a belső világ bevonására. Az érzelmek kikapcsolása, a lelki elsivárosodás rontja a tanulás minőségét. Ha egy órát simogatod a telefonod, felírsz mindenféle kacatinfót a tároló lemezedre, ám címke nélkül. Értékes időt pazaroltál el anélkül, hogy egyetlen gondolatot is kreáltál volna.

Az elme nem volt még felkészülve az információrobbanásra. Megint egy étkezés példával demonstrálom.

Mintha évtizedekig, éppen csak annyi élelemhez jutottál volna, amire szükséged van egy minimál élethez. Azért pedig keményen meg kellett dolgoznod. Majd egy reggelre virradóan 100 méter hosszú terített asztalka várt, a világ összes étkével. Ismert és ismeretlen, egészséges és egészségtelen ételek sora. S ez egy olyan asztal, mint a mesében. Soha el nem fogy róla az étel. Épp ellenkezőleg, ha leveszel róla valamit a duplája varázsolódik reá.

Meg kell tanulnod információ- kánaánban kiigazodni.

Nem teszed? Borzalmas életet alkotsz magadnak. A kánaánban ugyanis nehezebb boldogulni, mint szükségben.

Keress, ha szeretnéd, hogy emlékeztesselek arra, amit mindig is tudtál, de mára megfeledkeztél róla.

Mire emlékszünk könnyen? És arra miért?

Az első csók emléke

14 éves voltam, amikor megtörtént az első csók. Régóta tetszett egy fiú. 16 volt. Nekem akkor gyönyörű. Magas, barna, kisportolt. Egy huncut hajtincs mindig a szemébe lógott és ettől még vagányabbnak tűnt. Naná, hogy minden lány odavolt érte. Pont úgy, ahogyan ezt az amerikai tini filmekben látjuk.

Elérhetetlennek éreztem, hisz csak 14 voltam, kislány. Ráadásul nem is szép, (gondoltam). Sőt a duciságomat kimondottan kövérségnek éltem meg.

Lakodalomban voltunk. Olyan igazi falusi lakodalmat képzelj el. 500-600 fővel. Már délelőtt kezdődik. Ebéd, majd kikerülnek az asztalok. Tánc, mulatozás. Estére a vacsorához újra behordják a bakokra fektetett asztallapokat és padokat.

Nagy engedmény volt a fiatalok számára akkoriban, hogy nem volt kötelező a szülőkkel ülni. Egy olyan esküvő, ahol szinte a fél falu hivatalos, szép számmal vannak gyerekek, tinik és a nagyok. Mindannyian egy asztalnál. A fiatalok sora. Mindig ugyanott. Így kerültem a szerelmem közelébe. Pontosan mellé.

Beszélgettünk. Semmiségekről. Mielőtt a következő fogást, a lagziskáposztát hozták volna, sétára invitált a nagy Ő. Boldogan mondtam igent. Kint a sötétben megfogta a kezem. Így andalogtunk egy darabig, majd a templom rejtett szegletében, a sekrestye bejárata mellett megtörtént. Az első csók az életemben.

Visszafelé én már nem jártam, hanem úsztam a levegőben. Az érzést a mai napig fel tudom idézni. Több volt, mint boldogság. Büszkeség és győzelem. Engem választott. Úgy éreztem mindenki látni fogja, hogy mi történt odakint. Pontosan fel tudom idézni a kérdést, amit a barátnőmnek tettem fel.

  • Látszik a számon?
  • Csókolóztatok? – kérdezett vissza hangjában teljes bizonysággal.
  • Tehát látszik?- váltam holt fehérré. Rettegve attól, hogy szüleim is megpillantják rajtam a „felnőtté válás” tényét.

Ez a történet nem most volt. Mégis szinte tökéletes részletességgel tudom előhívni a képeket.

Saját esküvőn készült fotó

 

Emlékezz Te is

 

Most pedig Te jössz. Olvasd el a kérdéseket, és ami a legjobban megérint, idézd fel oly alapossággal, amennyire csak tudod.

  • Mikor, kivel, hol csókolóztál először?
  • Mikor, miért voltál életedben a legboldogabb?
  • Mikor sírtál utoljára? Miért?
  • Melyik gyerekkori ajándéknak örültél a legjobban?
  • Milyen emlékezetes baleset történt veled?
  • Féltél már istenigazából?
  • Melyik ruhádban érezted magad gyönyörűnek? Hol viselted?
  • Mikor akartál a föd alá süllyedni szégyenedben?
  • Vérig sértett valaki életedben?

Egészen biztos, hogy találtál olyan elfeledettnek hitt emlékképet, melyet elő tudtál hívni memóriabankodból. A memória ugyanis végtelen. Hallod! VÉGTELEN A MEMÓRIÁD!

Mindent eltárolt, amit életed során átéltél. Annál még többet is. Olvasmányokat, filmeket, verseket, színdarabokat, zenét, dallamot, festményt. Az égvilágon minden lenyomatot hagyott az agykéregben. Képzeld! Még azt is, amit egykor megtanultál. Még az oroszt is.

Hogy nem tudod előhívni? Ez a baj? Hát igen. Képes vagy mindent elmenteni. A tudás birtokában vagy. De előhívni már nem vagy képes.

Vagy mégis? Miért tudtad felidézni azt a bizonyos évszázados eseményt? És ha azt elő tudtad bányászni, akkor van rá mód, hogy ugyanazzal a módszerrel a többi tudást is felszínre hozd? Erre keressük a választ.

Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus lesz a segítségünkre.

Agyad tárolókapacitása végtelen

 

A tanulás az agykéregben megy végbe. 3-4 mm rétegesen felgyűrt lemez, kiterítve 2 m² a felszíne. Itt keletkezik a motiváció, gondolat, érzelem. Közel 100 milliárd idegsejttel rendelkezel. Egy idegsejt 10-20-100 ezer másikkal alkot kapcsolatot. Hogy tudja ezt megtenni? Úgy, hogy nyúlványokat növesztett.

Dendritek az antennák, összegyűjtik az infót. 10-20 ezer ilyen nyúlványa van egyetlen sejtnek.

Az axonok az adók. Továbbítják az impulzust. 40-60 ezer axonja van egy sejtenek. Mondhatjuk a számok hallatán, hogy agyad tárolókapacitása végtelen.

Ha az adó és a vevő közt kapcsolat jön létre, az a SZINAPSZIS. Az axon, gyöngyeiben ingerület átvivő anyagokat tárol. Azokat kiönti, a dendritek tüskéi felveszik. De van egy bibi. Csak akkor tud megtörténni az átadás, ha egyszerre sülnek ki. Vagyis memórianyomok csak akkor keletkeznek, ha egyszerre kódolnak. Ez olyan, mintha rendelnél egy iPadot egy webshopból. A GLS kiszállítja. Ha nem vagy otthon, nem tudod átvenni. ( Az agyadban nincs szomszéd, sem GLS pont.) Ezért létrejöttek az u.n. gátló idegsejtek. A hippocampusban laknak. Az a dolguk, hogy meggátoljanak abban, hogy elmenj otthonról, ha jön a csomagod.

Szuperidegsejtjeid vannak, nélkülük nincs memória

 

De mégsem ilyen egyszerű. Egy gátló idegsejt csak 100-200 vásárlót tud otthon tartani. Azaz a szinkronizálni az adót és a fogadót. Nem győzi a rengeteg pakkot.

Viszont van megoldás! Létezik egy szupergátló idegsejt, ami a gátló idegsejteket szinkronizálja. Néhány 10 000 szupergátló gondoskodik arról, hogy minden vásárló a világon pont akkor legyen otthon, amikor megy a futár. A szuperidegsejtek befolyásolják tehát a több milliárd idegsejtet. Nélkülük nincs memória. Hogyan teszi? Érzelmekről, motivációról, élettani tapasztalatokról szállít infót. A múltról.

Tanulni könnyű

 

Ha otthon vagy, amikor jön az iPaded, azért lesz jó, mert egy csomó kreatív dolgot tudsz teremteni vele. Kreatívkodhatsz, alkothatsz. Általa tanulhatsz újat, fejlődhetsz. Ez az igazi boldogság. A FLOW. A motiváció.

Most már tudod, hogy jut el a tudás a memóriádba. Ez könnyű. Tanulni könnyű.

Emlékezni nehéz

 

Akkor mi a nehéz? Előhívni az emlékbankodból azt a végeláthatatlan ismeretet, amit eddig begyűjtöttél. Az emlékképeket fel kell cimkézned. Pecséttel kell ellátnod.

Lássuk a magyarázatot! Életed során folyton folyvást vásároltál. A GLS szakadatlan hozza. Te átveszed. Nem mindegy hol helyezed el a lakásban és milyen cimkét ragasztasz rá. Az a célod, hogy azonnal elő tudd rántani, amikor szükséged van rá. Ha szöget akarsz beverni, akkor tudd, hol a kalapács.

A cimkét a belső világod ragasztja a memóriacsomagra. A saját élményeid, érzelmeid, megtapasztalásod. Minél egyedibb, annál jobban előhívható. A belső világod fejleszthető. Fejlesztened kell! Érzelemgazdagítással, motiválással, erkölcsösséggel, kulturális hagyományok ápolásával.

Az információrobbanás veszélybe sodorta a tudást

 

Nincs idő a végtelen mennyiségű információt cimkével ellátni. Ezért csökken a kreativitás, kikapcsolja az érzelmeket, ami lelki elsivárosodáshoz vezet.

Az a fiatal, aki 1 órára leül a gép elé szörfölni a neten, a végén fogalma sincs mi volt a célja az egésznek. Azonban teleírta a tároló rekeszeit, de csak felületesen. A belső világot kizárta a folyamatból. Egy csomó időt elpazarolt, miközben egy árva gondolatot sem produkált.

Megváltozott környezetbe kerültünk az információs korszakban.

Az evolúció során mindig az maradt fenn, aki a környezeti változásokhoz alkalmazkodni tudott. Az agyad keresi a megoldást. Azonban ha azt hiszed, hogy képes vagy ezt az információ cunamit kezelni, akkor tudod mi vár rád?

Stressz, neurológiai betegségek, alkohol drog.

Az információ robbanás tehát káros annak, aki azt nem tanulja meg kezelni. Megszűrni, szelektálni, időt hagyni a fontosak felcimkézésére.

Mi a megoldás?

 

  • Élményeket gyűjteni. Valódit.
  • Művészetekkel találkozni. Múzeum, koncert, színház, film.
  • Kapcsolatok teremteni, ápolni.
  • Tudatosan bánni az internet adta lehetőségekkel.
  • Olvasni, olvasni, olvasni.
  • Az újat a régihez kötni. ( Pl ezt tettem én is, amikor azt mondtam, ez olyan mint…)
  • Időt adni a kódolásnak.
  • Megállni és gondolkodni. Nem átrohanni egy könyvön!

 

 

 

 

Félsz a hibázástól?

 

Arra kérlek, dőlj hátra, gondolkodj el azon, mi volt a legnagyobb hiba az életedben, amit elkövettél. Ha megtaláltad, elmélkedj azon is, hogyan jöttél ki belőle? Nyertesen vagy vesztesen?

Félünk a hibázástól

 

Mindenki fél attól, hogy ront, téveszt. De nem egyformán reagálunk a hibázásra. Van, aki megsemmisül. Visszahúzódik a csigaházba, elszégyelli magát. Azonban vannak néhányan, sajnos tényleg csak kevesen, akik úgy tekintenek a tévedéseikre, hogy abból tanulva teszik meg a következő lépést. Ha leesnek a lóról, azonnal visszaülnek. A félelem a hibázástól mindenkiben benne van. Nincs ember, aki ne hibázott volna életében. De van egy óriási különbség a sikeres ember és az álmait nem magvalósító közt. A viselkedés, a reagálás baj esetén.

Honnan ered a félelem?

 

Menjünk vissza barlanglakó korodba. Közösségben éltél. Ha elkövettél egy hibát, a közösség kitaszíthatott. Az pedig egyenlő volt a halállal. Egyedül nem voltál életképes. Az első kardfogú tigris felzabált volna. Vagyis alkalmazkodnod kellett a csoport által felállított normákhoz, elvárásokhoz.

A családi minta

 

A legeslegfontosabb a családi mintázat. Modellezel. Mindenki úgy fejlődik, hogy modellez. Kit? Elsősorban anyát. Később apát is. De a legmeghatározóbb mintázat az anya. Ha olyan szülői környezetben nőttél fel, ahol nagy baj volt a nem megfelelő teljesítmény, akkor azt másoltad. Lelki teherként vitted tovább és viszed ma is.

Én sose felejtem el azt a történetet, amit első osztályos gyerekként éltem át. Összecsaptam a leckét és bizony csúnyára sikeredett az „s” betű. Kaptam rá egy malac nyomdát. Éreztem, hogy ebből baj lesz. Lett is. Aznap este nem kaptam palacsintát, amit imádtam. El tudod képzelni, milyen kínt éltem át, ahogy éreztem az illatát, mindenki evett én pedig a sarokban gubbasztottam. Nem sírtam, mert erős akartam lenni. Igen, olyan családi közegben nőttem fel, hogy magammal hoztam az üzenetet: Nem szabad hibázni. Az rossz. Mit szólnak.

Az iskola megbélyegzi a „hibásakat”

 

Sajnos a magyar iskola is arra nevel, hogy a fókuszt a hibákra irányítja. Amikor írni tanultál, a tanító néni aláhúzta pirossal a csúnya betűt. Mi történt ilyenkor a kis lelkedben? Teljes figyelemmel arra rosszra koncentráltál. Tudat alatt megjelent a kép. Ilyet nem szabad. Ezzel önkéntelenül azt vetted mintának. Megnézted utána szépet? Megkísérelted azt másolni? Talán igen. Talán ösztönből megtetted. Legtöbben viszont nem. Ha a tanító néni azt karikázta volna be, ami szép és azt mondja: – Ilyen legyen a többi is! – akkor nem a hibára irányítja a figyelmed, hanem a jóra.

Az oktatás minden szintjén fellelhető ez a szemléletmód. Még ma is. A dolgozat alján ott virít pirossal a hibapontok száma. Volt olyan érzésed, mintha azt kereste volna a tanár feleléskor, vizsgánál, hogy mit nem tudsz?

Idegen nyelv tanulásakor kaptál egy szöveget, majd elhangzott a mondat:

-Olvassátok el és húzzátok alá az ismeretlen szavakat!

Ezt a romboló szokást a mai napig alig tudom kitörölni a diákjaim fejéből. Azonnal azt keresik, amit nem tudnak. Pedig abból, amit értenek, értik az egész mondatot, de leragadnak a szónál, legtöbbször töltelékszónál. – Nem értem. Nem tudom mit jelent ez a szó. Nem lenne logikusabb azt mondani: -Keresd, amit értesz!

Hogyan reagálunk a hibázásra

 

Mindenki átélt ilyen keserű élményeket. Azonban ahogyan reagálnak rá, az alapjaiban eltérő.

Van, aki eltusolja, elrejti, nem vállalja.

Van, aki felvállalja, de megszégyenülve érzi magát.

Mindkét viselkedés gátolja a fejlődést. Hogyan? Legközelebb inkább nem cselekszik, nem lép, nem mer belevágni. Nem minden esetben tehető meg. Tanulni kell, dolgozni kell. A félelem a hibázástól gátolja a szabad gondolkodást. Nem lehetsz önmagad. Nem tudsz független lenni. Nem lehet ilyen blokkolt állapotban jól teljesíteni. Szinte biztos a tévesztés. Ezek a kudarcélmények elraktározódnak az emlékbankodban és nőnek. Nőnek, mint a hógolyó, amit hóember építésekor görgetsz.

Mi a megoldás?

 

Szemléletváltás. A hibázásra tekints másként. Szabad hibázni. Benne van a pakliban. Az visz előre. Ilyen emlékeid is vannak. Hibáidból mindig tanultál. Igen, tudom, most azt gondolod, könnyű ezt mondani. Talán még mondogatod is magadnak, mégsem segít.

Ki lehet jönni belőle. Én is kijöttem. Hogyan? Nagyon tudatosan.

  • Észreveszem, ha ki akarok térni. Éber vagyok tetteimre.
  • Arra figyelek, mit veszíthetek, ha nem teszem meg.
  • Rengeteget olvasok olyan emberekről, akik sikeresek. Egytől egyig nagy hibákat követtek el, de visszaszálltak a lóra.

Hogyan légy elfogadó a hibáiddal

 

  1. Tekints vissza eddigi életedre. Állapítsd meg magadról, hogy melyik kategóriába tartozol.
  2. Az is lehet, hogy nem minden életterületeden félsz a hibázástól. Van, amiben bátor vagy? Legyél önmagad példaképe. Ott hogy csinálod? Miért nem zavar, ha hibázol?
  3. Kövesd a belső hangod.
  4. Őrizd meg függetlenséged. Ne hallgass a fröcsögőkre.
  5. Ne hanyagold el az erősségeid.

Sikertörténet

 

Tréningjeimen tanítom a szemléletváltást. Felhívott egy hölgy, nevezzük Marcsinak, aki korábban járt nálam képzésen. Ő ott jött rá, hogy miért nem halad a német tanulással. Persze, hogy a hibázástól való félelem, a korábbi referenciák az elmében gátolták. Erőre kapott. Újra kezdi. Elment egy tanárhoz, aki azzal kezdte az órát, hogy: – Nézzük meg, mit nem tudsz. Uhh, nagyon hiányos a tudásod! Lesz itt munka.

Mit csinál Marcsi?  Követte tanácsaimat.

Észrevette, mi történik.

Követte belső hangját. Figyelt az érzéseire. Torokszorítás, összeugró gyomor.

Nem ment vissza. Megőrizte függetlenségét. Nem hallgatott a fröcsögőre.

Azt is elmondta a telefonban, ez jutott eszébe azonnal. Tercsi biztosan azzal kezdte volna: – Nézzük, mit tudsz már.

Ezt a történetet azért írom le, hogy lásd, tudatossággal lecserélheted a kudarcélményeidet és csinálsz magadból, laza, boldog, sikeres embert. Te! Nem más! Csak Te!

NEM MEGY A TANULÁS – ezt az egyetlen dolgot tedd

Úgy tanulni, ahogy az agy szeretné

 

Te, aki követsz engem, tudod, hogy mivel foglalkozom. A hatékony tanulással, ami azt jelenti, úgy tanulni, ahogyan azt az agyad szívesen tenné. Nem tiltakozna. Épp ellenkezőleg, fájdalomként élné meg, ha ezt megtiltanád neki. Én itt tartok. Időnként le kell lassítani magam, mert azt vettem észre, semmi sem olyan élvezetes számomra, mint a tanulás. Képes vagyok elhanyagolni más fontos dolgokat.

Bár jobb agyféltekés tanulásnak neveztem el, mert a jobb agyféltekés rajztanfolyam után hasított belém a felismerés, hogy a tanulási módszerek, miket a diákjaimmal használunk, amit tanulási tréningen tanítok, azok szintén jobb agyféltekés technikák.

Miért? Mert nem állunk meg a tanulási folyamattal ott, hogy a bal féltekében feldolgozzuk, elemeket alkotunk, hanem átvisszük a jobb féltekébe. Összeépítjük képek segítségével és GONDOLKODUNK rajta. Így tudnám legjobban láttatni, (jobb agyféltekével 🙂 ) valaki összetörte a 12 személyes Hollóházi étkészleted. Ott fekszik a földön darabjaiban és te megpróbálod összeragasztani, hogy hozzávetőlegesen olyan legyen, mint az eredeti. A darabok a bal félteke, a ragasztott a jobb félteke.

 

Valami hiányzott az eredményhez

 

Hosszú évek óta nagy hangsúlyt fektettem abba, hogy legyen egy hiánytalan szerszámos ládád a tanuláshoz. De éreztem, hogy valami hiányzik. Nem elég a szerszámkészlet, ha nem hiszed el magadról, hogy olyan képesség birtokában vagy, amivel mindent meg tudsz tanulni. Sőt, ami nem csak a tanulásra vonatkozik, hanem az életedre, sorsodra. Ez pedig az önbecsülés, önértékelés, magabiztosság. Megléte vagy hiánya. Ezért határoztam el, hogy visszamegyek az ősrobbanásig. A megszületésed utáni időszakig. Mert alfa nélkül nem lehet eljutni az omegáig.

Régóta fontolgatom, hogy már nem is jobb agyféltekés tanulásnak fogom hívni, hanem holisztikus tanulásnak. Éppen azért, mert abban benne van az egész ember.

 

Önkorlátozó hiedelmek

 

Alacsony önértékelés, önbizalomhiány, határozatlanság, döntésképtelenség, esélyekről lemaradás, önsors rontás. Hogyan keletkezett? Mert azt elhiszed, hogy nem ezzel az érzéssel születtél, ugye? Mikor, hol, hogyan, ki rontott el, s rombolod azóta te is. Ha úgy érzed érintett vagy ebben, akár csak bizonyos élethelyzetekben, olvass tovább. A végén a megoldási javaslat.

 

Nem magadat kell fejlesztened

 

Önfejlesztés? Mindig furán néztem e szóra. Fejlesztenem kell magam? Mert rossz vagyok? Rábukkantam egy mondatra, Beszélgetések Istennel 4. könyv.  És megszületett az AHA. „A feleszmélés lényege nem az, hogy megváltoztasd önmagad, hanem, hogy megváltoztasd a gondolkodásodat önmagaddal kapcsolatban.

 

Sors

 

Meg van írva? Még nincs. Most írod. Te írod!!!! Hogyan? Bár én már értem egy jó ideje, nem tudtam úgy megfogalmazni, hogy másnak is érthető legyen, de rábukkantam valakire. Mit is beszélek! Rám bukkant, amit kerestem. Horst Vogel megfogalmazását veszem most kölcsön.

Először van a GONDOLAT (van előtte más is, de nem most mondom el.)

A gondolatból SZAVAK lesznek, világra jönnek.

A szavakból TETTEK, a tettekből SZOKÁSOK.

A szokásokból a JELLEM, a jellemből a SORS.

 

Esélyek elvesztése

 

Ha már németet tanítok, egy ilyen példával demonstrálnám a folyamatot.

Gondolat: Nem tudok jól németül.

Szavak: Nem tudok jól beszélni, nincs hozzá elég szókincsem. Nincs nyelvérzékem.

Tett: Csendben maradok. Beszéljenek mások.

Szokás: Mindig a menekülő útvonalat keresem. (Óriási energiát igényel.) Döntésképtelenség.

Jellem: Önöstorzás, bűntudat, nem vagyok elég jó, félelem.

Sors: Elmentem a lehetőségek mellett, amit terített asztalon kínált az élet. Pl. kapcsolatépítés, jó munka, több pénz, elismerés. Kiváló esélyek. Azt csinálom, amit szeretek.

 

A gondolatod a tested tükrözi

 

Amikor a gondolat megszületik, milliszekundum alatt a tested tükrözi azt. Még mielőtt megszólalnál. Ha észreveszed és próbálsz korrigálni, az sem sokat segít. Maszk. A beszélgető partnered ezeket tudat alatt olvassa. Ő is leértékel. Visszaigazol. Megszólal a belső hang: –No lám! Szerinte is egy nulla vagyok.

Kezdődik minden elölről. A lefelé tartó spirál idővel örvénnyé alakul, mi leránt a mélybe.

 

Honnan jött a leértékelő gondolat?

 

Vegyük a példát: „Nincs nyelvérzékem.” Felhívom a figyelmed, hogy ez bármire igaz, amiben úgy érzed nem vagy elég. Buta vagyok. Félős vagyok. Gyenge vagyok. Nem tudom megcsinálni. Nekem soha semmi sem sikerül. Nézz magadba őszintén. Keresd meg a negatív gondolatokat, amik hatással vannak az életedre. Ami nincs, azzal nem kell foglalkozni. Én sem foglalkozom azzal, hogy nem vagyok egy matek „zseni”.Nem is akarok az lenni.

Nem veled született. Nem te találtad ki. Hoztad a múltból. Valaki mondta. Ki volt a legnagyobb hatással a mostani karakteredre? Elsősorban anyukád, apukád, nagyszüleid, nevelőid. Akivel a legtöbbet voltál, megalapozták a jellemed. (Hogy hogyan, abba nem megyek bele, mert letérünk a főútról.)

Tegyük fel, hogy kisiskolás korodban nem sikerült egy német feleleted. Anyukád otthon így nyugtatgatott: „Semmi baj, kicsim. Nincs nyelvérzéked, ezért nehezebben tanulsz. Biztos tőlem örökölted.” És ott a pont. Egyetlen mondat beláthatatlan hatással lehet az életedre. Jó hír, pozitív irányba is elindíthat egy mondat.

 

Az alma nem esik messze a fájától

 

Az önbeteljesítő jóslatok hatnak generációról, generációra. Te is tovább adod. Hacsak nem történik meg a feleszmélés a gyermekedben, amikor felnőtt. Szembe is mehet a hiedelmeknek, de általában csak komoly fájdalmak, tragédiák után jön a felismerés.

 

Jellemed a sorsod

 

Két idézet, mely alátámasztja ezt a gondolatmenetet.

„Ülj le a tények előtt, mint egy kisgyermek. Légy készen minden korábbi véleményedet feladni, különben nem tudsz meg semmit.”  Thuxley

„Csak akkor van lehetőséged új paradigmák kialakítására, ha a régit kioltottad.”Vera F. Birkenbihl

KIÚT AZ ÖRVÉNYBŐL

 

1 Figyeld a gondolataid. Légy a jelenben.

 

Azt hogy kell? Most ülsz? Az a jelen. A testednek. Eközben a gondolataid simán száguldoznak a múltban vagy a jövőben. Tehát igazából nem vagy a jelenben. Csak a tested. A tested pedig nem te vagy. (Hu ez lehet, hogy már meredek. J)Vedd észre, amikor rosszat gondolsz magadról. Erőszakkal azonnal gondolj másra. Akár mondd ki hangosan: De szép az a minta a függönyön!

 

2. Gondolj pozitívan a jövődre

 

Hogyan vezetsz autót? Hova nézel? A visszapillantóba? (múltba) Vagy előre? (jövőbe). Ha túl sokat nézel a visszapillantóba, balesetet fogsz okozni. Jó esetben csak magadnak. Ám ha a családod is veled van, ők is sérülnek. Nézz előre az útra úgy, hogy nem teleportálod a régen történt rossz dolgokat a jövőbe. Szerinted milyen vezetési stílusod,(jellemed), ha folyton egy múltbéli baleseteden jár az eszed vezetés közben? Tiszta út, tiszta lap.

Még egyszerűbben:

GONDOLKODJ A GONDOLATAIDON

Ha szeretnél egy szerszámosládát mindenféle szerszámmal a különböző szakanyagokhoz, gyere el egy tanulás tréningre és tanulj meg végre tanulni. Láthatod! A lelkeddel is foglalkozom.

Tanulás tréningek >>

 

Az online tanulás tréning is elérhető már. Oly sokan kérték, hogy végül megszületett.

Online tanulás tréning >>

 

További adalék a témához >>

Ha németet tanulsz, és érteni már értesz, de nem beszélsz >>

Hogyan legyél motivált?

 

A hosszú repülőúton egymás mellett ül egy magyar és egy indiai fiatalember. Szóba elegyednek. Annyira szimpatikusnak találják egymást, hogy már a személyes dolgaik is szóba kerülnek. A magyar fiú büszkén újságolja, ha hazaér, megházasodik. Hétvégén lesz az esküvője. Már mutatja is leendő felesége arcképét. Lázban ég a szerelemtől.

-Nahát! –szólal meg az indiai. Én is épp most házasodom.

-Mutasd a lányt. – kéri a magyar fiú.

-Nem tudom mutatni. Sosem láttam.

A másiknak leesik az álla.

– Úgy veszed el, hogy nem láttad? Nem szerelemből?

-Igen, majd az is megjön. Lesz rá 50 évem.

Ezt a történetet Pál Feri atya előadásán hallottam. Jó sok évvel ezelőtt. De annyira megfogott, hogy azóta is gyakran eszembe jut. Mint most is. Mert nagyon sok köze van a motivációhoz.

 

A szeretet és félelem nem fér meg egymás mellett.

 

Senkit sem lehet motiválni. Azt hitted a cím alapján, hogy megmondom a tutit. Majd jól „megmotivállak”. Nem tudlak. De azért ne add fel az olvasást. Mert csak úgy nem írtam volna a semmibe. Az késztetett írásra, hogy nagy az én bánatom. Én, aki annyi mindent tudok a hatékony tanulásról. Én, aki annyi mindent tudok az örömtanulásról. Én, aki tudja, hogy mit sem ér a tanulási technika az ember nélkül, az önismeret nélkül, mégsem tudom úgy lelkesíteni a diákjaimat, mint régen. És ahogyan kutattam magamban a miértekre a választ, ugrott be a fenti történet. Nem lehet motiválni a tanulásra. A motiváció nem jöhet kívülről, a motiváció belül születik. Sajnos egyre ritkábban.

Mi célból tanulsz?

A válaszok:

Azért, hogy jó munkám legyen.

Azért, hogy jó jegyek legyenek a bizimben.

Azért, hogy ne kapjak büntetést.

Ami így kezdődik: Azért, hogy…az a távoli jövő. Miközben elveszíted a pillanatot. Miközben félsz. A szeretet és félelem nem fér meg egymás mellett.

 

Szeretet és büszkeség nem fér meg egymás mellett.

 

A diák nem szeret tanulni. Az alkalmazott nem szeret dolgozni. Maga a tevékenység, a tanulás, a munka elvesztette az értékét. Rád kényszerítették, hogy jó számokat produkálj. Jó jegyeket, felfelé ívelő gazdasági mutatókat.

Valamivel jobb a helyzet, ha nem a számokért, hanem a büszkeségért tanulsz, dolgozol. Azért, hogy megmutasd (látod megint azért, hogy) milyen jó tanuló vagy, milyen jó vagy a szakmádban. Jobb, mint a másik. Szinte már el is hiszed, hogy Te motivált vagy. De tévedsz barátom. Nagyon tévedsz. Mert mindig lesz majd valaki jobb, az pedig a motivációd gyilkosa lesz. Jön a stressz, a kiégés, a betegség. A depresszió. A túlélni a napokat.

Szívből, szenvedélyből tanulni dolgozni a számokért, a büszkeségért nem lehet. A majdénmegmutatom, hogy jobb vagyok, mint a másik, az nem szeretet. Szeretet és büszkeség nem fér meg egymás mellett.

Miért mondanak fel a munkahelyen?

Itt a felmérés eredménye.

  1. Nincs értelme a munkámnak.
  2. Nem adnak szabadságot az ötleteimnek.
  3. Nem jó a munkahelyi hangulat.
  4. Nem támogatják a továbbképzésemet.
  5. Nem elég a fizetés.

Nem a pénz az oka!!!! Kutatások szerint a diákok 7%-a tanul szívesen. Az alkalmazottak 13%-a dolgozik szívesen.

 

Én motivált vagyok, én boldog vagyok

 

Nekem tényleg mérhetetlenül jó. Miért? Reggel 5 óra és kipattantam az ágyból, hogy amit itt olvasol, azt megírjam. Mondom, ötkor. Mi hajtott, űzött arra 2 éven keresztül, hogy 1700 német szóra kitaláljak egy hívómondatot? Nem a számok.

Mázsányi könyvet olvastam el arról, hogyan tanuljunk, hogy abból valódi, használható tudás legyen. Egy diákom egyszer megkérdezte:

-Tercsi néni, maga sose pihen?

Nekem a tanulás a pihenés. Nekem az a flow. Csíkszentmihályi boldogságtörvényét erősítem. Meg kellene néznem, hogy marketing szempontjából egy-egy írásom, videóm után milyen a keresettségem a gógliban. Az elején csináltam is. Nem tett jót. Inkább rontott a boldogságfaktoron. Nem nézem. Számok, statisztikák.

 

A keresők mindig csak keresnek, a találók pedig találnak.

 

Igen, akkor folytatnám ott, hogy mi az én nagy bánatom és hogy van akkor az, hogy mégis boldog vagyok a munkámban.

Iszonyat kevés diákomban tudok már szikrát gyújtani. A tanulás szeretetének a szikráját. Mert ahhoz, hogy a szikra lángra lobbanjon, ahhoz ismerni kell önmagad. Ki vagy? Mi az, amit majd megszeretsz? Úgy, ahogy az indiai fiú megszereti a felségét.

Ahhoz pedig sokszor kell csendben lenni. Ahhoz unatkozni kell. Ma már nem unatkozik sem diák, sem dolgozó felnőtt. Ma már nem ül csak úgy csendben bámulva a semmibe az ember. Még a végén hülyének nézik.

Ha nem lenne TV, internet, okostelefon, lenne üres idő. Az üres idő késztetne arra, hogy tégy valamit. Az mutatná meg, hogy mit szeretsz. Ki vagy valójában. Nem az vagy, akinek hiszed magad. Nem az vagy, aminek látszol. Az csak egy szerep. Maszkban éled az életed. Mivel eláraszt a világháló, neked kell tudni időnként elzárni a csapot, hogy megtaláld önMAGad a kosztüm alatt. Ezt nem tudom elérni a diákoknál, mert nem tudom felvenni a versenyt a szosöl médiával.

 

Kerestem, találtam

 

Nem tudom miért most, hisz jó néhány éve tanítok tanulni. Mégis még csak most tudom megfogalmazni, mit érzek akkor, amikor benne vagyok a két napban.

A hét elején még arra gondoltam, hogy fogom ilyen fáradtan megcsinálni a tanulás tréninget. Tanév vége, ilyenkor a pedagógus az energiájának utolsó morzsáit kapirgálja össze. Pedig kell az erő a tréningre.

Kezdődik. Ott állok, szemben a reménykedő ugyanakkor kétkedő arcokkal szemben. És fellobban belül a láng. Nő, egyre csak nő, szinte éget. Nem én magam szítom a lángot. Látom a szemekben, a testbeszéden, hallom a kérdésekben megbúvó bizakodást. Kinyílnak a belső kapuk, beáll a csend. Hagyom. Ilyenkor vágni lehet az energiát, az újból születés energiáját.

Nem így kezdődött. Hiszen ahol most tartok, oda én is egy úton jutottam el. Nem lehet lépéseket kihagyni. Érzéseimben eljutottam oda, amiről a könyvek mesélnek, a regények, versek szólnak.

 

A motiváció belülről fakad

 

Ott állok. Pőrén. Nincsenek elvárásaim. Csak adni akarok. Adni csak úgy tudok, ha ezer százalékig hiszek abban, amit csinálok. Attól vagyok boldog, ha elfogadják, befogadják. Az sem bánt, ha nem mindenki. Nem szerepelek, nem játszom. Egyszerűen csak vagyok.

Végre, megint adhatok, mert befogadókra találtam.

Tényleg ez a boldogság? Igen, ha elsírod magad egy zárómondat után:

-30 éve tanítok. Megjártam már sok-sok képzést. De ennyit még soha, sehol nem kaptam, mint tőled.

És ott a kulcsszó. KAPNI. Adtam és kapott. Ez az én célom. Rádöbbenteni az önmagukban kétkedőket a képességeikre. Mert mindenki képessége határtalan. Bármit meg tudsz tanulni, ha tudod használni a szerszámot, az elmét és ismered önmagad, a lelked működést.

 

Bevégeztetett?

 

Elértem a célom? Oh, nem! Az út maga a boldogság. Olvasatlan szakkönyvek sorakoznak a polcomon. Én is tanulom magam. Van mit. Nem is akarok még célba érni.

 

Konsztantinosz P. Kavafisz (1863-1933):

Ithaka

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.

Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.

Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?

Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

Tanulj meg tanulni és a tudást használni

 

Két dolog biztos az életedben. Megszületsz és meghalsz. Hogy a közte lévő lyukat mivel töltöd ki, az a Te szabadságod. A Te döntésed.

 

A lehetetlen csak addig az, míg valaki meg nem valósítja

 

Leonardo da Vinci 1485-ben megtervezte az ejtőernyőt. Ez egy sátor alakú vászon volt. Fakeretre erősítve. Súlya 85 kg.

500 évvel később egy brit ejtőernyős, Adrian Nicholas, elhatározta, hogy kipróbálja. Fizikusok, tudósok váltig állították, lehetetlen, hogy repüljön. Óvták, védték. Ilyen nehéz szerkezettel csak lezuhanni lehet. Ő mégis inkább Leonardonak hitt. Újságírók, kamerák össztüzében, akik alig várták a blamát, a felsülést, felszállt. Hőlégballonnal vitték fel a szerkezetet 3000 m magasba. Ugrott. 5 percig ereszkedett lefelé lassan. Épségben ért földet. Megköszönve Leonardonak a csodát, melynek részese lehetett.

Leonardo mielőtt megfestett egy képet, eltervezte, hogy milyen karaktert szeretne ábrázolni. Megszületett az ötlet. Látta a belső vetítővásznon. Majd útra kelt, megkeresni hozzá a modellt. Általában kocsmákban találta meg az emberét. Az ivó sötét zugából figyelte és skiccelte le a vázlatot a félhomályban. Hogy jön létre egy mű? Indíttatás, külső megfigyelés, másoktól tanulás, megvalósítás.

„Tanulmányozd először az elméletet, aztán jöjjön a gyakorlat, mely belőle származik.” Leonardo

 

Tanulás, az első lépés a szabadsághoz

 

Ha egy srác megtanulja az asztalos szakmát. Dolgozik egy műhelyben. De a műhely megszűnik. Milyen lehetősége van?

És ha nyelvet is beszél? És ha tanult vállalkozási ismereteket? És ha ért egy kicsit a számítógéphez, fotózáshoz, filmezéshez? Minden egyes tudással több és több lehetősége, szabadsága van.

A szabadság a Te kezedben van. Kezdd azzal, hogy mások könyveit elolvasod. Előadásait meghallgatod. Autodidakta tanulsz internetről. De el kell, hogy jöjjön az idő, amikor a magad könyvét írod. A kívülről megszerzett alapokra ráépíted a saját tudásod, tapasztalásod. Leszel több és teszed többé jobbá a világot.

 

A félelem minden másnál erősebb

 

„ A félelem minden más dolognál hamarabb születik.” Leonardo

 

Megszületik egy gyermek. Tiszta lappal. Ahogy nő, cseperedik, a körülötte élők apró, fekete pöttyökkel szórják tele a hófehér lapot. „Ezt te nem tudod. Ez lehetetlen. Ilyen nincs. Ezt nem lehet megcsinálni.” Minden egyes mondat, bár csak aprócska fekete pötty, mégis idővel, be tudják teríteni a tiszta lapot. S lesz a fehérből szürkés, szürke, majd fekete.

Senki sem kivétel. Te sem én sem. Engem is le akartak már beszélni sok mindenről. Például arról is, hogy tanulni tanítsak. Vagy tegnap kitettem egy posztot a szókártyákról. 1 óra alatt 120 szót. Azonnal jött a fekete maszat. „Miért kell ilyet leírni? Ennyi idő alatt legfeljebb elolvasni lehet 120 szót, nem memorizálni. Ilyen nincs.” Én nem hagytam, hogy bepiszkítsa a lapom. Ha ő így gondolja, az az ő problémája. Magoljon tovább, s felejtsen.

 

Miért akadályozunk?


 

Miért pöttyözzük tele azt a szikrázó, élettel teli, tenni akaró, magabiztos lapot? Még a saját gyerekeinkét is? Ahelyett, hogy bátorítanánk!

Naponta 60 000 gondolatunk van. Ebből 480 000 negatív gondolat. Ezt adod tovább. Mert Te is félsz. Normális. A félelem az, ami miatt még élsz. 5:1-hez. Félelemre 5 jó okod van. Sikerre csak egy. A tudatalattid félelme az, ami vigyáz rád. Megvéd a veszélytől. Ha nem lenne, már barlanglakó korodban felfalt volna az első kardfogú tigris. Vagy ma elütött volna az első villamos. Azt mondja: Ne válts. Ne vállalkozz. Veszélyes. Maradj abban, amit már ismersz. Az biztonságos. Járatlan utat járatlanért el ne hagyj. Pedig tudod, hogy nem igaz. Mégis.

 

Így cselezd ki a félelmet

 

Gondolkodtam. Ha az ösztön félt az újtól, ismeretlentől. 5: 1 arányban. Akkor fordítsd meg. Keress 5 veszélyt, ami bekövetkezik, ha nem lépsz. Szedd össze azt a rosszat, amiben vagy. Lesz több is, mint 5.

 

Az idő, amivel Te rendelkezel

 

A születés és a halál közt mivel töltöd az időd? Tanulsz, fejlődsz, vagy lehuppansz a kanapédra, elterülve bámulod a képernyőt, megadva magad a butulásnak?

Megveszed a 3 éves gyerekednek az okos telefont, mert akkor békén hagy, hogy simogathasd a magadét? Apropó egy friss cikk erről:
Okostelefont vettél a gyerekednek? Miért nem vettél neki rögtön egy gramm kokaint is? cikk >>

 

Ismerni, tudni, tapasztalni

 

Már hallottam róla. Már olvastam róla.

Csinálod is? A folyamat a következő. Ismerni, tudni, tapasztalni. Legtöbben megállnak a tudni-nál. Te hol tartasz?

Olvastál róla több kiló könyvet? Vagy csinálod, éled is?

Hagyod magad álmaidról lebeszélni? Vagy megállítottad már a tiszta lapod befeketítését?

 

5: 1  félhetsz, ha nem tanulsz, vagy nem tudsz elég gyorsan tanulni

 

Itt egy előrejelzés

Egy nagyon ijesztő adattal szeretnék szolgálni: egyes előrejelzések szerint a mesterséges intelligencia megjelenésének, illetve az információs társadalom további robbanásának következtében a jelenlegi munkaköröknek akár 80 százaléka is megszűnhet. Ez olyan, mintha Stanislav Lem egyik könyvéből idéznénk egy mondatot. Ilyen nem volt a klasszikus kapitalizmus történetében az elmúlt 100 évben. Ahhoz, hogy ezt a munkaerőpiac le tudja követni, rendkívül gyors alkalmazkodás szükséges, amihez az egyének részéről rendkívül jó tanulási képességek szükségesek. Ez nem minden emberben van meg.

Vészjósló előrejelzés: 300-500 ezer fiatal hagyhatja itt az országot cikk >>

 

Mivel zárhatnám?

 

Tanulj meg tanulni, akár mástól akár tőlem vagy tőlünk. De tudj tanulni és a tudást használni. A boldogulást, akarom mondani a boldogságot, ne kívülről várd! Benned van. Veled született. Radírozd fehérre az életed lapját.

Miért nem éred el a céljaidat?

A marketinges szövegírók szerint, ide az elejére egy jó kis blikkfangos szöveget kell írni, hogy megfogd az olvasók figyelmét. Ugyanis erre csupán 3 másodperced van. Ha nem találja érdekesnek az olvasó, akkor továbbkattint.

De tudod mit? Teszek rá. Teszek rá azért, mert vannak olyan témák, amikhez kell az elmélet. Én most azzal kezdem. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány lesz. Ha mégis maradsz, akkor nem véletlen vagy itt.
 

Szeretem a törvényeket.

 

  1. Két pont között legrövidebb út az egyenes. De az élet nem egy lapos 2 dimenziós felület.
  2. Nem tudsz egyszerre kétfelé haladni, avagy egyszerre csak egy gondolatod lehet. Vagy a problémádra fókuszálsz, vagy a célodra.
  3. „Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely a problémát létrehozta.” Einstein
  4. Nincs olyan törvény, hogy egy múltban megtörtént esemény pontosan ugyanúgy fog megtörténni a jelenben. Ha ez így lenne, akkor a tőzsdéznék.
  5. Az agy úgy működik, hogy a múltban megtörtént számodra negatívan végződő eseménytől meg akar védeni. Tudod, a múltkor is valami hasonló volt. Ez megint ilyen! Ez vészhelyzet! Menekülj!
  6. Mindig minden egyensúlyba kerül. Pl.: Apály-dagály. Közgazdaságtan: kínálat-kereslet. A rossz után jön a jó.
  7. „A siker létráját nem lehet zsebre tett kézzel megmászni.”

Célkitűzés

 

Egy bizonyos mennyiségű energiával rendelkezel. Ezzel az energiamennyiséggel elindulsz megvalósítani célodat. De TÖRTÉNIK valami. Felmerül egy akadály. Ez ÉRZELmet vált ki belőled. Az érzelem egy múltban megtörtént kudarcélményben gyökerezik. A fél-elem a kép-telenségtől. Ebből megszületik a GONDOLAT. Rossz? Negatív? Düh, szomorúság, sértődöttség, pánik, ellenségesség, tehetetlenség, megszégyenülés.  A gondolatot a TETT követi.

Tettek

 

Milyen tettek lehetnek ezek után? Megelőzés, elkerülés vagy küzdelem, feladás.  Bármelyiket választod, a meglévő energiádból táplálkozik. Már a megelőzés is energiagombócokat zabált fel. Az elkerülés és a harc is óriási energiákat emészt fel az előrehaladásodra összegyűjtött energiatömbből.

 

Történések mindig vannak

 

Akadályok mindig vannak. Ha elkezded az okokat kutatni, akkor azzal foglalkozol, hogyan nem lehet elérni a célt. Levetted a fókuszod a célról és a problémára irányítottad. Vagyis a múltban történt hasonló eseményre húzod rá azt, ami most van, azért, hogy a jövőd jó legyen. Két helyen időznek a gondolataid. A múltban és a jövőben. Nem a jelenben, a tényeken. A múlt már elmúlt, a jövő pedig még nincs itt. A mostból nem tudsz visszanyúlni a múltba vagy előrenyúlni a jövőbe.

Ha idáig eljutottál, akkor gratulálok. Van remény. 

 

Ha tudsz, nem tudsz nem tudni

 

Most már tudsz olyat, amit innentől kezdve nem tudsz nem tudni. Az emberek 99%-a nem tudja, hogy mázsás hátizsákot cipel. Megszokta. Te már tudod, mitől nehéz a célod felé haladni. A kérdés nálad már az, hogyan tedd le. Nos, ez nem azonnal fog sikerülni. Csak szépen lassan tudod kidobálni belőle a nehezékeket. Pont úgy, ahogy az El Caminora indulnak 40-50 kg-os zsákkal. Mire odaérnek, csupán 4-5 kilós a puttony.

 

Nézzük ezt a gondolatmenetet jobb agyféltekével.

 

Már az elején tegyünk különbséget álmok és cél között. Az ÁL-mokat az ember kergeti, a cÉLokat eléri. Elhatározod, hogy eleged van a nyugati életformából. Szeretnél Balira költözni. Megkívántad az Ízek, imák, szerelmek filmből. Elérhető cél. Többen megcsinálták. Hatalmas elánnal előkészülsz. Összepakolod a cuccaidat egy meglehetősen terebélyes kisbuszba. Megtankolsz. Autópályán boldogan száguldasz új életed felé. Lezárták a pályát. Elkerülő utat kell keresned.  Fogy a benzin. Visszatérsz. Defektet kaptál. Kicseréled a kereket. Le kell hajtanod a gumit megjavíttatni. Hányingered lesz. Egyre rosszabbul érzed magad. Eszedbe jut a múltkori, amikor hajszál híján belehaltál egy vírusba. Lehet, hogy megint? Itt kórház sincs.

Utasokat veszel fel. Van köztük olyan, aki némán ül melletted. Hagyja, hogy vezess. Van köztük olyan, aki folyton beleszól, irányítani akar. Ne arra menj! Van rövidebb út. Hogy vezetsz? Béna vagy. Hallgatsz rá? Ha igen, sose érsz oda.

Több benzint használtál el, mint amennyit terveztél. Tudsz tankolni? Egyre nehezebb az út. Vagyis már út sincs. Egy rablóbanda állít meg. Ha küzdesz, harcolsz, eleshetsz. Jobban teszed, ha nem állsz ellen. Inkább odaadod, amit kérnek.

Megérkeztél. Azt hiszed vége a megpróbáltatásnak. De közel sem így van. Az akadályoknak sose lesz vége. Egy biztos! Semmi sem állandó.

Most állj le egy kicsit. Gondolkozz. Hányszor adtad fel már a céljaidat?

 

Konkrétabb célkitűzés, meg akarsz tanulni németül

 

Miért? Nem tudsz megélni itthon. Tartozásaid vannak. Teljesen kilátástalannak érzed a helyzeted. Ausztriába, Németországba költöznél. De nem beszélsz németül. Bár suliban hajdanában tanultál, de nem volt a kedvenc tárgyad. Nem is sokat tudsz már abból.

Álmod vagy célod van ? Megoldhatod az anyagi problémáid. Sokan megcsinálták a szerencséjüket. Először is meg kell tanulnod németül. Ahhoz, hogy munkát kapj ez a minimum.

  1. felvonás

Hogyan fogj hozzá? Elmész egy nyelvkurzusra. Meg kell szólalnod. Görcsbe rándul a gyomrod. Ez megint az a szitu, amikor suliban anno megszégyenültél. Amikor a tanár azt mondta, a büdös életben nem fogsz megtanulni németül. ( Igen, ilyen durván.) Nincs is nyelvérzéked. Mit mondanak rád  a többiek? Nekik megy. Naná, hisz fiatalabbak.

Figyeled? Történés, érzelem, ami a múltból fakad. Szégyen. Képtelenség. Gondolat.

TETT:  Többet kell tanulnom.

  1. felvonás

Még több időt szánsz a tanulásra. Magolsz éjjel nappal. De a szakramentóba! Egyszerűen elfelejted, amit megtanultál. Még a szavak sem jutnak eszedbe, nemhogy még mondatot alkoss és figyelj arra, mit kérdez a tanár. Mindig így van. Naná. Nincs nyelvérzéked. Megmondták!

Túl sok kudarc. Jobb lesz, ha magántanárhoz megyek- gondolod. Ott legalább nem kell versenyeznem mással.

  1. felvonás

Mintha jobban menne. De baromi sokba kerül. Mintha a fogadat húznák. Újabb teher a zsákban. Órán egészen jól elboldogulsz. Mehet élesben. Esetleg egy állásinterjú. Na, itt a vég. Még azt sem érted, mi a fenét karattyol, nem hogy válaszolj.

Feladod? Futsz még néhány kört?

 

Térjünk vissza a törvényekre

 

Vagy a problémára fókuszálsz, vagy arra, hogy megtanulsz németül.

Nem igaz az, hogy nincs nyelvérzéked. Ezt a múltban mondta neked valaki.  De nem a gondolatra emlékszel, hanem arra a pocsék érzésre, amit kiváltott belőled. Az agyad meg akar védeni egy ugyanilyen érzéstől.

Azt mondja: – Add fel, ha nem akarod megint ezt érezni. Energiát zabál a célodra gyűjtött energia mennyiségedből.

„Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodással, amely a problémát létrehozta.” A magolós módszerekkel nem lehet megtanulni németül. Válts módszert. Számtalan német tanulási technika létezik. Használd azokat, amik nálam beváltak. Német szótanuló kártya, VIDEÓ >>

Vagy keress másnál, de ne magolj!

Harcolnod kell magaddal, hogy leülj tanulni? Újabb energiaveszteség. A harc sokat elvisz. Mi ellen is küzdesz? Félsz. Mitől félsz? A képtelenségtől. Képtelen vagy szavakat megtanulni. Pedig benne van a nevében. Azért vagy képtelen német szavakat megtanulni, mert kép nélkül akarod megtenni. Képtelen vagy mondatot alkotni és közben még igét is ragozni?  Badarság!
Igeragozás egyszerűen VIDEÓ >>

 

A siker létráját nem lehet zsebre tett kézzel megmászni.

Senki sem mondta, hogy nem kell megdolgozni azért, hogy tudj. Ingyen nem adnak semmit. Bár elég sokan elhiszik azokat a reklámokat, ahol azt ígérik 2 hét alatt tanulás nélkül megtanulhatsz egy nyelvet. Nézd csak meg a megosztásokat.

 

A törvények ismerete mutatja meg, hogyan érd el a célodat

 

Ezt a kettőt tedd

Légy a mostban!

Jó, nem könnyű megtenni. Próbáld csak ki ezt. Hunyd le a szemed és gondolj a következő gondolatodra. Mi történt? Semmi? Az jó!

Ne hidd el, amit hiszel!

Ha eljutottál idáig, akkor valóban hajlandó vagy tenni a céljaidért. Nem csak álmokat kergetsz.

 

Hol lehet még letérni a cél felé vezető útról?

 

A jobb agyféltekés tanulás tréningeken 2 nap alatt lépésről-lépésre haladunk ezen a vonalon. Utána az 1 napos jobb agyféltekés német tanulás tréningen a német tanulás technikákat gyakoroljuk be. Mindenki lelkes, feldobott, motivált. Úgy érzi megváltja a világot.

Semmi sem működik magától. Csakis magadtól. A magokat elvetjük együtt. Szerszámokat is adok a műveléshez. Azt is megmutatom, melyik szerszám mire való.

DE!

Az életed kertjét már magadnak kell művelned. Milyen lesz a kerted? Ha gyomtalanítottad, de nem műveled, akkor újra belepi a gaz. A régi rossz szokásokhoz könnyű visszatérni. Nem kíván energiát.

Vagy lesz egy olyan kereted, amit megcsodálnak és gratulálnak! Példának tekintenek és tanácsot kérnek! Amiben minden megterem, amire szükséged van egy boldog, biztonságot adó élethez. Lehet, hogy vihar megtépázza majd. Ám akkor sem esel kétségbe, mert annak a tudásnak a birtokában vagy, hogyan kell új, szebb, még jobb, többet termő kertet építeni.